Kazinczyhoz

Hogyha a lelked rejtve lenézne e honra, titokban
hallva a szót, a magyart; elmenekülne legott.



Kölcseyhez

Tűr a magyar temiattad, mert a "magot": HAZA, jól belezártad
itthoni földbe. De most, nem tudom, élhet e még?



Radnótihoz

Elvtelen, álom időkben a múlt derekán, hova tűntél?
Sorsod, a bús magyar ég, fényesen írja tovább.



József Attilához

Hogyha sietsz, utoléred az álmod, fenn az egekben.
Mert idelent "haza", nincs. S álom a hű proletár.



Áprily Lajoshoz

Jambusa fürge diáknak azért nincs, mert az időt mér-
téktelenűl tekerő, bölcs kelet elveszi már.