HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44611

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2012-06-03

Az első

Csak nézzük egymást.

Látjuk a másik szemében a vágyakozást, a mindent felőrlő szenvedélyt. Megérint, felperzsel engem. Tétova mozdulatokkal fedezzük fel egymást. Gyengéden, óvatosan haladok, centiről centire, apránként tapasztalva ki, mi hozza lázba őt. Érzem, ahogy megremeg, és szorosabbra vonja ölelését, hát én is ölelem. Apró csókokkal borítom el, végigsiklok nyaka kecses ívén, az arcán, végül rátalálnak ajkaira kutató ajkaim. Felsóhajt, és már nem akar menekülni. Szerelmem minden morzsáját átadom neki, éreztetni akarom vele, mennyire fontos nekem. Viszonozza. Teste aprókat mozdul, mikor olyan pontot simítok meg, ahol ilyenkor érzékenyebb. "Nagyon szeretlek", suttogja, és én elhiszem. "Én is", felelem, "csak a tiéd vagyok". Még inkább simogatom, csókolom, ölelem, és tudom, mekkora örömöt okozok neki. Nem is kell most több.

Aztán kigabalyodunk egymásból. A csók még mindig tart, miközben gyengéden hanyatt fektetem őt. Megint csak lassan, óvatosan, nem szabad kapkodni, sietni, a világ minden ideje a miénk. Lassan megszabadulunk minden ruhánktól. "Kérlek, még ne", mondja. "Ne félj, édes", mondom neki, "ne félj, én vigyázok rád". "Tudom", feleli, és elmosolyodik. Már felszabadultabb, láthatóan megnyugtatja, amit mondtam. Most már önfeledten simogat, csókol, szenvedélyesen, mert tudja, hogy nem teszek semmi olyat, amit ő nem akar. Ölel, szorít, vezeti a kezemet, hol simogassam, miközben ő is lágyan puszilgatja az ajkamat, nyakamat, simogatja a hátam és az oldalam. Szeretlek, annyira szeretlek, suttogja most már folyamatosan, közben sóhajtozik és reszket. Nem fél és nem fázik. Izgatott. Ugyanaz az izgatottság önti el most, mint engem. Birtokolni akarjuk egymást, birtokolni és szolgálni, minden alázatunkkal. Mindketten érezzük, már nem bírjuk sokáig, érezni akarjuk a másik bőrét a miénkhez simulva.

Aztán megtörténik. Kezével finoman irányít, vezet, és már nem tart vissza, mindinkább biztat, tegyem csak meg, törjem meg ezt a néma ellenállást. És a kedvéért ezt is megteszem. Először csak óvatosan, lassan, de egyre biztosabban érezzük, hogy egymásba olvadunk, eggyé válunk, testünk minden mozdulatra reagál, reszketünk és húzzuk, húzzuk egymást egyre magasabbra, egyre feljebb, mikor már csak egy dologra gondolunk: minél nagyobb örömet szerezni a másiknak. Feszülünk, mint valami rugó, szenvedélyesen, szinte már őrülten öleljük, csókoljuk egymást, simogatom, masszírozom, gyengéden karcolja a hátam, már tíz másodpercenként állunk meg, hogy minél tovább tartson, és sikerül, sokáig, nagyon sokáig. Aztán egyszerre érezzük, hogy vége, szájon csókol, magamhoz szorítom, remeg, mintha rohama lenne, csitítom, visszafogom, de már én sem bírom tovább. Egymást ölelve ájulunk a gyönyörbe.

Végül feleszmélünk. A szemébe nézek és a párás tekintet mögött végtelen szerelmet látok. Gyengéden megcsókolom, ő viszonozza, a friss élménytől még szenvedélyesebben. Sokáig nézem őt, ő is néz engem. "Mire gondolsz?" kérdezi. "Csodálatos vagy", felelem, és magamhoz ölelem, amilyen szorosan csak tudom. Ekkor veszem észre, hogy még mindig egymásban vagyunk. Megmozdulok, mire ő még jobban belémkapaszkodik. "Ne, még maradj", kéri, "ez most fontos". Maradok hát, és csendben simogatom őt. Addig, mígnem halkan szuszogni kezd mellettem, rajtam. Sokáig nézem őt, gyönyörű az arca, mikor alszik. Csodálatos. És épp ugyanilyen csodálatos szövetséget kötöttünk egymással, egymásért. És egy dologban mindketten egyetértünk.

Ez az igazi csoda. Maga a teljesség.

Nem megbotránkoztatásnak szánom, mindinkább rá akarom vezetni az embereket, hogy a szerelem is van olyan fontos, mint akármi más.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2013-03-07 12:03:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi !

Gyönyörűen írtad le, enyhe erotikával a csodálatos szerelem érzését.
Kifejezetten tetszett.
szeretettel gratulálok: Zsu
Alkotó
Fél-X
Regisztrált:
2010-08-26
Összes értékelés:
2400
Időpont: 2012-07-05 18:57:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon szép és finoman erotikus!
Szépen megírva, megfogalmazva!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-06-11 19:16:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Joxi!

Ez elég hiteles történetnek tűnik. Nekem azért tetszik.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2012-06-11 19:10:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi!

Megjegyzésedre - is - reagálva csupán annyit fűzök hozzá: Igazság: a szép és mély szerelem egyben művészet, és csodás, örökre megmaradó...

Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2012-06-07 18:00:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ejha! JoxiM! Hogy te milyen szenvedélyes vagy :-) egyáltalán nem megbotránkoztató :-)
remekül megírt erotika! Bizony a szerelem fontos, és a vágyak beteljesülése nélkül nem az igazi. Jó volt olvasni!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hívogat a tó címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vérvörös pipacs címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/9 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyóni Géza: Mementó / Memento című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)