...mert kell a hit, hogy
erős kötéllé fonjad
bogozhatatlan szálait
ragaszkodásnak, ha
értelmetlen görcse egy
máshová tartozásnak
bénítja ujjaid.<!

...mert kell a szó, hogy az
írástudatlan jelbeszéd
helyett kimondjuk
a kimondhatatlant, ha
már az érintés is
úgy érzed, hangtalan.
...mert kell a vágy, hogy
szemeid barna melegével
takarjam el a félelem
hajnali remegését, ha
halántékomon dobol
az érted lüktető.
Nem követhető,
miért lett más,
kifordult magából
a megszerzett kölcsönhatás.

...mert kell erő engedni,
hogy a kannibál idő felzabálja
mit elé vetettem,
mert csak a jövő
érinthetetlen és ha
napjainkat majd
én is felfalom,
önzőn vigyorgó
éjszakán lebegek
felhő-matracon.
Az írást akkor sem hagyom!

... mert kell a vers, mert
megtalállak benne,
rakódnak rám -mint csókjaid-
a sorok,
édes érintésed
minden mosolygó rím,
és ha hiányod fáj,
rímtelennek Én is ott vagyok