HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1840

Írás összesen: 46950

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Szokolay Zoltán
2018-08-29 20:03:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: DanielFeltöltés dátuma: 2012-06-11

Gyász anyó

Még világos volt, amikor látogatóba érkeztem az idős nénihez. Gondoltam, illő eljönnöm hozzá, hiszen férjével jóban voltunk, míg a múlt héten meg nem halt szegény. Ugyan a nagyapám lehetett volna, mégsem kezelt úgy, mint egy kisgyereket. Nagyon szomorú dolog.

A néni (nem is tudom a nevét) szívélyesen fogadott, s bár fekete ruhát viselt, a gyász nem ütközött ki kedélyén. Bevezetett a halványan megvilágított nappaliba. A falakon megfakult festmények, szőttesek lógtak, a szekrények ajtaján látszott, hogy nyikorogva nyílnak.
- Foglalj helyet, kedveském - jött az udvariasság.
Leültem és óvodásnak éreztem magam a hatalmas karosszékben. Azt se tudtam igazából, mit mondjak, ámbár nem is kellett szólnom.
- Ej, várj csak - mondta ő - Elég kényelmesen ülsz?
Nem is válaszolhattam, már kaptam is egy párnát a hátam mögé.
- Így jó lesz, így kényelmes - beszélte maga elé.
Visszasétált saját székéhez, de ahogy készült leülni, rögtön újfent hozzám fordult.
- Nem vagy éhes? Kérsz egy kis finom tökfőzeléket? Most lett kész - ajánlotta biztatóan.
Én csak csóváltam a fejemet, nem akartam mohónak tűnni.
- Ejnye, és egy kis süteményt? - folytatta a kínálatot.
A főzelék visszautasítása után a süteményből kérni nem tűnt helyes lépésnek, bár talán könnyebben tálalná a főtt ételnél. Ismét nemet jeleztem szerényen, hiába, a néni hozott egy tálca édességet.
- Egyél csak! - Hát ettem.

Éppen szóba akartam hozni a férjét, hisz azért is jöttem, hogy róla beszéljünk, hátha jól esik neki, de a szó megint nem hozzám került. Amíg a sütit rágtam, a néni váratlanul elkezdett mesélni az aznapi eseményekről. "Reggel fájt a derekam, csak úgy sajgott" - mondta. Majd rátért a bevásárlásra (micsoda árak vannak), a szomszédokra (némelyik nemigen ismeri az illemet), a főzésre (gazdagodtam egy kalács, egy kuglóf és egy befőtt receptjével, és azt a huncut tényt is megtudtam, hogy ezek közül némelyiknek ő az egyedüli ismerője). Szép lassan eljutottunk az adott pillanatig. Én csak figyeltem, bólogattam.
- Nagyon ízlik ez a sütemény - szólaltam meg talán először.
A néni roppantmód örült. Mosolyogva jegyezte meg: - Tudom, hogy ez a kedvenced.
Nem az a kedvencem, de mindegy, ezt nem közöltem vele. Nem is tudom, honnan vette. Talán, mikor egyszer találkozott a nagymamámmal, tőle, de rosszul emlékezett. Nem érdekes.
- Majdnem elfelejtettem - kapott ősz fejéhez. Eliszkolt, s csodálkozásomra egy újsággal tért vissza. Kezembe nyomta, s kezét vállamra téve végig nézett rajtam, mint aki elégedetten elemzi az összképet.
Belelapoztam abba az újságba, bár nem találtam érdekesnek a híreket. Ha ez örömet okoz neki, hát legyen.

Bő tíz perc elteltével, mialatt megszólalni vagy a lapokból felnézni nem mertem, a néni újra akcióba lendült. Én akkor az ablakon kipillantva, nyugtalanul vettem észre, hogy időközben besötétedett. Rövidnek szánt vizitem túlontúl hosszúra nyúlt. Az öreg özvegyasszony ekkor bekapcsolta a régi recsegő televíziót. Felém mosolygott, s behangolt egy igen unalmas programot. Én nevettem, mikor ő is, és a végén elgondolkodva néztem magam elé.
- Későre jár, mennem kéne - jeleztem halkan.
Szavaim nem találtak nyitott fülekre. Az anyóka csak nézett kedvesen.
- Tényleg késő van - mondta mégis, s én már emelkedtem székemből - Megágyazok! - jelentette ki s én visszaestem ülőhelyemre.

Mikor visszaért, és látta, hogy ülök, ő is visszaült.
- Mégis inkább nézzük kicsit a televíziót? - kérdezte igazán kedves hangon - Aztán holnap ne feledd, korán kell kelnünk. Megyünk az orvoshoz, tudod. Na, megetted a sütidet? Jó. Ezt szeretem, mikor látom, hogy van étvágyad. Így is legyen! Mi lenne velem nélküled? Ki javítja meg a vízcsapot, ha te nem vagy?
Azzal kivitte a morzsás tálcát. Én csak ültem ott egy helyben, néztem a televíziót, s a másnapi orvoslátogatás miatt aggódva tördeltem öreg kezeimet.


2011

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Daniel
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
277
Időpont: 2018-06-25 22:05:32

válasz Finta Kata (2018-06-21 13:46:18) üzenetére
Köszönöm szépen, előre is.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11937
Időpont: 2018-06-21 13:46:18

Kedves Dani!
Jól és szépen fogalmaztad meg e rövid történetet. Tetszett, amit írtál.
Írjál sokat. Majd máskor is fölkereslek.
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nyugalom a parton című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nyugalom a parton című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kétségbeejtő címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Őszi villanások című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszi dal című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A pillangó című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Útinapló VI. Harmadik nap – még délután, vagy már, nem is tudom címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/8. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VIII/3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kertbéli déli merengő című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Kerti kaland címmel a várólistára

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Cogitatio címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Balaton címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)