HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47108

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2012-06-01

Irigység

Jane szörnyen irigyelte barátnőjét. Mindent jobbnak talált rajta, a kinézetét, hajviseletét, szokásait, elfoglaltságait, baráti körét. Úgy gondolta, még a nap is szebben süt Miriamra, hiszen lám, a természet is elkényezteti. Miriam a maga egyszerű módján élte életét, dolgozott, nevelte három rakoncátlan gyermekét, vezette a háztartást. Amikor ideje engedte, leült a számítógépe elé, és gyönyörű történeteket írt. Élete 38 éve során rengeteg tapasztalatra tett szert, olvasni is szeretett, ami egyedi kifejezőkészségével párosulva kiváló alapot nyújtott a jobbnál jobb novellák megszületéséhez. Eleinte az asztalfióknak, pontosabban a számítógép memóriájának írta műveit, de barátai biztatására elküldött néhányat különböző pályázatokra. Legnagyobb meglepetésére egy rangos megmérettetésen azonnal elnyerte az első díjat. A boldogság mámorában úszva hívta fel barátnőjét, hogy elújságolja a jó hírt, ám Jane-től csak egy hűvös gratulációra futotta. Miriamnak kicsit rosszul esett ez a reakció, de Jane rosszkedvének tudta be az egészet, és hamar napirendre tért a dolog fölött. Jane maga is szeretett volna írni, egész életében a Nagy Regény elkészítését tervezte, de soha nem lett több puszta gondolatnál. Azt viszont elviselhetetlennek találta, hogy Miriam indult egy pályázaton, és azonnal nyert. Mitől más Miriam, mint ő? Elhatározta, hogy kilesi a titkot. Valójában Jane-nek sem akadt oka panaszra, ha boldog házasságban nem is élt férjével, inkább a csendes megszokottság jellemezte őket, gimnazista fia kitűnően tanult, s bár már a második munkahelye szűnt meg nemrégiben, az angol és a német nyelv tanításával egészen csinos összeget keresett. Igen ám, de Miriamnak sokkal szőkébb és hosszabb a haja, mint neki. Hiába veszi meg a legdrágább szőkítőket, megy el a legnevesebb fodrászokhoz, sohasem sikerül olyan hajkoronát varázsolnia, mint Miriamé. Na és mitől olyan karcsú Miriam? Találkozásaik alkalmával mohón falja a süteményeket, mégsem hízik egy dekát sem, holott Jane halálra éhezteti magát, és csak egyre több a súlya. Néha annyira éhes esténként, hogy legszívesebben az egész házat megenné, de vacsora helyett inkább fut három kört. Miriam kapcsolata a férjével legendásan harmonikus, ha nem is értenek mindenben egyet, sugárzik róluk a meghittség, és tiszteletben tartják a másik szabadsághoz való jogát. Jane-t rendkívül dühítette barátnője tökéletessége. Az meg sem fordult a fejében, hogy az egész talán csak illúzió, Miriamnak is megvannak a maga hibái, csupán Jane fantáziája nagyítja fel a dolgokat. Az irodalmi siker az utolsó cseppet jelentette a pohárban. Elhatározta, ő is olyan lesz, mint Miriam, mindenben utánozni fogja. Először is frizurát váltott, bár a szőkeségben nem érte utol. Lemondta tanítványait, és a számítógépe elé ült. Meg fogja mutatni, hogy ő is tud olyat írni, mint Miriam, sőt, még különbet is. Hosszasan bámulta a monitort, de egyetlen épkézláb gondolat sem jutott az eszébe. Miről írjon? Gyerekkori emlékek után kutatott, megpróbált felidézni egy jól sikerült nyaralást, volt osztálytársai arcát képzelte maga elé, mégsem jött az ihlet. Leírt pár mondatot, ám ő maga is pocséknak találta. Dühösen püfölte a billentyűket, erőlködésének azonban nem lett gyümölcse. Jó pár napnak el kellett telnie, mire két oldalt összehozott. Első hevületében meg akarta mutatni Miriamnak, már majdnem rákattintott a küldés gombra, csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Hogyisne, hogy Miriam megtudja, és ellopja a gondolatait! Izgatottan keresgélt különböző pályázatfigyelő honlapokon, de egyet sem talált, ami megfelelt volna. Helyette elküldte néhány irodalmár ismerősének, hogy mondjanak véleményt róla. Meg volt győződve arról, hogy bár a vajúdás nehezen ment, páratlan művet alkotott. Nem kellett sokat várnia a válaszra, a tekintélyes egyetem irodalomprofesszora udvariasan bár, de negatívan értékelte novelláját, és még csak nem is buzdította a folytatásra. A többiek is hasonlóképpen vélekedtek. Jane szétpukkadt a dühtől. Csapkodott, naphosszat nem állt szóba a családtagjaival, tányérokat vágott földhöz, a legapróbb semmiségért is ordítozott. Férje hasztalan próbálta csitítani, fia a szobájába menekült, és teljes hangerővel zenét hallgatott. Mivel a csodák általában három napig tartanak, Jane is lecsillapodott. Elhatározta, nem adja föl. Soha nem engedi, hogy Miriam fölébe kerekedjen, még ha a fene fenét eszik, akkor sem. Szerencsére kapóra jött, hogy Miriam meghívta hozzájuk.

Verőfényes június eleji napon érkezett a tizenhat emeletes toronyházhoz. A metrón eléggé megizzadt, de barátnője bizonyára megkínálja majd valamivel. Hosszasan nyomta a kapucsengőt, mire Miriam válaszolt. A liftben klausztrofóbiásnak érezte magát, ráadásul két emelettel feljebb szállt ki, így gyalogolhatott vissza a nyolcadikra. Tudta, fogynia kéne, a mérleg megint jóval többet mutatott a szokottnál, de előző este sem bírta megállni, hogy ne egyen a rakott káposztából egy jó adagot. Miriam széles mosollyal fogadta. A besötétített, kellemesen hűvös nappaliban foglaltak helyet, a vastag szövetfüggöny nem engedte át a napsugarakat. Jane eddig észre sem vette a bordó függönyt.
- Hú, de jó függöny! - áradozott. Nem nyugodott addig, amíg Miriam el nem árulta, hogy hol vásárolta. Elhatározta, barátnőjétől egyenesen az áruházba megy. Kezdetben mindenféle apróságról fecsegtek, a jéghideg citromos limonádé üdítőn hatott Jane-re, majd az irodalomra terelődött a szó. Miriam elárulta, hogy éppen egy kisregényen dolgozik. Egy európai szemmel is jelentős kiadó hirdetett pályázatot, már majdnem elkészült vele, csupán az utolsó mondat van hátra. Nem akarja elsietni, mert szerinte egy irodalmi műben az első és az utolsó mondat a legfontosabb. Jane szeme azonnal felcsillant, de Miriam vonakodott megmutatni. Nem szívesen avatott be a férjén kívül senkit az írásaiba, amíg be nem fejezte. Jane-t viszont olyan közelállónak érezte magához, hogy engedett az unszolásnak. Jane érdeklődve vette a kezébe a frissen nyomtatott papírokat, de nem volt türelme végigolvasni.
- Elvihetném magammal? - kérdezte. - Túl hosszú ahhoz, hogy itt elolvassam, és még annyi mindenről szeretnék veled beszélni.
- Hát- habozott Miriam -, nem is tudom. Az az igazság, hogy még nincs is kész.
- Nem baj, attól még odaadhatod!
Végül abban maradtak, hogy emailben elküldi.

Jane sietett haza, ahogy csak bírt, még a függönyvásárlásról is elfelejtkezett. Rögtön bekapcsolta a számítógépét. A pályázatról ő is tudott, találkozott a felhívással keresgélései során, de nem bízott magában annyira, hogy képes legyen egy kisregényt megírni. Megnyitotta a fájlt, gyorsolvasással átfutotta, majd a saját nevében elküldte a kiadónak. Csak órákkal később jutott eszébe, hogy az utolsó mondat hiányzik. Mindegy, legyintett magában, a nagy művészek is nyitottan hagyják műveiket, a befejezést az olvasóra bízva. Eközben Miriam szintén a gépnél csücsült, azon a bizonyos mondaton töprengett. Több variáció is megszületett a fejében, átírta, újra komponálta, míg úgy határozott, jó lesz úgy, ahogy van, nincs szükség arra az utolsó mondatra. Egyelőre azonban még nem küldte el, hagyta, hadd érlelődjön, még úgyis hátra volt két hét a leadási határidőig, amit ki is várt. Legnagyobb meglepetésére pár nap múlva a kiadó arról értesítette, hogy plágium gyanúja miatt kizárták a versenyből. Méltatlankodó levelére azt a választ kapta, hogy írása szóról szóra megegyezik Jane Overtime két héttel korábban benyújtott művével. Újabb elektronikus levelének hatására szembesítésre hívták össze az érintett feleket a kiadó egyik irodájába. Miriamot teljesen elbűvölte az impozáns épület, a lift nesztelenül suhant a huszonharmadik emeletre. Puha szőnyeg vezetett a hipermodern irodához. Terebélyes, szakállas férfi fogadta a hatalmas íróasztal mögött. Jane már ott ült a piros csővázas széken. Miriam félénken foglalt helyet, tudta, meglehetősen parázs vitának néz elé. Valóban így történt, Jane kötötte az ebet a karóhoz, miszerint a kisregény az ő szellemi alkotása. Miriam hiába bizonygatta, hogy ő írta meg először, ő küldte el emailben barátnőjének, már gúnyosan ejtve ezt a szót, hogy barátnő; amit egyébként bizonyítani is tud, meg kell nézni a gépén az elküldött levelek között, Jane erre is talált magyarázatot, ő írta a művet, és máig bánja azt a percet, amikor elvitte lemezen Miriamnak megmutatni, aki visszaélt a bizalmával, és saját alkotásának tünteti fel. A kiadó Jane-nek adott igazat, ugyanakkor abban egyeztek meg, hogy nem tesznek feljelentést Miriam ellen. Jane megnyerte a pályázatot, a vele járó egymillió Ft-ot. Lelkiismeret-furdalás nélkül nézte, amint a könyvesboltok polcain az ő neve alatt sorakoznak a kötetek. Hamarosan felkapott író lett, egyre több meghívás érkezett író-olvasó találkozókra. Ehhez persze át kellett tanulmányoznia a kisregényt, nehogy kiderüljön a turpisság. Miriam azóta is mélyen hallgat a történtekről, az írást pedig végleg abbahagyta.

valóban megtörtént eset

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-06-12 22:52:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Bár egy esetről szól az írásod, de jól példázza azt az MTA Pszichológiai Intézete által végzett kutatást, hogy mi magyarok általában irigyek vagyunk mások sikerére. Nem szeretjük a sikeres embereket, nem támogatjuk őket.
Az alkotásodban azonban a "barátnő" nem csak irigy, hanem tolvaj is. Ez a vonal azonban számomra hihetetlen. Egy neves kiadó, egy milliós pénzdíjas pályázaton simán kiejti azt a művet, aminek a szerzői joga vitatott, és a következő legjobb művet hozza ki győztesnek. Nem tudom elhinni, hogy ők eldöntenének egy ilyen plágium gyanús esetet.
Az azonban nagyon is igaz, hogy manapság az internet adta lehetőségek a plagizálást a mindennapok gyakori eseményévé tették, hiszen számtalan lehetőség van mások írásainak feltűnés nélküli átvételére.
Judit
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5363
Időpont: 2012-06-11 17:54:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Csak most jutottam ide. Nos, ha velem történik ilyen, én bizony kiálltam volna az igazamért, tuti nem hagytam volna annyiban. Bebizonyítottam volna az elküldött e-mail-lel. Az is megfordult a fejemben, azért az főnyeremény is van akkora összeg, hogy nem hagytam volna csak úgy annyiban! Ilyenért akár feljelentést is lehetne tenni! Megvan ennek is a jogi útja!
Irigykedés pedig mindenhol előfordul. így irodalmi berkekben is. De ez így nagyon durva. Ez már nem csak irigység annál sokkal több! Az írást pedig senkinek sem javaslom más rossz indulata miatt abbahagynia! Miért bűntette saját magát?
Elgondolkodtató az írásod!
szeretettel-panka
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11989
Időpont: 2012-06-10 19:13:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Ha ez valóban megtörtént eset, akkor borzalom, hogy mi telik ki némely embertől!
Hihetetlen milyen aljasságra képesek! - Annyit azért hagy reméljek, hogy nem a Te művedet lopta el a "kedves barátnő!"
Tetszik az írásod, szokás szerint jól írsz, igazi mestermű. Mindig szeretem olvasni föltett műveidet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:20:15

válasz zuzmara (2012-06-03 18:44:33) üzenetére
Köszönöm, kedves Tünde!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:19:54

válasz Zagyvapart (2012-06-03 17:36:52) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:19:21

válasz Kate Chrysso (2012-06-03 15:52:46) üzenetére
Kedves Kate!

Nem egyszer tapasztaltam magam is, hogy akik a legjobb barátaimnak mondják magukat, csupán érdekből teszik. Szerencsére nem mindenki ilyen.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:17:56

válasz majusfa (2012-06-03 14:30:26) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Károly!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:17:06

válasz Kankalin (2012-06-03 14:02:40) üzenetére
Köszönöm, kedves Kankalin!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:16:29

válasz szusi (2012-06-03 08:45:46) üzenetére
Kedves Szusi!

Örülök, hogy megosztottad velem gondolataidat. Igen, Miriamnak nem kellene hagynia magát. Ő olyan, hogy az első pillanatban mély depresszióba esik, de aztán föleszmél, és harcol az igazáért. A föleszmélés már megkezdődött.

Szeretettel: Eszti

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-04 09:14:15

válasz pirospipacs (2012-06-02 12:30:12) üzenetére
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Pipacs!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2012-06-03 18:44:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!
Elképedve olvasom írásod! Tudod, jól tetted, hogy megosztottad velünk ezt a történetet!
Bizony vannak ilyen emberek, akik más tollával ékeskednek... Sajnos...
Szeretettel olvastam: Tünde
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-06-03 17:36:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Ez nagyon durva, dehát az írígység is az. Ma annyi becstelenség történik, hogy jobban öröltem volna, ha a bűnös megbűnhődik, és az igazság győz, ettől függetlenül nagyra értékelem ezt a műved is.

Szeretettel: Zagyvapart.
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2012-06-03 15:52:46

Szia Eszter!
Én bizony már nagyon sokszor rájöttem, hogy a legjobb barátaink, vagy akiket annak vélünk, a legnagyobb irigyeink, akik folyton rivalizálni akarnak. Ott gáncsolnak el ahol tudnak, segyíteni végképp nem hajlandók. Nagyon kevés kivétellel találkoztam. Ha valakinek van jó bartátja, becsülje meg, de nagyon.
Adott helyzetben és folytatnám az írást, és nem állnék többé szóba a tolvajjal.
Az "ide" helyett az "oda" sajnos nagyon gyakori hiba, országosan.
Valóban több tagolás kellene.
K.
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-09
Összes értékelés:
440
Időpont: 2012-06-03 14:30:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!
Jó történet, még ha az élet írta is. Nagyon összecseng egy úgynevezett híres író vallomásával, ami talán vicc, de mégis... "Tizenöt év után rájöttem, hogy nincs tehetségem az íráshoz, de nem hagyhatom abba, már túl híres vagyok" Ő volt az őszinte, persze az ilyen fajtából kevés van. Ahogy megírtad, az nacccerű.
Üdv. Károly
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
Időpont: 2012-06-03 14:02:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti! :)
Örülök, hogy ezt megírtad, szerintem nem egyedi eset. Mindazonáltal az a véleményem, hogy aki egyszer elkezdett írni és sikere volt, annak nem szabad abbahagyni. Tudom, nem könnyű emészteni a plágiumot, de ebben az esetben mégis. Csakazértis írni kellene.
A forma: bevallom, prózákat ritkábban olvasok, ennek elsődleges oka a tagolatlanság. Tudom, feltöltéskor nem lehet bekezdéseket hagyni, viszont egy enter kiküszöbölheti ezt. Csak ennyi a megjegyzésem ezzel kapcsolatban, s nem csak nálad. :)
Tetszett az írás, elgondolkodtató.
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-06-03 08:45:46

"számítógép memóriájának írta műveit" Ha így van, az ott is van, méghozzá jóval előbb, mint a barátnőé.
"Egy európai szemmel is jelentős kiadó" nem bíróság, főleg úgy nem, hogy az egyik ezt mondja, a másik meg azt. Miért Jane változatát fogadta el bizonyíték nélkül és jutalmazta 1 millió forinttal? Ha Miriam bepereli őket, a gatyát is leszedi róluk. Egy kiadó nem kockáztatja a jó hírét, főleg, ha tud is a dologról. Abban is megegyeztek, hogy Miriam nem perli be őket?
Ha ez ilyen egyszerű lenne, kiadnám a nevem alatt, a nekem itt, a legjobban tetsző alkotásokat...
Ne haragudj, de ez jutott az eszembe az írásod után.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2721
Időpont: 2012-06-02 12:30:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti!
Rég olvastalak. :) Az irigység egy dololg, a bűntett az már egészen más. Sajnálom, hogy feladta Miriam, hiszen olyasmit loptak el tőle, ami csak az övé...
A net világában sajnos sok hasonló megtörténhet. "Barátok" között azért ez már nagyon durva dolog, hiszen itt már megkérdőjelezhető a barátság ténye is.
Izgalmas volt olvasni, de nagyon sajnálatos is, hiszen írod, hogy valós történetről van szó.
Szeretettel olvastalak.
pipacs :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 10:04:59

válasz Krómer Ágnes (2012-06-02 09:01:59) üzenetére
Kedves Ági!

Az élet produkál különös dolgokat, még ennél szörnyűbbeket is! Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 10:03:54

válasz Millali (2012-06-01 22:56:56) üzenetére
Kedves Milali!

Bár velem is történtek cifra dolgok, ez szerencsére nem velem esett meg. Köszönöm, hogy nálam jártál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 10:00:59

válasz Bödön (2012-06-02 09:01:28) üzenetére
Kedves Laci!

Miriam már valóban ért el sikereket, de annyira még nem befutott, hogy kialakíthatta volna a saját stílusát. Egyelőre még nem jött rá senki, de hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk. Egyébként a történet valós alapú, ahogy a megjegyzésben írtam is, persze azért kicsit a szereplőkön változtattam.

Egyetértek veled, a szereplők beszélhetnek tájnyelven, magyartalanul, hiányosan vagy akár trágárul is. Sőt, az ábrázolás meg is kívánja, pldául a gyári munkások az ebédszünetben, amikor a főnöküket szidják, nem használhatnak eemelkedett stílust.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 09:54:27

válasz antonius (2012-06-02 06:48:00) üzenetére
Kedves Antonius!

Igen, ez vas megyei szokás, hogy "ide" helyett "odát" mondunk.

Szerencsére nem mindenki olyan, mint Jane, írói munkám során azonban gyakran találkozom irigységgel. Ez a tulajdonság mindannyiunkban megbújik, de pontosan azért vagyunk emberek, hogy ne a rosszabbik énünk kerekedjen fölül.

A szellősebbé tétellel kapcsolatban teljesen igazad van, áttekinthetőbb, ha tagoltabb, meg is fogom tenni.

Köszönöm a véleményedet: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 09:47:05

válasz Kőműves Ida (2012-06-01 18:08:32) üzenetére
Kedves Ida!

Az "odaadhatod" tájnyelvi változat, ugyanis akkor is azt szoktuk mondani, ha én kérek valamit, de nyelvtanilag valóban az "ide" változat a helyes. Köszönöm a hozzászólásodat!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-06-02 09:42:02

válasz Selanne (2012-06-01 15:32:07) üzenetére
Kedves Marietta!

Sajnos az irigység kegyetlen dolgokra képes. Köszönöm, hogy nálam jártál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7991
Időpont: 2012-06-02 09:08:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2012-06-01 18:08:32) üzenetére
Egy fontos szabály: a szereplő fogalmazhat helytelenül, magyartalanul, mondhat bármit, zagyvaságot, vagy dagályos hülyeséget. A szereplő úgy beszél, ahogy akar, (illetve, ahogy az író akarja)
Viszont ez nem áll a "narrátorra", illetve az íróra, akik nem mondhatnák az "ideadod" helyett, hogy: "odaadod" A narrátor és az író nem ugyanaz a személy, a narrátor az író "akaratából" elmeséli a történetet, amit az író mond tollba neki.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-06-02 09:01:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

Nem igazán akartam elhinni, hogy ez egy igaz történet. Elvileg már semmin sem szabad meglepődni. Főleg az irodalom berkeiben történő eseményeken. Érdekes történet.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7991
Időpont: 2012-06-02 09:01:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti! Hú, ez nagyon gáz! De azt hiszem, hogy hiába lopta el Jane, Miriam művét, hosszabb távon nem fog tudni előre jutni vele tehetség nélkül. Egy dolgot viszont nem értek. A történetből kiderül, h Miriam már sikeres író, amikor Jane ellopja a művét. De egy igazi, jó írónak saját stílusa van, amiről felismerhető. Nem jött rá senki, hogy Jane kisregénye nem Jané, hanem Miriamé? Jó történet, jó írás! Üdvözlettel: én
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2012-06-02 06:48:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Amíg a lábjegyzeted nem láttam, ezt gondoltam: Na, de Eszter! Ez annyira életszerűtlen, nehezen hihető, a fantáziád egy kis kontrolt igazán elbírna, stb.
Most ezt gondolom: Az élet produkálja a legkülönösebb, leghihetetlenebb helyzeteket, és hát igen, ennyifélék vagyunk mi emberek. Kitűnő írásod elgondolkodtat, kutatok a magam árulásai, a magam tolvajlásai után, s bár van miért szégyenkeznem, némiképp megnyugodva azt gondolom, hogy ekkora púpokat azért nem cipelek a hátamon.
Lehet, hogy nincsen igazam, de a könnyebb olvashatóság érdekében, egy-két új bekezdéssel, egy kicsit "szellősebbé" tenném.
Idának természetesen igaza van itt alant. Elgondolkodtató, hogy eza hiba ami környékünkön milyen gyakori. Nem győzöm a családtagjaimat "ostorozni" miatta, észre sem veszik.

Gratulálok a megszokott igényességgel prezentált élményt adó munkádhoz.

Üdv. a
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-06-01 22:56:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Az ilyen fajta lopás és hazugság Golgota hegyének a legmagasabb csúcsán áll. Nagyon remélem, hogy nem Veled, vagy a közvetlen környezetedben élőkkel történt ez meg, mert egykönnyen ezt nem lehet kiheverni. Persze akárki mással történt, nem egyhamar fogja elfelejteni. Jól visszaadtad a tanácstalan tehetetlenséget, ami ilyenkor eluralkodik az emberen.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5563
Időpont: 2012-06-01 18:08:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ez valóban nagyon szomorú, kedves Eszter, ha megtörtént az eset, akkor annál inkább.
Jobb az óvatosság. Faltam a szépen pergő sorokat, nagyon szépen írsz, egy dolog mégis kizökkentett...
"- Nem baj, attól még odaadhatod!" Ezt a mondatot Jane mondja, tehát ő kéri, akkor viszont én úgy mondanám: Nem baj, attól még ideadhatod!. Én így találom helyesnek, de persze a döntés joga a Tiéd!
Élvezettel olvastam írásod.
Szeretettel
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-06-01 15:32:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Mit is írhatnék Eszti. Engem mindenesetre hidegzuhanyként ért. Nagyon óvatosnak kell lenni, és ennyit arról, hogy kiben lehet megbízni? Léteznek ilyen emberek, mint kiderül a novelládból.
Az irigységről: mindenre képes az ilyen ember, szenved az érzéstől, és lám mi uralkodik el rajta. Vegyül a gonoszsággal.

Gratulálok ahhoz, ahogyan megírtad !

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)