HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-05-08

Pofonütöttem a Téglát!

Földszínű víz folydogált a teniszpályák kerítése mellett a kis-Duna lapos medrében. A sportpályát magasra nőtt jegenyék határolták, az ember nyaka kitekeredett, amikor felnézett a fák csúcsára. Csónakházak sora húzódott a parton, a teniszpályák közöttük álltak, de nem tartoztak a csónakházakhoz. Vörös hajú lánynak tette a szépet azokban a napokban a teniszedző, a siker, úgy tűnt, nem maradhat el. Virágnyelven beszélgettek edzés közben:
- A méhecske szeretne leszállni a rózsabimbóra, -mondta neki.
A labdák elfogytak a kosárból, össze kellett szedni őket. Szedték, szedegették, s mondták közben az élceket.
- A méhecske legyen türelmes, -nevetett rá égszínkék szemeivel, tűzpiros hajzuhataga alól a lány.
- A méhecskének nem erénye a türelem, különösen akkor nem, ha már régóta vágyik arra, hogy a bibére leszálljon és hosszú tokmányával részegítő nektárt szivornyázzon a szirmok közül, -morfondírozott az edző.
- A méhecske tavaly nyáron már körbedongta a rózsát, de nem szállt le, pedig a rózsának nem volt ellene kifogása. Emlékezzen a méhecske, mit mondott a rózsa! Azt mondta: igen, igen, igen!
- Igen, igen, de az egy másik nyár volt! - mondta az edző. Azon a nyáron a méhecske még nem gondolta komolyan.

Lejárt az óra, vége lett az edzésnek. A vörös-hajú lány, nevezzük Emmának, gondtalan könnyedséggel áthúzta fején az átizzadt, ujjatlan pólót, és a szék támlájára dobta.
-Itt most úgyse láthat meg senki!
Nekiálltak letakarítani a pályát. Ezt egy 10 cm széles, nyeles kefével kellett végrehajtani. A kefe elsimította a salakon a lábnyomokat, és a csúszások nyomait. Teniszpályákon az volt a szokás, hogy a játékosok játék után lehúzták a pályát.
Emma mezítelen keblei fel-le ugráltak pálya-kefélés közben. Az edző, nevezzük Tibornak, kedvét lelve benne, nézte, nézegette a ringó kebleket és nem bírta megállni, hogy meg ne jegyezze.
-Öröm veled kefélni Emmácska!
-Veled is, -nevetett rá a lány.
Szaporázta a lépést, kicsit ugrabugrálva járt, hogy még jobban lengjenek azok a kerekded cicik. Tudta a kis huncut, mi áll jól neki! Hallotta eleget a férfiaktól: "ilyen kebleket kislány, kár elfedni selyemmel-gyolccsal". Szerette froclizni a teniszedzőt, aki nem sejthette, hogy mi jár a fejében. Hogy is sejthette volna? A férfiak sose tudják kitalálni a lányok gondolatát!
-Meghívlak ebédelni ide a kempingbe, -mondta Tibor. -Mit szólsz hozzá Emma? És utána kiveszek egy szép, vízre néző, árnyas kabint kettőnknek. Jó ötletnek tartod Emma?
-Igen, igen, igen, -ingerkedett a lány, - egyiket a kettőből igen!
Csak azt nem mondta, melyiket igen, s melyiket nem. Lehetett érteni úgy is, hogy nem éhes, így aztán ebédelni nem akar, de a kabinban szívesen lepihenne a teniszedzővel. Vagy fordítva: az ebédelésben benne lenne, a többi programban, amit Tibor kifundált délutánra, azonban nem!

Hja, zsákbamacskát veszel, ha női lelket veszel, kufár! Emmákon nem könnyű eligazodni!

Mély-tányérban babgulyás párolgott előttük a kockás abrosszal leterített asztalon, vadgesztenyefa árnyékában. Szemben ültek egymással, kanalazták a forró levest. A szomszéd asztalnál egy kövér és egy sovány férfi ült, öregek voltak, sört ittak, s közben hangosan társalogtak.
-Akkor aztán jól pofon vágtam a téglát, -mondta egyikük.
Ő volt a kövér, kidagadó hasán szőke-ősz szőrszálak kunkorodtak. Verejtékcseppek csillogtak a szőrszálak tövében. Köldöke fehér, penészes pénz-folt volt, körötte a bőr piros-rózsaszínű. Társa, a nyiszlett, felnyerített jókedvében.
-Ki volt a tégla, végül is?
-Hogy ki? Hát a Szerémi Jakab!
-A Szerémi Jakab?
A kövér férfi hunyorított.
-Az, a!
-Hunnan tudtad róla, hogy tégla?
-Tudtam! Mert, hogy nem sokra rá, hogy kigyütt az eszbéből, kirúgták a Kis Józsi bácsit. Még aznap kirúgták. Aztán kirúgták Lakatost, erre már te is emlékezhetsz, mert akkor már te is nálunk voltál. Akkor, előtte, pedig a pébén ücsörgött benn jó ideig. Ha nem ő dobta fel, mindkettőt, akkor ki más dobta volna?
-Mi volt a bűnük szerinted, mit kent rájuk?
-Semmi. Csak járt a szájuk. Állandóan pofáztak, ha kellett, ha nem. De ez a pokolravaló biztos kitalált még valamit plusznak.

Végeztek a babgulyással, ittak rá kadarkából készített kisfröccsöt. Pokoli meleg volt azon az oldalon, ahol ültek, az árnyék már odébb húzódott.
-Menjünk, -javasolta a férfi. -Túl meleg van itt! Vár ránk árnyas kabinunk kis-Dunának partinál.
-Jó! -mondta a lány. -Hívjuk hát a pincért.
Míg vártak, várakoztak, akaratlanul is hallaniuk kellett a történet folytatását. Kiderült hogyan is volt az a pofon. Az öreg már másodjára mesélte.
-Kigyött a műhelybe a tégla, - morogta. - Játszotta az eszét, hogy így meg úgy, hogy őt nem lehet megkerülni, hogy ő a tótumfaktum a részlegben. Pont rám nézett, pont nekem sütötte el a rossz szövegét. Kuss, szóltam rá, erre felemelte a kezét, hogy megüssön, de én megelőztem, s jól képen vágtam.
-Szóval megütötted!
-Hát...meg!

A kabinsor legszélső kabinja már majdnem egészen lenn volt a parton. Öreg, repedezett-kérgű fűzfa lombja borult fölébe. A rozoga kis épület árnyékban volt, apró terasz-részét azonban még érte a Nap. Minden kabinhoz tartozott egy kis terasz, s egy kicsike virágágyás. A szegénység szaga lengte körül az egészet.
Ültek a napsütötte, kicsi teraszon, napfürdőztek.
-Csak azt nem tudom, mi a csodát jelent az, hogy "tégla" - tűnődött Emma
.-Mit jelent, hogy tégla? - ismételte meg a teniszedző. - Hát az, valami olyasmi...nem tudom milyesmi. Talán olyas valaki a tégla, aki beköpi a másikat.
-Beköpi?
- Hát...feldobja...gyere menjünk be...pihenjünk egyet...Emma!
Emma nevetni kezdett.
- Nem pihenni akarsz te barátocskám, hanem tornászni!
- Na és! Jössz akkor? Én bemegyek!
A lány gondolkodott.
- Nem! Nincs hozzá kedvem! - mondta.

Kajakokat cipeltek le a hosszú közön előttük a partra. A stégen fiúk, lányok nyüzsögtek, izgatottan, toporogva várták, hogy vízre szállhassanak. A teniszedző nem tudta, mit mondjon Emmának, hogyan folytassa. A legjobb talán az, lett volna, ha nem szól semmit, ha megvárja, míg a lány kezd beszélni, hogy a lány mondjon előbb valamit, ehelyett azonban belevágott egy hosszú tirádába, minden keserűségét kiöntve:
-Emma, te a bolondját járatod velem! Egyik szavaddal azt mondod, hogy igen, a másikkal meg azt, hogy nem. Mi a csudának jöttél velem? Minek hívattad meg magad ebédre? Minek hagytad, hogy kibéreljem ezt a nyavalyás kéglit? Miért nem....?!
-Értsd meg, nem akarok lefeküdni veled! - vágott közbe a lány nagyon keményen. -Nem akarok és kész!
- Tavaly még akartál!
- Az tavaly volt! De tavaly sem akartam, ha éppen tudni akarod!
Az edző kikászálódott a nyugágyból. Megállt a lány előtt, végigmérte. Minden ízében remegett.
-Pofon kéne, hogy üsselek, ribanc! Mint a kövér pasas a téglát! Menj a fenébe!

Emma magára öltötte a bikini felsőt, bekapcsolta hátul a kapcsot, felvette rá az inget. Begombolta a gombokat az ingen. Felvette a földről a sporttáskáját, és elment. A kis-Duna földszínű, pocsolya-szagú vize lustán folydogált a part alatt. Kiürült a stég. Vízre tették a két utolsó kajakot, odakanyarodott a stég elé a motorcsónak, kezdődött az edzés.





Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-13 11:00:41

Szia Tibor! Köszi, h elolvastad, sajnálom, h nem tudtalak teljes mértékben "kielégíteni": Itt sajnos nincs más csattanó, csak az, h a lány nem feküdt le a sráccal, bár úgy tűnhetett, mintha meg akarta volna tenni. A lányok néha ilyenek. Máskor meg nem tudod levakarni magadról őket. Ki érti a női nemet?! Üdv. én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-11 09:28:12

válasz Finta Kata (2012-05-10 15:45:39) üzenetére
Kedves Kata! Köszönöm, h írtál, mindig nagyon örülök neki, mert nagyra értékelem hozzáértésedet. A vessző-hibánál teljesen igazad van, sajnos ez a h gép aláhúzta vessző nélkül, én, h, pedig kijavítottam, ne kekeckedjen velem! Azt írod, igaza volt a lánynak, mert a srác egy bunkó! Én most, nem, mint a történet írója, hanem mint egyvalaki, aki a másik oldalt képviseli, azt mondom, sztem nem volt igaza, mert ő is bunkó (miért szórakozik a csávóval ennyi ideig, ha nem akar tőle semmit! Ráadásul így, bosszúból!). Egyébként két bunkó ettől még összejöhetett volna. Mi kell ehhez? Semmi. Nem nagy ügy. Szeretettel üdvözöllek. -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-11 09:14:14

válasz Millali (2012-05-09 18:10:14) üzenetére
A narrátor egy különleges "személy", ő az, aki mondja, meséli a történetet. Nála, nos, nála már elképzelhető defektus, mint ahogy ez az olvasónál is előfordulhat, akár "ideális" olvasó, akár nem. Köszönöm még egyszer. Azért válaszoltam én is ilyen hosszan, mert megtiszteltél hosszú, tartalmas értékeléseddel!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-11 09:13:32

válasz Millali (2012-05-09 18:10:14) üzenetére
Se a srácnak, se a csajnak nincs (ebben a sztoriban) egyetlen egy rokonszenves, szeretnivaló megnyilvánulása sem, s ezzel harmonizál a környezet: a földszínű, pocsolyaszagú Duna-víz, a túl magas jegenyék, a lepukkant kabinok, a nyomorúságos kis virágágyások. Ugyanezt meg lehetett volna írni úgy is, (lehetett volna látni/láttatni úgy is) h a fiú megnyerően férfias, a lány elragadóan vonzó, a kemping, a folyóparttal szívet-melengetően kedves a léleknek. Na, a "lélek" botlik itt, a lélekkel van baj, nem a virágágyással. Persze, megnyugtatok mindenkit, az író lelkével minden rendben van, mint az olvasóéval is, ugye??? - abban nincs hiba. Csakhogy itt az író mellett van még egy személy, a láthatatlan mesélő - a narrátor - aki nem azonos az íróval.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-11 09:12:53

válasz Millali (2012-05-09 18:10:14) üzenetére
A stílussal kapcsolatosan. Írod, h tetszik az új elbeszélő stílusom. Köszönöm, de én úgy érzem, h az "elbeszélő" jellegű szövegírás nem most ebben az írásomban bukkan fel először (Fritz kalandjai, HB kalandjai, Havasi gyopár, Egyesület, A lajtorja, A tölgyfa lombja, stb, stb, stb.) - amelyekben próbáltam úgy megírni a történetet, mintha "mesét" írnék. A legtöbb írásomban egyébként arra törekedtem, h a szöveg olvasmányos legyen, (sikerült? nem sikerült?) de -internetes - "irodalomról" lévén szó, a szerkesztésben érvényesüljön a rövidség, tömörség és a tagoltság. A Pofonütöttem a Téglát talán szemléletmódjában "új" (igazából ez sem új, L: a Leütöm az angyalt történeteket!!!) - ugyanis egy teljesen negatív szemléletmódot képvisel.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2012-05-10 15:45:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!
Jó az írásod, az ovasó végül arra gondol, hogy máshogyan végződik. Igaza volt a lánynak, hogy így döntött, mert az edző-szereplő egy hatalmas nagy BUNKÓ, s nem érdemelt mást. (Az én véleményem.)
A téglával (a címben) pedig nekem nincsen bajom, hiszen a szövegben többször is előfordul, tehát nem rossz címnek sem.
Azonban ennél az írásnál a vesszőkkel gondban lehettél. Ugyanis itt:
"A legjobb talán az, lett volna, ha" - "az" után nem kell vessző!
Üdvözlettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-05-10 11:32:46

válasz Millali (2012-05-09 18:10:14) üzenetére
Kedves Millali! Köszönettel vettem ezt a részletes, hosszú értékelést, komoly örömet okoztál vele. Őszintén örülök neki. A cím egy hirtelen ötlet volt. Pontosabban a cím volt meg, s ehhez találtam ki egy sztorit. A címnek, így leírva semmi köze persze a történethez, nem lokikus, nem tudom indokolni, vagy magyarázni, még annyira sem, ahogy U. Eco a "Rózsa neve" címet. A címek néha kifognak az emberen. Üdvözlettel. én

Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-05-09 18:10:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Valamint egy helyen véleményem szerint túlmagyarázod a jelenetet
"-Igen, igen, igen, -ingerkedett a lány, - egyiket a kettőből igen!
Csak azt nem mondta, melyiket igen, s melyiket nem." Ennyi elég, innen már érti az olvasó.
Itt a kevesebb több lenne.
De ezek szubjektív észrevételek, az írás minőségét nem befolyásolják. Egy vesszőtöbbletet is találtam:" A legjobb talán az, lett volna, ha..." A talán az után nem kell vessző. Tudom, hogy ez csak elütés, nem kekeckedni akarok.

Érdekes, hogy mennyivel könnyebb észrevenni mások írásaiban a helyesírási hibákat.
Összegezve: Véleményem szerint egy jó történetet olvastam, kiváló írói ügyességgel váltakoznak az elbeszélésben a képek, kellő mennyiségű humort találtam benne, és a szívemet melengetik a szójátékok.
Tibor utolsó megjegyzése Emma felé, pedig végérvényesen elárulja a férfi jellemét.
Tetszett!
Üdv:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-05-09 18:09:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Tetszik a munkád, jól írtad meg. Itt-ott felfedezek benne lírai elemeket, amiket sokan összekevernek a "nyálasság" fogalmával. Nekem bejön az új stílusod, az elbeszélő-képességed megnyilvánulása.
Ha az írói tehetséget ruhadarabokkal szimbolizálnánk, a stílus képviselné a nagykabát szerepét. A zakó talán a mondanivaló lenne, az ing a leírásokért felelne, a nyakkendő a párbeszédekért, és így tovább. (De nem irodalmi értekezést szeretnék írni, hanem egy hozzászólást.) Szóval jól áll neked, hogy másik nagykabátot vettél fel. Én személy szerint örülnék, ha sokáig viselnéd.
A címmel van egy kis problémám, első szám egyes személyben íródott, és a műből nem derül ki, hogy miért. Ha a kövér ember kijelentését szeretted volna címnek, akkor szó szerint kellett volna idézni, és idézőjelbe rakni. (Folyt. köv.)

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Közelít az ősz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)