HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Farkas LászlóFeltöltés dátuma: 2012-06-25

Tündérek tánca

Lassan kúsznak a felhők, s lehetetlen formájuk kényes alakokba tömörül. A nap már a horizont derekát csiklandozza, s arany-szín pompája mézként borul az egész tájra. A fák gyengéden ringatóznak a szellő kellemesen lágy dalára. A hold hófehér arca néha el-elbújik a különös minták sokasága mögé. A felhők tánca valami különös szelídséggel hatol elmém legmélyebb rétegeibe, s ott kibontakozva varázslatos képeket idéz meg. A folyton alakulóban lévő táj megállíthatatlanul tör előre, s viszi sokezer év tapasztalatát tovább.
Lassan lehunyom szemem, s a képek, formák, színek, illatok bennem is táncra kelnek. Valahol elmémben egy különös élmény vágya motoszkál, egy földöntúli, spirituális tapasztalás vágya. Szemem újra kinyitom, s a táj még mindig alakulóban. A fák meghajolnak tiszteletemre, s a szürkeségben merengő utcai lámpák távoli fénye elhagyni készül szűkös otthonát, hogy az égbe szállva csillagokkal csókolózzon össze. Az apró fénypöttyök cikázva szállnak az égbolt egyre vörösebben ragyogó felülete felé.
A nap épp alábukni készül a tájnak, nappalt éj követ. A szürkeség erejét vesztve átadja helyét az új jövevénynek. A mennyek boltjában apró fények gyúlnak, s az ezüstös hold nemes fénye terül el tájon. Megrázom fejem, s kidörgölöm szememből a homályt. A csillagok távoli fénye beragyog mindent, melyek, akár az elmémbe gyúló képek fényei is lehetnének. Egy különös érzés kerít hatalmába, miközben a nem e világi tájat fürkészem.
Elmémben még lassan formálódnak a képek, az érzések lüktető hullámai azonban másodpercenként törnek rám, új tapasztalatokat hozva magukkal a hosszú útról. A fejem megtelik álmaimmal és lehetőségeimmel. Egy kép nem hagy nyugodni, melyen egy gyönyörű lány sziluettje kezd el kirajzolódni. A kép fejlődése fokozatosan erősödik, míg végül egy fotóvá alakul. A lány tündér, ki pillangó szárnyakon röppen, s aprócska termetével oly szerelmes hangulatot von szívem nyers-véres burka köré, mely csak a legnemesebb lelkeknek adatott meg.
A burokban szívem tompa lüktetése egyre hevesebb, majd idővel elhalkul - gondolom - s kezem a tündér felé nyújtom. Aprócska ujjait, ujjaim közé fonja, s lágy érintésével megigézi a fejemben lévő képek egész hadát. Egy gyönyörű rózsa tűnik elő fejemben, melynek szirmain a lány üldögél sírva. Szerelmét könnyezi. A következő kép egy csodálatos búzamező, mely fölött aprócska szárnyai suhognak, megtörve a levegő szabad áramát, s mely fölött a tündér érzi szívének igazi hatalmát. Mély lélegzet kúszik tüdőmbe, s fejemben a képek halványan áttetszőek lesznek. Valahol a valóság és az éber tudat világa közt lebegek.
Szívem elcsitul, szemeim az eget lesve akadnak meg szemhélyam tetején, s roskatag testem poros szemeteszsákként omlik össze, s mikor a kemény föld már roppantani készül csontjaim a levegő lágy kezei kúsznak végig testem minden pontján. Lebegek. Az érzés, mely bennem szárnyal a szerelem és a félelem különös elegye. A tündér varázsa segít különválasztani e kettő elegyét, s a félelmet örökre száműzi a tudatból.
Szívem a burok mögött egyre hevesebben kalapál, s a tündér barna hajfürtjei újabb csodát villantanak fejembe. Az aprócska lány, nem volt mindig tündér. Egykor halandó ember volt, s csak mikor szívét összetörték alakult át. Sokan azt hinnék az ő világa álom. Pedig sokkal valóságosabb, mint bármi más. A lány közelebb repül, s apró csókot lehell ajkaimra. A szívem egyre hevesebben kalapál, s a mézédes mámortól eszméletem vesztem.
Mikor magamhoz térek a csillagos felleget bámulom, s testem könnyedségét elveszítve, betonként ropognak csontjaim a tehetetlenség súlyai alatt. Oldalamra fordulva egy hasonfekvő alak torz formájába akadnak szemeim. A félelem újra felüti fejét bennem, de most nem önmagamat féltem. A lány aggaszt. Testem újra birtokba vettem, s kezemet a vállára téve, lassan átfordítottam a hátára. A tündér volt az. Emberként, szárnyak nélkül. Szemeimet fátyolos réteg vonja be. Én tettem vajon? A földre rántotam, ki magasan szállhatott. S mikor e szavak tudatosultak bennem, aprócska szárnyaim zizegni kezdtek. A lány lassan önmagához tért, lassan kinyitotta szemét, s mikor megpillantott magához húzott, hogy újabb csókkal jutalmazza átalakulásom végét.
Szívem burka meghasadt, s belőle ezer pillanangó a világba szétszaladt. Nem én húztam vissza a földre, szerelmével engem repített a fellegekbe. A világ lassan visszatért a régi kerékvágásba. A fák lágyan lengedeztek a szellő kellemes dalára. A levegőben apró pillék tánca, mint ezer tündér röppentek a hold felé. Mi egymást átölelve, csókunkkal pecsételve sorsunk röppentünk utánuk. A pillékkel összefonódva szálltunk mi is a magasba, s táncunk huncut szerelmünk dalára lüktetett.

A tündérek dala



A vágy, mi bennem lakott,
reggelre új értelmet kapott,
miután álmom magával ragadott,
magamhoz térve, csak annyit akarok:
Légy önmagad, engedd, hogy én is az legyek,
s táncukkal hódítsuk meg a gyönyörű kék eget.


2012; Egy felejthetetlen lánynak...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)