HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45533

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-06-16

Borzalmak éjszakája

Naplójegyzeteim alapján írtam
1944. december 30-31.


Ma van a születésnapom! - de milyen születésnap? Ünnepi ebéd készült. Már ha valamilyen ünnepet el lehetett képzelni ebben az időben!
Elsőként Pityu bátyám köszöntött. Úgy szeretem őket, mind a három testvéremet! Talán elvonult a front, ma már nem röpködtek körülöttünk lövedékek. Délután kimerészkedtem sétálni, nem messzire, csak a kertekig.

Éjszakára már rendesen elhelyezkedtünk. A front kezdete óta az eredetileg éléskamrának használt nagy helyiséget hálóhelynek rendeztük be, mivel a szobák ablakai mind kitörtek, farkasordító hideg van mindenütt. A konyha ablakát is gyúródeszkával, meg takarókkal torlaszoltuk el. Ezért én mindig a kamrában aludtam, már amikor szó lehetett alvásról. Hetek óta ruhában, a sötét padlás-feljáróban, a létra alatt húzódtunk össze, egy ágyon keresztben, néha öten, vagy csak ülve, összegörnyedve és rettegve a lövedékektől, meg a ki-be járkáló katonáktól.

Szilveszter. - Micsoda évet zárunk! Este arról beszéltünk, hogyan ünnepeltünk tavaly és mit hozott az elmúlt esztendő? El se tudom képzelni, miből fogunk megélni? Hogy kezdünk ismét új életet? Végiggondolni is sok, mi minden történt velünk egy szűk félév leforgása alatt.
Aztán nyugovóra tértünk.
Nyugovóra? Ezt csak képzeltük, és szerettünk volna végre megpihenni. Azonban éjfélkor dörömbölésre-kiabálásra riadtunk föl. Egy csomó részeg orosz belökte az ajtót és berontottak a lakásba. Nem láttam őket, mert három helyiség választott el tőlük. Csak hallgattam, mi történik. Bolondnak hittem őket, úgy viselkedtek, mert össze-vissza beszéltek. Azt mondták, Bandinak és Pityunak (két bátyámnak) "robotra" kell menni! - éjfélkor!? Azt hadarták össze-vissza, s ahogy kikukucskáltam, láttam, hogy egymásnak szalutálnak. Mondom, olyannak tűntek, mint akik megzavarodtak. De igazság szerint - mint később megtudtuk - egy kamrába zárták be a fiúkat, valamelyik falusi házban.

A zűrzavart észlelve, sietve öltözni kezdtem a kamrában. Hallottam, hogy Ilonka sikoltozni kezd a konyhában. Azt kiabálja: "ne lőjetek agyon!" Talán fegyvert fogtak rá? Amilyen csendben csak lehetett, teljes sötétségben, tapogatózva átjutottam a padlásfeljáróba, ahol fölmásztam létrán a padlásra. Ott a koromsötétben, a törmeléken átbotorkálva, félelemtől remegve, a ház végében leugrottam az aknák-ütötte lyukon, és a kerteken menekültem ki a házból. A szomszédos nyitott pajtában húztam meg magam, rettegve a félelemtől és dideregve a dermesztő hidegben, mert nem tudtam melegen felöltözni. Csak jóval később merészkedtem haza, amikor elcsendesedett minden. Anyukám örült, amikor meglátott, el se tudta képzelni, hová tűntem. Elmondták, hogy a fiúk kiszabadították magukat, és amikor beállítottak a lakásba, az oroszok eltakarodtak azzal, hogy "viszont látásra holnap!"


**


Másnap a szomszéd községben állomásozó parancsnokságon azt tanácsolták Anyukámnak, hogy a férfiak alakítsanak polgárőrséget a faluban. Így is történt, este nálunk már ott ültek a kijelölt emberek, de az oroszok is jöttek, kettesével váltották egymást a ház körül. Azt kérdezték, mit keresnek itt a civil magyarok? Azt válaszoltuk, hogy ünnepek alkalmával összejövünk és énekelünk. Közben remegtünk a félelemtől. Végre megunták, elmentek. Őreink azt hitték, hogy már nem jönnek vissza, ők is elmentek, ígérve, hogy küldik a váltótársaikat. Kértem, várják be, amíg ideérnek, de megnyugtattak, hogy mindjárt itt lesznek a többiek, ne féljünk.
Azonban alig értek ki a kapun, a ház mögül azonnal megjelentek az oroszok, és előreszegezett fegyverrel berontottak a lakásba. Rettenetes kinézetű, tatárképű, bortól, kosztól bűzös banda volt, akiknek a harckocsijuk a falu határában befagyott a sárban, és nem tudtak továbbmenni. Ezek a "tankosok" tartották rettegésben a falut és az egész környéket.

A fiúkat megint elvitték, Anyukámat a szobába zárták. Odakint lövöldözés kezdődött, mi meg hárman rettegtünk. A jegyzőék elmenekültek, Ilonka náluk szolgált, s nem tudott hazamenni az Alföldre. Anyukám azt mondta, maradjon velünk, amíg lecsendesedik a helyzet. Rajta kívül az egyik szomszédból egy fiatalasszony, Mari volt még velünk a lakásban.
A polgárőrök már az udvaron voltak, de nem tudtak segíteni, mert az oroszok is őrségben álltak. Én megint elbújtam a kamrában. Egyikük észrevett, megfogta a kezem és leültetett, s azt mondta: "nyebojsza!" Ne félj tőlem! Nem tudok oroszul, de ennyit megértettem, mégis, nagyon megijedtem tőle. Arra gondoltam, talán kiszemelt magának? Próbált nyugtatni, szépen beszélt hozzám, hogy ne féljek. Alig mertem hinni neki, de szerencsére nem volt részeg. Úgy éreztem, hogy a többitől akar megvédeni, akik ott kiabáltak, hogy menjen mellőlem, de nem mozdult. Ha elmegy, a többi vadállat rámaszabadul és akkor végem van! Többször zörgettek az ablakon, ami nagyon zavarta őket. Nekem olyan hosszúnak tűnt az idő - pedig csak néhány perc lehetett - hogy amikor végre kitárult az ajtó és hazajöttek a fiúk, el se mertem hinni, hogy megszabadultam.

A parancsokságon megfegyelmezhették őket, mert másnap józanul, illedelmesen somfordáltak be, bocsánatot kérni. Ígérték, hogy soha többé nem törnek be, és nem fognak bántani, de ne menjünk a többé a parancsnokságra.

Visszalapoztam naplómban az elmúlt év karácsonyi bejegyzéshez. Már akkor éreztük, hogy nehéz idők következnek. És valóban:

"A falu kifosztva, romokban, alig van ép ház.
A falusi embereket kirabolták!
Mindenütt szemét, és félelem.
Életem kettétört.
Családunk helyzete romokban,
mint odakint a táj, - ha kinézek az ablakon!


Szép remények, gyermekkori álmok, hogy művészi pályára lépjek, hová tűntek? Azt se tudhatom, befejezhetem-e az iskoláimat?"

**

Igaz történet - Soha ne bízz történet kapcsán tettm föl!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-10-09 23:57:09

válasz M Ilka (2012-10-09 21:36:12) üzenetére
Kedves Ilka!
A háború borzalmas, még a mostani válságnál is rosszabb. Mi is Erdélyből, ezer kilométert menkültünk vissza a csonka hazába, a front mégis utolért. S háború után osztálytársaim leveleiből tudtam meg, hogy Mrosvásárhelyen, ahol laktunk, csendben lezajlott minden, úgy látszik, a várost meg akarták menteni. S egy kicsi "világvégi" falucskában a front hosszú ideig tartott, hol a németek, hol a ruszkik foglalták vissza, mintha ki tudja, milyen kincseket őritek volna ott (rajtam kívül!). Ne nevessetek!
Persze, fiú osztálytársaim vesztek oda a frontokon, s egy osztálytársnőm, apukám kollégájának lánya - azt nem tudtam miért - Kolozsvárra került kórházba, s nem sikerült kinyomozni, mi lett vele. Sok családi drámát és bajt hozott a háború nagyon sok embernek. Hányan vannak, akik életüket, nem csak anygiakat vesztették el a háborúban.
Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel: Kata
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-09 21:36:12

Szörnyű lehetett. Sajnálom. Szomorú dolog, hogy ezt megtörténhetett. Nem jó időpontot választottam az olvasására. Alvás előtt nem szabad ilyen szomorút. A hozzászólások olvasásától is eltekintek. Kata! Minden elismerésem.
Szeretettel ölel: Ilka
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-08-05 18:43:02

válasz T. Pandur Judit (2012-07-05 13:20:09) üzenetére
Kedves Judit!
Regényem valamelyik részletében olvashattál róla, hiszen nem csak azon az egy napon törtek ránk, talán egy hétig mindennapos vendégeink voltak, s volt, amikor - ha idő volt rá - a padlásra fölszaladva, kiugrottam azon a részen, ahol találatot kapott az épület, s úgy menekültem meg a "felszabadítóink"-tól.
Ha az a kegyetlen világháború nem lett volna, talán ma is jobban élnénk, s nem kellene elszenvedni a válságot, sok ember nyomorát, éhezését!
Háború alatt minden nemzet "vitéz" katonái elfelejtik a jó modort, s vadkanként viselkednek.
Minden háború csak rettegést, borzalmat, rombolást hordoz. Ezért soha többé nem volna szabad megengedni, hogy a félreértéseket ilyen módon rendezzék azok, akiktől a béke függ!!! Ez talán csak úgy volna elérhető, ha nőket tennének olyan posztokra, akik irtóznak a fölösleges vérontástól is. Legyen mindennapi fohászunk: Ments meg Uram mindnyájunkat a háborútól!
Köszönöm érdeklődésed: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2012-07-05 13:20:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Már valahol, valamikor olvastam ezt a történetedet, de most újra elolvasva is megérintett a civil lakosság kiszolgáltatottsága a háborúban. Az egész világot lángba borító háború addig soha nem látott pusztítást vitt végbe úgy emberéletekben, mint anyagiakban. A világégésben hetven nemzet vett részt, a katonai áldozatok száma több mint 23 millió, míg a civileké több mint 62 millió volt. Jó, hogy Te nem voltál köztük!!!
A német hadsereget a Szovjetunió megtámadásakor az ottani lakosság a sztálini diktatúra alóli felszabadítóként fogadta. Azonban a németek nem szövetségesként, hanem meghódítottként bántak a lakossággal, /ugyanúgy, mint később a szovjet hadsereg/, így az gyorsan ellenük fordult! Elgondolkodtató, hogy milyen lenne ma Európa, ha akkor a németek nem így cselekednek...
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-07-02 19:10:21

válasz Krómer Ágnes (2012-07-02 18:58:39) üzenetére
Kedves Ági!
Én pedig kizárólag valóságban megtörtént dolgokat, történeteket írok. S nem vesz el olyan sok időmet, mivel - a véletlen folytán megmaradtak az akkor leírt naplóim, abból is szoktam szemezgetni. Legfeljebb annyi, hogy az akkor tőmondatokban írt sorokat kiegészítem az emlékezetemben megmaradt eseményekkel.
Tudom, nem szívet melengetető történet a háborúról írni, de átélni még nehezebb volt!
Seninek sem kívánom, hogy át kelljen éljen újabb háborút.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-07-02 18:58:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Szerintem sok energiát vesz el egy ilyen történet megírása. Nem igazán jó dolog a valóságról írni. Főleg háborúról. Örülök, hogy nem éltem akkor.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-07-02 18:53:38

válasz pirospipacs (2012-06-29 19:41:48) üzenetére
Kedves Pipacs!
A megmaradt naplóim bizony a fiatalok számára már a történelmet idézik. Csak soha ne legyen háború, kívánom a mai ifjúsűgnak s mindenkinek a földkerekségén.
Örülök, ha olvasod régmúlt időszak igaz történeteit.
Szeretettel: Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2012-06-29 19:41:48

Azt hiszem azokat a korszakokat, melyeket csak hallásból ismer az ember, az ilyen írásokból érezheti meg igazán, emberközelből. Bizony sok remény halt meg akkortájt. A lényeg mégis a túlélés volt. Szeretem a prózáidat, naplóidat, kedves Kata. Igaz, olykor megkésve olvasom, de megéri betérni hozzád. :)
Szeretettel.
pipacs :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-28 22:54:03

válasz Selanne (2012-06-28 16:45:03) üzenetére
Kedvs Marietta!
Vled teljesen egyetértek. S úgy legyen, ahogyan írtad. Sose tudd meg tapasztalatból, milyen a háború, mert az sosem eredményzett jót (a magyaroknak sem).
A történelem egy kicsi darabkája.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2012-06-28 16:45:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Midahányszor háborúról olvasok, a döbbenet ül mellém. Istennek hála, hogy megmenekült a családod, Veled együtt.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7587
Időpont: 2012-06-28 16:07:58

válasz Haász Irén (2012-06-21 17:23:43) üzenetére
Kedves Irén! Az arisztokrácia ebben a korban már így egységesen, mint "arisztokrácia" lényegében nem létezett. Az ország ügyeinek intézésére (mint ma is mindenhol a világban) a gazdasági-pénzügyi körök törekvései nyomták rá a bélyegüket. Az "uralkodó körök" más nemzeteknél sem voltak nemesebbek, jobbak, - csak szerencsésebbek, tudod, erről már beszélgettünk egyszer. Az oroszok sokkal több embert hajtottak el, mint a németek, és azok jó része kint pusztult el nyomorultul a "málenkij rabótban". Ők itt megszállók voltak, és nem felszabadítók, - ez tartozik hozzá az igazsághoz. Jó, tudom: vé victis! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-28 12:03:04

válasz Kukonya (2012-06-27 22:37:44) üzenetére
Kedves Eszter!
Mindenki örülhet, ha még nem élt át háborút, és kívánom, hogy soha többé ne is legyen, mivel az mindig csak rombolást, pusztítást, sokak halálát, minden jónnak a megsemmisítését jelenti.
Mi még örülhetünk, mivel családunk minden tagja életben maradt, pedig három férfit soroztak be, s ketten vettek részt benne. Fiatalabb bátyám (még csak leventekorú volt), ő került haza legkorábban, id. bátyám viszont három évig élvezte a szovjetek fogságát, apukám pedig csontsoványan, a távoli határtól gyalogosan érkezett meg.
Közönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-10-05
Összes értékelés:
228
Időpont: 2012-06-27 22:37:44

Kedves Kata!

Nagyon ütős a naplóbejegyzésed.Igazi borzalom ahogy a címében írtad.Nem az a borzalom ahogy leírtad hanem az amit átélté.Én hála istennek nem éltem át háborút de a nagymamám sokat mesélt róla.Köszönöm hogy megint újat tanulhattam tőled.Érdekes volt.

Szeretettel:Eszter
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-24 17:46:30

válasz Zagyvapart (2012-06-22 16:47:17) üzenetére
Kedves Feri!

Jól fejezted ki magad. Mert a korabeli naplók bizony, felérnek egy-egy történelemórával!
Sok mindent rögzítettem a front idején történtekből, és később is. Nagyon sok hasznát vettem annak, hogy sikerült megőriznem az utókor számára.
Köszönöm érdeklődő figyelmedet és bejegyzésedet.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-24 17:41:49

válasz pirospipacs (2012-06-22 16:31:12) üzenetére
Kedves Pipacs!

Örülök, ha tetszett a korabeli naplóm alapján rögzített írásom. Köszönöm, hogy meglátogattál.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-06-22 16:47:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Tudom, hogy korábban is írtam már, milyen jó, hogy megvannak ezek a naplók, hiszen ez nekünk, akik akkor még nem éltünk, igazi, hiteles történelem. Élményszerű volt számomra ez a "történelem óra" is.

Szeretettel: Zagyvapart.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2012-06-22 16:31:12

Kedves Kata!
Bevallom nagy érdeklődéssel olvastam végig. :) Nem éltem át ezt az időszakot, ezért méginkább tudott számomra újat adni, hiszen csak elbeszélésekből ismerem az akkori eseményeket.
Tetszett írásod, igazi napló. :)
Gratulálok.
pipacs
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-21 18:05:44

válasz Haász Irén (2012-06-21 17:23:43) üzenetére
Kedves Irén!
Jó, ha valaki nem élt át háborút, mert ott mindig sok a borzalom - s nem tudom, jó történik-e benne? Világvégi kisfaluban ért a front, hosszú ideig tartott, nem is tudom, miért volt az annyira fontos hely... Nekem a naplómban sok történet van megörökítve. S én már olyan vagyok, hogy nem válogatom származás szerint az embereket. Találkoztam rendes emberekkel is, akik segítettek. De olykor - katonákból kiütközik az állati ösztön minden háborúban. Regényemben érdekes - és kedvesebb - emlékek is le vannak írva, de ezt a részt szándékosan tettem föl, egy korábbi anyag olvasása után.
A történelmet ismerem, s tudom, hol rontották el előző nagyjaink. Apukám mindkét háborúban részt vett, s az utóbbiban két bátyám is. Én elegendő tapasztalatot szereztem háborúsdi "játszmákból".
Köszönöm, hogy meglátogattál és az észrevételeidet is.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-21 17:52:05

válasz Millali (2012-06-20 23:37:51) üzenetére
Kedves Millali!

Köszönöm észrevételeidet és kedves soraidat.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-06-21 17:23:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata, érdeklődve olvastam írásodat, és nem csalódtam. Színesen, érdekesen írsz, -mint mindig - és mivel szemtanú is voltál, hihetően.
Én nem éltem még akkor, és ennek őszintén örülök. Enélkül is tudom, minden háború borzalmas. Akár mi támadunk, akár mások minket.
Ne felejtsük el, azt a háborút a mi arisztokráciánk asszisztálta végig a németek mellett. A kisember akkor is csak megszenvedte... Amikor az oroszok viselkedéséről írunk, ezt se felejtsük el, mert az igazsághoz tartozik. Mi üzentünk hadat, mi támadtunk a Donnál, és mi veszítettünk... A kisember meg csak szenvedett, ha akarta ezt, ha nem.
Azokról meg ne is beszéljünk, akiket a gázkamra várt volna, ha az oroszok nem nyomulnak be hozzánk...
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-06-20 23:37:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Borzalmakról írni, borzalmakat olvasni egyformán rossz, de borzalmakat átélni a legrosszabb. Azt pedig mindenki elismeri, hogy a háború a borzalmak - borzalma. Megint megtudtam rólad, tőled valamit, köszönöm, hogy egyre jobban megismerhetlek.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7587
Időpont: 2012-06-20 07:58:52

Kedves Kata! Igazán érdekfeszítő beszámoló lenne, ha nem lennének benne bántóan pontatlan, pongyola megfogalmazások. Pl.: 1. "Úgy szerettem őket..." - hogy? 2. "éjszakára már RENDESEN elhelyezkedtünk" 3. "A front KEZDETE óta..." 4. "A kerteken menekültem ki a HÁZBÓL" 5. "...nem tudott hazamenni az ALFÖLDRE" Üdv: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-19 17:36:50

válasz Jega (2012-06-18 14:05:29) üzenetére
Keves Ibolya!
Azt elhiszem, hogy akik nem éltél át a front idejét, azok hősöket láthattak bennük, mert a beadott maszlagot bevették. De akik akkor értelmes korukban átélték azt az időt, azért mindazt látniuk kellett, ami megtörtént. Az is igaz, hogy akkor is - és mindig akadnak - normálisan gondolkodó emberek a katonák közt (én azokat is megörökítettem), mindenkivel szemben csak az igazságot igyekeztem megörökíteni, ahogyan cselekedtek. De a háború mindig borzalmat jelent. Ezért el kell kerülni. Azokat is érinti, akik támadnak! Emberek, családok halnak ki, s mennek tönkre. Csak az a baj, hogy a háborús eszközöket gyártó nagycégek, stb. abból pénzt csinálnak maguknak, és sokszor ilyenen múlnak életek- és halálok.
Köszönöm, hogy véleményedet nyílvánítottad: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11641
Időpont: 2012-06-19 17:26:08

válasz Kőműves Ida (2012-06-18 11:48:56) üzenetére
Kedves Ida!
Jó, és örülök annak, hogy kifejtetted a háborúkkal kapcsolatos véleményedet. Mert az valóban, mindenütt embertelen, káros, mindenkire nézve borzalmat jelent. S azt átélni, valóban nagyon nehéz. S a mi csládunkban legidősebb bátyám 3 évig "élvezte" a "szovjetek vendégszeretetét". Ne kérdezd, milyen élményekkel érkezett haza, s jó, hogy mégis hazajött, s egész életére volt min elgondolkodnia. Nem beszélve egyéb értelmetlen rombolásokról...
Csak azt nem értem, hogy lehetett azt az időt felszabításnak nevezni. Amikor szó esett róla, én kihngsúlyozva felszabaDÚLÁSnak jeleztem, s ezért még az igazi komm.érzelmű főnököm sem haragudott, mert egyszer elmeséltem neki, mit műveltek egyesek a front idején. Engem is talán csak az mentett meg, hogy egyik ifj.asszony a szomszédunkból nálunk tartózkodott, s ő hagyta maagát (csak arra kért bennünket, hogy senkinek ne mondjuk meg a faluban). Hát ezt megígértük és meg is tartottuk.
Köszönöm, hogy itt jártál: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-06-18 14:05:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az ember sok mindent túlél, de nem lehet sérülés nélkül elviselni, ha kiirtják a családját, elhurcolják a testvéreit és soha nem látja őket viszont. A háború gonosz szelleme megváltoztatja az embert, és amikor véget ér , józanul a lelki teher miatt borul el az elméje. Így járt sok amerikai katona, akik megjárták vietnami és az iraki háborút.
Amikor gyermek voltam mi csak a hős felszabadítókról hallottunk, de otthon azért suttogva másról is beszéltek, de azt nem volt okos dolog világgá kürtölni. Ilyen volt a huszadik század,, és reménykedek, hogy huszonegyedik emberségesebb század lesz. Szeretettel Ibolya.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5164
Időpont: 2012-06-18 11:48:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!
Rettenetes volt átélni, fiatal lányként ezeket a borzalmakat, de kinek volt könnyű, az időseknek ugyanolyan félelmetes volt. Én csak azt nem értem, hogy mikor értik meg az emberek, hogy a háborúknak csak vesztesei vannak, kizárólag csak vesztesei. Csak az, aki a saját bőrét nem kockáztatja, az képes ilyen gonoszságra, hogy az "alattvaló népet" ilyen borzalmak átélésére kényszerítse. Mindig voltak háborúk, ma is vannak a föld több pontján is, és ez számomra felfoghatatlan, embertelen, csak abban reménykedem, hogy a kirobbantói is megkapják a méltó büntetésüket. Ne ússzák meg... mert nem úszhatják meg!
Most erre nehéz azt mondani, hogy élvezettel olvastam, de örülök, hogy olvashattam élettörténetednek egy borzalmas darabkáját. Köszönöm.
Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Nyitni címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csillámló köd című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kismadár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fetrengsz a porban című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 23. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 22. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Sötétlen című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Hol te élsz, ott élnék én... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)