HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 51 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51228 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-06-14
Gyermekkorom apró göröngyeiLassan haladtam a keskeny úton, porfelhő gomolygott utánam, mentem a falutól öt és fél kilométert, így hát megálltam. Valamikor itt széles út vezetett, két oldalt fasor... nem találtam magam, mintha elvesztem volna valahol... Poros kihalt út, mindenütt búzatáblák, semmi sem a régi már... múltba veszett a nyár. Négy évtized után újra itt, ahol azóta nem jártam, sehol egy fa, egy régi ismerős, ki utat mutatna. Belegázoltam a búzába, jó magas, szép dús kalászok, itt egy domboldal, utána egy kis völgy, onnan vezetett a gyepes út a tanyához. A domb tetején megálltam, lábamban az erő elfogyott, éreztem talpam alatt, mennyire ismerős ez a föld, éreztem a szeretetet, mi belőle jött... álltam a dombtetőn, nézelődtem, van-e mi ismerős? Szemben velem a távolban nyárfa nyújtózott az égbe, ugyanúgy, mint ahogy gyermekként csodáltam régen, sikítottam örömömben, már biztos, hogy itt kell lennem, lementem a völgybe, ott balra fordultam, - láttam a kis utat, amin gyermekként futottam, - gázoltam a búzában, sehol egy emlék, - itt kell lennie a nagy akácfának, ott a tanya, az istálló, a kút, - kezdtem elérzékenyülni, hogy innen nincs kiút. Nincs itt semmi, ami megfogható, ami megmaradt, a földre rogytam cserép, vagy tégla darab után kutattam, csak egy göröngy, mi kezembe akadt, egy száraz göröngy, ez az enyém, az én földem, a gyermekkorom, a szüleim, akik már a föld alatt... nem bírtam tovább, elsírtam magam, csak ez a göröngy, a göröngy, mi megmaradt! Erősödött a szél, hűsítette arcom, bárányfelhők kúsztak, mint egykoron, akkor figyeltem csak a búzamezőre, hullámzott, ringott körülöttem, a szél gyengéden játszott vele, csak kizárólag az én gyönyörűségemre, a kalászok együtt hajlongtak a szélben, mint a tenger hullámzását látnám éppen, kár, hogy nem vethetem magam a habokba, talán itt lelhetnék örök nyugalomra, de eszembe jut, valaha mennyit gyönyörködtem benne, ez volt az én tündérkertem, a napfény játszadozott a kalászokon, pillangók röpködtek, színesek, szépek, tücskök ciripeltek, a zenét, csakis nekem szerezték. S ebben a hullámzásban kábán álltam a szélben, port kavart, lassan belepte a szívem, nem fájt már semmi... ideje hazamenni. Akkor apám jött ki az istállóból, hozta a halott madarat, a macska megfogta az egyik fecskét, a másik meg bánatában a fészekben gyászolta párját, amíg meghalt. Sírtam, zokogtam, eltemettem, kis keresztet faragtam, azt írtam rá: Itt nyugszik a hűség maga! Most felrémlett hol a sír, kapartam ki az elporladt madarat, majd anyám szólt, kínálta a bögre friss tejet, kinyújtottam érte a kezemet, sóvár álom, délibáb játszott velem, nem volt semmi, csak a göröngy a tenyeremen. Elült a szél is, oly szép volt az alkony, mint egykor, ismerős bársonyos, otthonos, mégis oly magányos. Alkonyodott, jó ízű volt az alkony, mint régen, ott messze a nap a horizonton, most bukik le éppen... ideje mennem, hogy még sötétedés előtt a kocsimat elérjem. A göröngyöt ma is itt érzem a tenyeremben. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Madár alkotást töltött fel Utolsó napokra címmel a várólistára ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tacsi pacsi címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Mert hazudni kell című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A kerítő című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életre fűszerezlek című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Üvegcserepek című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lábadozva című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Életre fűszerezlek című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |