ACQUAINTANCE

Not we who daily walk the City's street;
Not those who have been cradled in its heart,
Best understand its architectural art,
Or realise its grandeur. Oft we meet
Some stranger who has stayed his passing feet
And lingered with us for a single hour,
And learned more of cathedral, and of tower,
Than we, who deem our knowledge quite complete.

Not always those we hold most loved and dear,
Not always those who dwell with us, know best
Our greater selves. Because they stand so near
They cannot see the lofty mountain crest,
The gleaming sun-kissed height, which fair and dear
Stands forth-revealed unto the some-time guest.
_________________________________________________


ISMERTSÉG

Bár mi naponta járjuk városunk,
mely szívében bölcsőnk ringatta rég,
mégsem ismerjük építészetét,
s a nagyságát sem fogjuk fel magunk.
De idegennel, ha találkozunk,
ki járt, s időzött nálunk egy kicsit,
csodáljuk mindig ismereteit
várról, dómról, s mikről alig tudunk.

Nem mindig az, kit nagyon szeretünk,
ki velünk együtt él, ismeri el
a legméltóbban lényünk, szerepünk,
lévén hozzánk ehhez ő túl közel.
S ha nem látja meg csúcsunk, kék egünk,
Várjuk, hogy majd egy vendég fedje fel.
________________________________________