Fülle

Genug ist nicht genug! Gepriesen werde
Der Herbst! Kein Ast, der seiner Frucht entbehrte!
Tief beugt sich mancher allzureich beschwerte,
Der Apfel fällt mit dumpfem Laut zu Erde.

Genug ist nicht genug! Es lacht im Laube!
Die saftge Pfirsche winkt dem durstgen Munde!
Die trunknen Wespen summen in die Runde:
"Genug ist nicht genug!" um eine Traube.

Genug ist nicht genug! Mit vollen Zügen
Schlürft Dichtergeist am Borne des Genusses,
Das Herz, auch es bedarf des Überflusses,
Genug kann nie und nimmermehr genügen!

________________________________________


Bőség

Nem elég az elég! Ősz, ünneped van ma!
Nincs ág, mely gyümölcsnek ne lenne bővében!
De ha terhe súlyos, földre hajlik mélyen,
S tompa puffanással hull le egy-egy alma.

Nem elég az elég! Még a lomb is nevet!
Érett, leves barack, ints a szomjas szájnak!
Részegült darazsak zsongnak, fürtre szállnak:
"Nem elég az elég!" - édesek a szemek...

Nem elég az elég! A költői lélek
Nagyokat kortyint az öröm forrásából,
És a szív a "muszáj túlcsordulni"-vágytól
Nem tudja a végét soha az elégnek!
_______________________________________