HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46413

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-05-23 16:40:01

Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2012-06-03

Az első

Csak nézzük egymást.

Látjuk a másik szemében a vágyakozást, a mindent felőrlő szenvedélyt. Megérint, felperzsel engem. Tétova mozdulatokkal fedezzük fel egymást. Gyengéden, óvatosan haladok, centiről centire, apránként tapasztalva ki, mi hozza lázba őt. Érzem, ahogy megremeg, és szorosabbra vonja ölelését, hát én is ölelem. Apró csókokkal borítom el, végigsiklok nyaka kecses ívén, az arcán, végül rátalálnak ajkaira kutató ajkaim. Felsóhajt, és már nem akar menekülni. Szerelmem minden morzsáját átadom neki, éreztetni akarom vele, mennyire fontos nekem. Viszonozza. Teste aprókat mozdul, mikor olyan pontot simítok meg, ahol ilyenkor érzékenyebb. "Nagyon szeretlek", suttogja, és én elhiszem. "Én is", felelem, "csak a tiéd vagyok". Még inkább simogatom, csókolom, ölelem, és tudom, mekkora örömöt okozok neki. Nem is kell most több.

Aztán kigabalyodunk egymásból. A csók még mindig tart, miközben gyengéden hanyatt fektetem őt. Megint csak lassan, óvatosan, nem szabad kapkodni, sietni, a világ minden ideje a miénk. Lassan megszabadulunk minden ruhánktól. "Kérlek, még ne", mondja. "Ne félj, édes", mondom neki, "ne félj, én vigyázok rád". "Tudom", feleli, és elmosolyodik. Már felszabadultabb, láthatóan megnyugtatja, amit mondtam. Most már önfeledten simogat, csókol, szenvedélyesen, mert tudja, hogy nem teszek semmi olyat, amit ő nem akar. Ölel, szorít, vezeti a kezemet, hol simogassam, miközben ő is lágyan puszilgatja az ajkamat, nyakamat, simogatja a hátam és az oldalam. Szeretlek, annyira szeretlek, suttogja most már folyamatosan, közben sóhajtozik és reszket. Nem fél és nem fázik. Izgatott. Ugyanaz az izgatottság önti el most, mint engem. Birtokolni akarjuk egymást, birtokolni és szolgálni, minden alázatunkkal. Mindketten érezzük, már nem bírjuk sokáig, érezni akarjuk a másik bőrét a miénkhez simulva.

Aztán megtörténik. Kezével finoman irányít, vezet, és már nem tart vissza, mindinkább biztat, tegyem csak meg, törjem meg ezt a néma ellenállást. És a kedvéért ezt is megteszem. Először csak óvatosan, lassan, de egyre biztosabban érezzük, hogy egymásba olvadunk, eggyé válunk, testünk minden mozdulatra reagál, reszketünk és húzzuk, húzzuk egymást egyre magasabbra, egyre feljebb, mikor már csak egy dologra gondolunk: minél nagyobb örömet szerezni a másiknak. Feszülünk, mint valami rugó, szenvedélyesen, szinte már őrülten öleljük, csókoljuk egymást, simogatom, masszírozom, gyengéden karcolja a hátam, már tíz másodpercenként állunk meg, hogy minél tovább tartson, és sikerül, sokáig, nagyon sokáig. Aztán egyszerre érezzük, hogy vége, szájon csókol, magamhoz szorítom, remeg, mintha rohama lenne, csitítom, visszafogom, de már én sem bírom tovább. Egymást ölelve ájulunk a gyönyörbe.

Végül feleszmélünk. A szemébe nézek és a párás tekintet mögött végtelen szerelmet látok. Gyengéden megcsókolom, ő viszonozza, a friss élménytől még szenvedélyesebben. Sokáig nézem őt, ő is néz engem. "Mire gondolsz?" kérdezi. "Csodálatos vagy", felelem, és magamhoz ölelem, amilyen szorosan csak tudom. Ekkor veszem észre, hogy még mindig egymásban vagyunk. Megmozdulok, mire ő még jobban belémkapaszkodik. "Ne, még maradj", kéri, "ez most fontos". Maradok hát, és csendben simogatom őt. Addig, mígnem halkan szuszogni kezd mellettem, rajtam. Sokáig nézem őt, gyönyörű az arca, mikor alszik. Csodálatos. És épp ugyanilyen csodálatos szövetséget kötöttünk egymással, egymásért. És egy dologban mindketten egyetértünk.

Ez az igazi csoda. Maga a teljesség.

Nem megbotránkoztatásnak szánom, mindinkább rá akarom vezetni az embereket, hogy a szerelem is van olyan fontos, mint akármi más.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5483
Időpont: 2013-03-07 12:03:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi !

Gyönyörűen írtad le, enyhe erotikával a csodálatos szerelem érzését.
Kifejezetten tetszett.
szeretettel gratulálok: Zsu
Alkotó
Fél-X
Regisztrált:
2010-08-26
Összes értékelés:
2399
Időpont: 2012-07-05 18:57:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon szép és finoman erotikus!
Szépen megírva, megfogalmazva!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-06-11 19:16:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Joxi!

Ez elég hiteles történetnek tűnik. Nekem azért tetszik.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11763
Időpont: 2012-06-11 19:10:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi!

Megjegyzésedre - is - reagálva csupán annyit fűzök hozzá: Igazság: a szép és mély szerelem egyben művészet, és csodás, örökre megmaradó...

Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5354
Időpont: 2012-06-07 18:00:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ejha! JoxiM! Hogy te milyen szenvedélyes vagy :-) egyáltalán nem megbotránkoztató :-)
remekül megírt erotika! Bizony a szerelem fontos, és a vágyak beteljesülése nélkül nem az igazi. Jó volt olvasni!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nekem nyílt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Lángoló város című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Négysoros szerelem címmel a várólistára

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Mondj valamit címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szállj, szállj katicabogár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIV. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Boldogságtoborzó című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Vágyakozás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tatjána el nem küldött levele című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIV. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)