HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2012-05-07

Valamikor


Valamikor még reméltem
olyan voltam mint egy fiatal fa,
csak mindig nagyobb
és nagyobb akartam lenni.
Valamikor egy remény éltetett
és rá sem gondoltam arra,
hogy eljön az a nap is
amikor majd nekem is el kell egyszer menni.

Valamikor féltem a naptól
olyan voltam mint egy kőszikla,
erős voltam és kemény
de tudtam, hogy a napfény erősebb.
Bújni akartan az árnyékban
nem akartam a napon lenni,
de hova bújhat egy szikla, pedig
bevallani, hogy fél, az lenne az emberségesebb.

Bevallani egy hibát amit elkövetsz
az nem mindenkinek a kenyere,
azt nehezebb mit a sziklában
a pataknak kivésni az új medrét.
Igaz, ott sem a patak ereje
hanem a kitartása vezet a célhoz,
az erdőben sem hangos dobbal
hanem az édes mézzel, csalogassák a medvét.

Ma már nem félek semmitől
a halál is csak mint megváló jön már,
soknak voltam tüske a szemében
mert nem mindig a kívántat feleltem.
Mindig akkor hallgattam el
amikor végre beszélnem kellett volna,
és ha az ütések már nagyon fájtak
minden egyes ütésre, már csak egyet nyeltem.

Hausen, 2012 Május 7

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Szenior tag
Tóni
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2173
Időpont: 2012-05-07 17:44:34

Kedves Ida!
Hát igen, sors néha ide-oda dobja az embert. Pontossan a múlt évben mondtam otthon, kiültem a becsei nagytemplom téglafalára, és ha hiszed, ha nem, egy óra alatt egyetlenegy ismerősel találkoztam, és az is innen Svájból volt, egy Liestáli "magyar". Akkor mondtam akár Timbuktuban is kiülhetnék a központba, ott is találnék ennyi ismerőst. De mit is akarok, 26 éves voltam amikor eljöttem otthonról, és holnapután leszek 70. Már majdnem duplaannyit éltem itt, mint otthon. Úgy látszik, ha valójában ma már nem is az, de nekünk amig élünk, mindig az lesz az otthonunk. Te lehet ezt másképpen érzed, mert te otthonról, haza mentél, Én is szerettem volna, de akkor nem fogadtak el, ma pedig talán, már nem is akarok. Egy öreg fát, már nehéz átültettni. Azt nem mondom nem lehet, mert itt a falú központjában láttam, egy 150 éves fát háromszor is átültették, négy év alatt.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Szenior tag
Tóni
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2173
Időpont: 2012-05-07 17:25:47

Kedves Gyuri!
Ha jól emlékszem, azt írtam: olyan voltam mint egy kőszikla, és nem azt, hogy kőszilka voltam. lehet, hogy a kifejezésemmel néha egy kicsit sántikálok, de amióta itt vagyok az oldalon, ésrevettem, hogy vannak sokan azok is, akik a megértéssel, és az "egy kicsit mással" küzködnek.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2012-05-07 14:03:18

Kedves Tóni!
Sok mindent megéltél, látszik a versedből, maradt sok tüske, fájdalom benned.
A napokban olvastam itt egy versed, akkor nem volt időm hozzáírni, elfelejtettem a címét és nem találom. Mindenesetre abból tudtam meg, hogy Te Óbecséről származol. Akkor duplán vagyunk földik. Én ugyanis Kishegyesi vagyok, felnőttként viszont Újvidéken éltem. E kettő között van Óbecse, csakhogy én már beleszülettem Jugoszláviába, nekem az már úgy volt természetes. 91-ben települtünk át, s most Pécsett élek. Nagyon tetszett az a versed is, hogy hiába ülsz ki a padra Óbecsén (bocs. nem szó szerint idézlek) már ott sem ismer senki, a szíved mégsem tudja feledni. Hát így vagyunk ezzel sokan...
Szeretettel olvastalak.
Ida
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2012-05-07 12:46:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Egy sziklának az ütések nem fájnak.Esetleg lemorzsolják...

Gyuri

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)