HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-06-28

Vivaldi és az évszakok

Fáradtan ült be a kocsiba. Hat óra múlt. Elintézett mindent, hat kamion elvámolva, most indulnak a határ felé. Három később érkezik, azoknak is leadta a papírjait, minden rendben ki van töltve, csak a vámosok elintézik a dolgukat, a kamionosok megkapják a dokumentumokat és irány a határ.
Nehéz napja volt. Felsóhajtott, most még ötven kilométer hazáig. Már jócskán este lesz mire hazaér, fáradtan, éhesen, ma sem fog tudni semmit csinálni... S ez így ment napról napra. Reggel héttől, este hétig, jobb esetben ötkor végzett. Igaz, nem keresett rosszul, s legalább volt munkája. Magánélete viszont semmi. Két diplomát szerzett, három idegen nyelvet beszélt tökéletesen... eddig azon dolgozott, hogy megalapozza a jövőjét, aztán a munkakeresés nem tartott sokáig, elég gyorsan sikerült elhelyezkednie, ennél az export cégnél... viszont azóta csak a robot, a robot... Meddig?... Nyugdíjig?... Mikor fog ő családot alapítani, hiszen már elmúlt harminc.
Összerezzent, amikor csörgött a telefonja. A főnök az, mi a csodát akarhat? Petra kelletlenül nyomta meg a gombot.
- Figyelj, hol vagy, már úton, vagy ott vagy még a vámudvaron? - kérdezte Tamás, a főnöke.
- Igen, még itt vagyok. Valami gond van?
- Igen, egy kamionra több árut raktak, a megbeszéltnél. Ez tudod mit jelent! Újra kell csinálnod minden papírt, kezdve a rakományjegyzéktől, a vámpapírokig mindent. Ne felejtsd el visszakérni, amit az előbb leadtál, azt tépd szét, nehogy összezavarjon. No, diktálom az adatokat!
Már csak ez hiányzott. Lejegyezte a friss adatokat, elővette laptopját, s arra az egy kamionra, újratöltötte a papírokat. Amikor elkészült, fogta a nyomtatványokat a vámoláshoz, egy csomó fehér A/4-es papírt, és ment be a vámosokhoz, hogy kinyomtassa az egészet. Még jó, hogy már így összeismerkedett velük, neki megengedték, hogy náluk kinyomtassa, már máskor is előfordult, hogy történt változás menet közben. Még örültek is neki.
- Te még mindig itt vagy? Valami nincs rendben? - érdeklődött Csilla. Aztán hamar kinyomtatta az egészet, egy bélyegző mindig nála volt, aláírta a dokumentumokat, rányomta a bélyegzőt, széttépte a hibás papírokat, s már kész is volt.
- Most már tényleg nem akarlak ma látni benneteket - így köszönt el a vámhivatalnokoktól. Ismerték már mint a rossz pénzt. Tudták róla, amikor a legkevésbé van kedve tréfálni, olyankor nevetteti meg őket a leginkább. Egy alkalommal éppen itt üldögélt, együtt kávéztak, amikor egyik kolléganője rátelefonált, hogy a főnök feleségének névnapja van, kellene venni egy csokrot, meg valami édességet, majd térjen be útközben valahová, azután elszámolnak.
- Na, még ezt is az én nyakamba varrják... - dühöngött, meg is kérdezte Csilla, hogy miről van szó, mitől olyan dühös. S valóban mérgében azt válaszolta.
- Szilvi telefonált, hogy a főnök feleségének névnapja van, s engem ért a megtiszteltetés, hogy vegyek valami dudvát neki, útközben hazafelé - olyan harsány nevetés tört ki, hogy a végén már maga is szívből kacagott velük együtt, s már a vásárlás miatt sem bosszankodott.
No, de most már tényleg végzett, s jobban teszi ha igyekszik elhúzni innen, még mielőtt újabb megbízást kap. Bevágta magát a kocsiba, csak úgy az órára pillantott, mindjárt hét óra... tehát jó ha nyolcra hazaér. Feltárcsázta a szüleit, beindította a kocsit és indult.
- Szia anya! Mondd, tudsz adni valamit vacsorára? Hogy mikor?... hát úgy egy óra múlva ott leszek, farkaséhes vagyok, s nincs otthon semmim. Nincs is kedvem hazamenni, mondd, alhatok nálatok? - persze, maga is tudja, hogy buta kérdés volt. Anyáék boldogok ha náluk alszik, úgyis olyan keveset látják mostanában. Anya készít neki tojásrántottát... máris csorog a nyála, azt sem tudja, evett-e ma egyáltalán?

Útközben hazafelé Vivaldi Négy évszakát hallgatta. Amikor ilyen fáradt volt, és kiábrándult, mindig ezt a kazettát rakta be, ez a zene tudta a leginkább megnyugtatni. Most mégsem sikerült... Egész úton azon törte a fejét, hogy talán munkahelyet kellene változtatnia. Kezdetben jó volt ez, sőt, nagyon is tetszett neki. Kocsit kapott, beutazta az országot... akkor jól érezte magát, hogy sokat van úton... de mára már belefáradt. Hiába, négy éve csinálta már, nem is csoda... Malmokba járt szerződést kötni, meg falusi gazdákhoz, akiktől felvásárolták a gabonát, meg ugye a kamionosokkal is kellett neki találkoznia. Olaszországba és Horvátországba szállították az árut, no meg persze Boszniába és Szlovéniába is. Ő egyébként eszéki születésű, a délszláv háború kirobbanásakor költöztek át a szülei. Ő még akkor kicsi volt, olyan másodikos, vagy harmadikos, már nem is emlékszik rá. Aztán itt járt tovább iskolába, gimibe, egyetemre. Most hasznát veszi a horvát nyelvnek, az angolt meg az olaszt megtanulta. S lám, arra is szüksége van, főleg az olaszra... Valami nyugisabb munkára vágyna, férjre, gyerekre, családra... De hogyan, mikor? Mindig úton van, mindig dolgozik. A barátnői már férjhez mentek, gyerekük van... csak ő maradt vénlány. Olykor meglátogatja őket hétvégén, mert szerencsére, a hétvégéi mindig szabadok... de csak a szíve fáj, amikor látja barátnőit boldog családi körben, gyerekkel, férjjel. Hol a csodában keressen férjet magának? Színházba, meg hangversenyre is egyedül megy... Ezen változtatni kellene, mégpedig sürgősen... de hogyan? Próbálkozzon a világhálón?
A modern ember ott ismerkedik... hm, nem valami csábító... meg kellene próbálnia.
Petra egész úton ezen morfondírozott, törte a fejét mit tegyen, valahogy a zenére most nem tudott koncentrálni... egyszerre csak a Tél gyönyörű akkordjai hozták vissza a valóságba. Vivaldi Négy évszaka közül a Telet szerette a legjobban... Nyolc óra elmúlt már, amikor becsengetett szülei lakásának ajtaján.

Anya máris tálalta a vacsorát, amint a hangját meghallotta. Ő pedig nekiült, és úgy evett, mint aki már egy hete nem látott ételt. Annyira jólesett itt családi körben, igaz, anya és apa nem evett, már korábban vacsoráztak, nem szoktak ilyen későn enni, de boldog megelégedettséggel nyugtáztak minden falatot, amit ő lenyelt. Hát ez igencsak jólesett! Azután jó volt a kényelmes kanapéra huppannia, beszélgettek, de anya látta, hogy fáradt, egyre laposabbakat pislogott, még hallotta, amint átment az ő szobájába, ami még most is úgy állt, ahogyan akkor, amikor még itthon lakott.
Anya megágyazott, s hozott neki törölközőt.
- Eredj kislányom, zuhanyozzál le, s menj, aludd ki magad.
Jó ötlet volt, már maga is alig várta, hogy ágyba kerüljön.
Mikor már egyedül maradt a szobájában, akkorra kiment szeméből az álom s újra előtolakodtak a gondolatok, hogy valahogy férjet kell keresnie. Megnyitotta a laptopját, rákeresett egy társkereső rovatra. Előbb csak olvasgatta, de mindinkább felfordult tőle a gyomra. Aztán mégis döntött, ő maga ad fel hirdetést, s aztán meglátja mi történik.
Regisztrált. Aztán morgolódott, micsoda hülye adatokat kérnek. Magasság, súly, hajszín, évek száma, csillagjegy... na ne, ha akarná, sem tudná, fotó... haha, még mit nem.. majd a pofámmal lesz tele a net... na azt már nem... Írjon magáról... mi a csudát írjon magáról?... Nem akar ő semmit írni, kirakni a világhálóra, micsoda hülyeség... majd, ha valakivel meg akar ismerkedni, levelezhetnek, s akkor írhatnak magukról. Ááá... hülyeség ez az egész, úgy ahogy van. Törölt mindent, s elment aludni.

Másnap, egy másik határ menti kis városba kellett mennie a vámra. Ide ritkábban járt, csak a szlovének szoktak itt átjárni, az árut is itt kapták a közelben. Simán ment minden, csak két kamion volt, és teljesen problémamentes. Ez most olyan jól esett, s így még délelőtt elintézett mindent, egy órakor, már benn volt az irodában. Azonban Tamás, a főnök hazaküldte.
- Na, eredj szépen haza, ma már nincs rád szükség. Viszont holnap hosszú napod lesz!
Szarvasra kell utaznia, de most nem bánta. Azt gondolta, hogy meglepi a szüleit, elmegy ebédre, s ott tölti a délutánt, viszont este haza megy, mert hajnalban akar indulni, s nem szeretné zavarni őket.
Édesanyja éppen elkészült az ebéddel, amikor odaért.
- Jut nekem is? - kérdezte kedélyesen. Hogyne jutott volna, mivel anya két napra szokott főzni maguknak, mert másnaponként kijártak a kertbe, rendezték a konyhakertet, gyümölcsöst. Egyébként nyugdíjasok már, kései gyerek ő, s csak szemlélgeti, hogy milyen gyorsan öregszenek az utóbbi időben. A nyugdíjuk is kevés, de nem akarnak tőle pénzt elfogadni, úgy kell mindig becsempésznie anya tárcájába, húsz-harminc ezret minden hónapban juttat nekik, ne kelljen nélkülözniük, hiszen csakis rá számíthatnak. Vidám hangulatban telt az ebéd, no meg a délután is, aztán estefelé hazament.

Másnap egész úton nem ment ki a fejéből... talán mégiscsak fel kellett volna adnia azt a nyavalyás hirdetést... hihihi... önreklám.... nagyon vicces.... hirdetem magam... hátha jól elkelek... micsoda badarság, ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta?... Írjon magáról... ugyan mit írhatna magáról?
Nap mint nap rója a kilométereket... nincs ideje társkeresésre... a férjére sem lesz ideje, ha netán, valaha is férjhez menne... sőt, a gyerekeire sem...! Ezt írja meg? Haha, majd az ördög feleségül veszi... ugyan kinek kell egy ilyen nőszemély? Na, jöhet Vivaldi... most már eléggé felhúzta magát. Berakta a kazettát. Kikapcsolta a gondolatait, s belemerült a zenébe...
Tulajdonképen csak egy frappáns mondat kellene... mi lehetne az? Vivaldi, Tavasz... Tavasz van, gyönyörű tavasz, remek az idő, friss, üde a fákon a lomb... Jó lenne valakivel kószálni egy parkban... andalogni kézen fogva, szerelmesen. Tavasz az van, csak szerelem nincsen.... Megvan! Tavasszal kell a szerelem! Ez az, ezt fogja írni... mi a csodát írhatna magáról. Eeeez jóóó lesz... Tavasszal kell a szerelem! Csodás, csak nehogy elfelejtse, ha haza ér este, azonnal feladja... Egészen jókedvre derült. Aztán félre állt az útszélén, s felírta a mondatot, nehogy véletlenül elfelejtse, olyan jónak találta. Azután egész nap csak arra várt, hogy hazaérjen és feliratkozzon a társkeresőbe.

Aztán napokig meg sem nyitotta. Mi van, ha senki sem kíváncsi rá? Miért is lenne, miért éppen ő érdekelne bárkit, amikor tengernyi nő szaladgál a világban. Hogy mekkora marha volt, amikor... gondolni sem akart rá. Van két diplomája, idegen nyelveket beszél, van jó munkahelye... azt hinné az ember, hogy egy okos nő... okos... aki ekkora ostobaságokat csinál. Kit érdekel?.., meg sem nyitja többé, legfeljebb vénlány marad és kész... nem ő lesz az első, s az utolsó sem. Na, azért egyszer csak bele kéne néznie... csak egyszer... de tényleg...
Megnyitotta. A szemét becsukta, s most, azt nem merte kinyitni. Ült a gép előtt csukott szemmel.
Aztán támadt egy ötlete. Felrakott egy CD-t, Vivaldi Négy évszakát. Tavasz! Na most lássuk...
Három levelet kapott. Olvasta az elsőt, csak néhány másodpercig... kuka... jöhet a következő.
Kuka... az utolsó... kinyissa egyáltalán? Na, próba cseresznye... tavaszi gyümölcs... lássuk!
Csak ült a gép előtt, és bámulta a monitort... sokáig... Ha valaki látta, azt hihette volna, hogy több oldalnyi írást olvas. Pedig nem. Megvoltak adva az adatok, amiket ő is megadott, magasság: 180, súly: 78, hajszín: barna, éveinek száma: 32, a Magamról rovatban annyi állt csupán: Igen!
Ez nyilván válasz volt, arra az ő csodálatosan kiötlött mondatára. Most ezzel mit kezdjen? Túl sokra nem megy vele. Igaz, ő maga sem árult el magáról többet. Hm, most mi legyen? Kuka? Vagy...?

Petra tovább rótta a kilométereket, egyik nap Székesfehérvár, másik nap Budapest, harmadik nap Bicske... Útközben volt ideje gondolkodni.
Már három hete levelezett Erikkel. Sok mindent megtudtak egymásról. Erik informatikus volt, szintén vég nélküli munkaidővel. Egyszer javasolta, hogy küldjenek fotót egymásnak, és szeretne már személyesen is találkozni vele. Petra a találkával egyetértett, de fotót nem akart küldeni, azt mondta, majd meglátják egymást ha találkoznak, teljesen felesleges.
Azután igen-csak elgondolkodott, vajon helyesen tette-e? Mit gondol róla ez a fiú? Azt hiheti, hogy ő egy csúf boszorkány. Lehet, hogy most elüldözte? - Petra, te nem vagy normális - mondogatta magának... Erik azonban nem tiltakozott. Kérte, hogy egyezzenek meg mikor és hol tudnának találkozni. Hm, gondolta Petra... biztosan valami csúf alak lehet. Szinte biztos volt benne, hogy ragaszkodni fog a fotóhoz... de nem, egy szóra ráállt... nem akar fotót küldeni. Egek, hogy nézhet ki? Fél szeme van, vagy fél karja? Vagy, vagy, vagy egy Quasimodo? Egyáltalán, hogy merjen elmenni arra a találkára. Mégis, mit írjon neki?... Végül megírta, hogy ő csakis hétvégén ér rá, a hétköznapjai kiszámíthatatlanok. Erik javaslatot tett, hogy találkozzanak vasárnap, egy presszóban.
Petrának viszont más ötlete támadt. Két hét múlva lesz egy jó hangverseny. Úgyis el szeretne menni, oda fogja hívni a fiút. Ha Quasimodo, úgysem mer eljönni. Örült neki, hogy milyen jól kieszelte. A hangverseny nagyon bensőséges lesz, egy patinás hotel kis hangversenytermében egy kamaraest. Műsoron van Vivaldi Négy évszaka is. Nagyszerű. Amint teheti megveszi a jegyeket. Azután megírja a fiúnak a találka helyszínét, idejét, vajon mit szól hozzá?
Másnap már jött is az e-mail, Erik örömmel fogadta a hírt, csak annyit írt, hogy beszerzi a jegyeket, ha sikerül, utána megbeszélik, hogy vajon hogyan is fogják felismerni egymást. Hm, ő is vesz jegyeket... nem is baj, lehet, hogy nem is ülne mellé... biztosan valami szörnyeteg.
Amikor Erik megszerezte a jegyeket, akkor újra jelentkezett. Az volt a javaslata, írják meg egymásnak, hogyan lesznek öltözve, és legyen valami ismertető jelük, hogy biztosan megtalálják egymást.
Petra sokat tépelődött, vajon mit vegyen fel, azt sem tudhatja milyen idő lesz, csalóka ez a május... Végül döntött, és írt: bézs kiskosztüm, egy kitűző lesz rajta, ami a teliholdat ábrázolja és egy fekete madár repül benne. Jött a válasz: Vadgalamb-szürke öltöny, piros rózsa a mellényzsebben. Találkozó a hotel aulájában, a recepció közelében...

Nos, elérkezett a nagy nap. Petra izgatottan készülődött. Na, most fog összeomlani a világ... talán jobban tenné, ha el sem menne. Hú, viszont a hangversenyre igazán kíváncsi. Mindenképpen el kell mennie... Mi van, ha a fiú mégsem szalonképes?... Remek ötlete támadt. Fehér nadrágot húzott, csinos fekete, fehér mintás felsőt hozzá... ez az... Eriknek nem kell őt felismernie. Majd ő előbb jól megnézi magának, s ha tetszik, akkor majd bemutatkozik neki... Ezt jól kitervelte... remek, remek!
Nagyon meg volt elégedve magával.
Gyülekeztek az emberek az aulában, ott állt Petra is, de nem ment ám a recepciónak a közelébe sem. Megállt egy távoli sarokban, s onnan figyelt. Lehet, hogy nem is jön el? Milyen jó, hogy ő is vett jegyet, különben a hangversenyre sem mehetne be. Sehol a vadgalamb-szürke öltöny... hát még a piros rózsa... Már tódul a tömeg felfelé a lépcsőn, hamarosan kezdődik a hangverseny is... hát ez nem jött el, konstatálta szomorúan Petra. Ez az én formám... Megindult ő is felfelé a lépcsőn. Megkereste a helyét és leült, s onnan figyelte továbbra is felbukkan-e a szürke öltöny valahol. De nem, sehol sem látta. Mindjárt kezdődik a hangverseny. Hát jól van, nem jött el, le van... és kész. Hát ez, nem tartott sokáig. Ennyi volt!!!

A zenekar még hangolt, de kisvártatva elkezdett játszani. Petra ezúttal sem tudott a zenére koncentrálni, csak nézelődött a félhomályban, egyre csak a szürke öltönyöst kereste. Ahogy így nézelődött, észrevett egy sötét öltönyös fiatalembert, néhány sorral előrébb, aki mellett üresen állt a szék. Ugyanúgy, mint mellette is. Szóval van más is ilyen szerencsétlen, aki egyedül jár hangversenyre... ez kicsit megvigasztalta. A fiatalember gyakran forgolódott, úgy tűnt, hogy vár valakit, hát persze, hiszen üres mellette a szék... tehát ő mégsem egyedül lesz... pedig egészen jóképű. Dühös lett magára. Csak nem fogja ezt a fiatalembert bámulni egész idő alatt, tessék a zenére figyelni.

Szünetben, mivel a sor szélén ült, és közel az ajtóhoz, így az elsők között hagyta el a hangversenytermet. Gondolta, lemegy megnézi nem várja-e egy vadgalamb a recepciónál. Buta ötlet volt, hogy is juthatott ilyesmi eszébe. Indult visszafelé. A közönség nagy része kiment a balkonokra, itt a folyosón alig maradt valaki. Csak az a sötét öltönyös fiatalember állt ott az ajtóval szemben. Petra vissza akart menni a helyére, de mielőtt belépett volna az ajtón, a fiatalember ott termett mellette, s szinte a fülébe súgta: Tavasszal kell a szerelem! Megdöbbent, egy pillanatra megállt benne az ütő, aztán szembe fordult vele. Tiszta, mosolygós szemek néztek rá várakozón. - Igen! - suttogta Petra.
Miután túl voltak az első döbbeneten, végig néztek a másikon, majd cinkosan egymásra nevettek.
Akkor Petra a fiú felé nyújtotta a kezét, az kezet fogott vele és bemutatkozott: Bánkúti Erik.
Csanádi Petra - szólt Petra is halkan, s egy ideig még nézték egymást, úgy, kézen fogva.
- Honnan tudtad? - kérdezte Petra csodálkozva.
- Nem tudtam... csak szerettem volna, ha te vagy az, s így megkockáztattam, hogy esetleg felpofozol - mondta Erik most már magabiztosan. Összemosolyogtak. Aztán bementek, s helyet foglaltak, most már egymás mellett.
Áhítattal hallgatták a zenét. Petra még soha nem hallotta ilyen csodálatosan szépnek Vivaldi Tavaszát.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2013-06-18 21:56:49


Örülök, hogy itt talállak, Berill.
Köszönöm, hogy olvastad, és értékelted. Örülök, hogy ez már jobban tetszik, bár az észrevételeiddel magam is egyetértek. Valójában, ez a gyengém. A szóismétlések. Könnyelműen átsiklok felettük, aztán ha itt látom, akkor mindjárt szemet szúr nekem is.
Tudom, ki lehet javítani, szégyenlem is magam miatta, s hiába is mentegetőznék, hogy nincs időm mindenre... de tényleg így van.:) No, majd egyszer egy órát rászánok a javításra.:)
Jövök majd hozzád...
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2013-06-12 18:14:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismét felbukkantam. A mű 5-ös. De... :)
"kinyomtassa az egészet. Még jó, hogy már így összeismerkedett velük, neki megengedték, hogy náluk kinyomtassa, már máskor is előfordult, hogy történt változás menet közben. Még örültek is neki.
- Te még mindig itt vagy? Valami nincs rendben? - érdeklődött Csilla. Aztán hamar kinyomtatta az egészet"
A kinyomtassa 5 soron belül 3x szerepel. Ez von az esztétikai értékéből, s ilyenből akad még a műben.
Maga a történet szellemes és hűen tükrözi korunkat, gratulálok hozzá!
És igazad van, ebben a stílusban jobban írsz, mint a krimik világában. Ezzel együtt persze ajánlom magamat olvasásra, ha mégis krimis hangulatú novellára vágynál!
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-09-28 22:24:56

válasz sgtGiggsy (2012-09-28 19:45:24) üzenetére


Örülök, hogy tudtam olyant ajánlani, ami Neked is tetszett.
Két baja lehet manapság az embernek, az ha nincs munkája, és az ha van!
S máris kimerült a lehetőségek tárháza...
Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-11
Összes értékelés:
15
Időpont: 2012-09-28 19:45:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép történet. Azt hiszem az ilyesmi tényleg túlságosan sok embernek ismerős a mai világban, tényleg szerencsésnek mondhatja magát aki megtalálja azt aki mellett szebben szól a Tavasz.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-07-05 13:42:35

válasz Selanne (2012-07-05 11:07:50) üzenetére

Szia Marietta!

Nagyon örülök, hogy tetszett ez a történet. Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2012-07-05 11:07:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ida!

Tipikus mai történet. A megélhetés, és az elmagányosodás. Azért minden jó, ha a vége jó. Legalábbis bízzunk abban, hogy lassítva a tempót , eg szép közös jövő tud kibontakozni a szereplőknél. Fantázia szülte sorok, sok igazságtartalommal. Tetszett!:-)

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-07-01 20:56:08


Kedves Tibor!
Örülök, hogy már az elején felcsigázta a fantáziádat a történet és végigolvastad. Bizonyára sok Petra és Erik él még ebben az országban, akik hasonló problémákkal küzdenek. Sokszor elég maga az egymásra találás, persze, a taposómalom marad, viszont együtt a problémákkal is könnyebb megküzdeni. Köszönöm, hogy jónak találtad, örülök, hogy tetszett.
Üdvözlettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-07-01 20:45:47

válasz Millali (2012-07-01 16:59:03) üzenetére

Kedves Millali!
Örülök, hogy Petra ilyen remekül elszórakoztatott. Mosolyogva olvastad, majd kuncogtál, most meg hagyom, hogy élvezd még a befejező akkordokat. Hm, biztosan felraktad már a Négy évszakot is... hát az olykor megkönnyíti az ember dolgát.:)
Köszönöm Millali, hogy elolvastad. Rendkívül megörültem, hogy ez a romantikus történetem jobban tetszett, és az is igaz, hogy valós társadalmi problémákat is feltárni igyekszik. A megoldása viszont, már jóval összetettebb.
Sokat jelentenek Nekem elismerő szavaid. Köszönöm.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-07-01 16:59:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez egy igazi, könnyed románc, aminek a mélyén azért súlyos mondanivalót találok. Mosolyogva olvastam, és a ruhatrükknél, már kuncogtam nagyokat. Tudtam, hogy Erik sem az előírt Vadgalamb-szürke öltönyt veszi fel. (Ja, már a dudvánál is nevettem.) Olvasmányos, gördülékeny, jó "lelkű" írás ez. A társadalmi problémákat -amik azért kiérződnek belőle - most nem feszegetném, mert olyan kedvesen magával vitt a novella vége, hogy inkább élvezném még egy kicsit a befejező sorokat.
A négy évszakból nekem is a tavasz a kedvencem, azt hiszem itt az ideje, hogy felrakjam a cd-t.
Gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-07-01 13:45:27

válasz T. Pandur Judit (2012-07-01 00:29:33) üzenetére

Kedves Judit!
Így igaz, akinek van munkája, az abba szakad bele, s nincs semmi magánélete, akinek viszont nincs, azt az éhhalál fenyegeti. Lehet választani, kimeríthetetlen a lehetőségek tárháza. :) Ha jól meggondoljuk, mindkét út az elmagányosodáshoz vezet, s azon már a Négy évszak sem segít. Egyébként nekem is nagy kedvenceim közé tartozik a Négy évszak, talán azért ruháztam rá Petrára, örülök, hogy Te is szereted. Köszönöm, hogy elolvastad.
Örültem Neked!
Ida :)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2012-07-01 00:29:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Bizony, aki reggel nyolctól este tízig- tizenegyig dolgozik, annak nincs ideje szerelembe esni, legfeljebb a munkahelyén! Az időhiány-szindróma miatt sok a munkahelyi románc, ami elég sikamlós dolog.
Petra ugyan megismerkedett előbb virtuálisan, majd a valóságban is Erikkel, de aztán? Nem lesz több ideje az ismerkedés után sem.
Aktuális témát írtál meg, gördülékenyen, érdekesen, "A négy évszak" pedig az egyik kedvencem!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-06-28 22:29:36


Drága Kata!
Sajnálom, hogy elfárasztottam a szemed. Valóban gépen rosszabb olvasni, mint könyvben.
Annál inkább köszönöm, hogy kitartottál és végigolvastad. Nagyon elragadott a téma, és észre sem vettem, hogy az oldalak is pörögnek.
Valóban, éppen az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet az internetes ismerkedés veszélyeire, s Petra csavaros gondolatmenetével felkelteni a figyelmet, hogy óvatosnak kell lenni. A másik viszont az, hogy két nagy baja lehet ma az embernek. Az ha van munkája, vagy az ha nincs. Akinek munkája van, az agyondolgozhatja magát, nincs ideje társkeresésre, családalapításra... valahogy nagyon rosszul mennek a dolgok.
Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy nem bántad meg. :)
Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-06-28 22:17:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Valóban nagyon hosszú, de nagyon jól pörgetted, mégsem kartam abbahagyni. Jó kis történetet hoztál ki belőle, még ha hosszú, akkor is jó volt olvasni. (Én ugyanis éppen most folytatok e-mail-cseréket a lézeresekkel, mert kezd nagyon homályosodni a szemem a képernyőnél. Ezért nehehéz az olvasás.)
Egyszóval mégis örülök, hogy olvastam, s tetszik is, amiket összehoztál nekünk, küönösen jó a vége, hogy megmásították a jelzett ruháikat, mindkettő félt az esetleges csalódástól. De minden jó, ha a vége jó. Ugynis nagyon sok az esélye az internetes ismerkedéseknél, hogy nem úgy végződik, hogyan alképzelték.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-06-28 21:31:25

válasz pirospipacs (2012-06-28 18:30:53) üzenetére

Bátor voltál drága Pipacs, hogy belevágtál. Nagyon magával ragadott a téma, csak írtam, csak írtam, s észre sem vettem, hogy pörögnek az oldalak. Viszont, ha még tetszett is, bizonyára nem bántad meg, hogy elolvastad.
Sajnos ez így van ma, akinek munkája van, az agyondolgozza magát, nincs idő ismerkedésre, családalapításra, gyerekre. Tehát két rossz dolog van, az ha az embernek nincs munkája, és az ha van. Lehet válogatni.:)
A másik meg a netes ismerkedés. Petra csavaros gondolatmenetével próbáltam felkelteni a figyelmet az olvasókban (ha lesznek), hogy óvatosnak kell lenni. :)
Köszönöm szépen, hogy Te kitartottál, elolvastad, köszönöm a gratulációt, véleményed sokat jelent nekem. Annak a "szép munkának" nagyon megörültem.
Ida :)
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2012-06-28 18:30:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mikor megláttam, mennyire hosszú... hát vívódtam egy csöppet. :) De nem hagyott nyugodni, ezért végigmoziztam. :)
Még tanultam is belőle, Vivaldit kell hallgatni. :)) Nagyon sok a magányos ember, sajnos a mai rohanó világban, mindenki a megélhetésért küzd, fáradt, fásult, és észre sem veszi, hogy elrohan mellette az élet...
A netes ismerkedésnek vannak veszélyei, s ezért külön örülök annak, hogy óvatosak voltak szereplőid, és rafkósak is. :))
Nagyon tetszett, és hosszúsága ellenére végig ébren tartottad kíváncsiságomat is. Sodródtam a pergő történettel. Tetszett, hogy igen sokat megtudhattunk a főszereplőről.
Gratulálok, kedves Ida.
Szép munka.
pipacs :)

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)