HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2012-06-29

Vígasz

Ragyogó napsütéses meleg tavaszi délután van. Palántázom a jégsalátáimat, a sűrű sort óvatosan kiritkítom és a feleslegeset halmokba rakom a sorok mentén. Vidám rigódalok szórakoztatnak, néha szúnyog döng a fülem mellett. Szép ez a tavaszi nap. Homlokomról kövér izzadságcseppek potyognak a földre. Már szédülök a sok hajlongástól, és lassan kinyújtom magam. De jó!
A szemem hirtelen megakad a lassan, fától fáig araszoló, kerti szomszédasszonyomon. Jön hátra a füves úton. Fején meleg téli kötött sapka, meleg kabát. Úgy jön tétován, mint aki nem lát. Láttam rajta, nagy a baj. Arca megsápadt, és megöregedett, szeme fénytelen. Rémülten néztem, hiszen nem is hasonlított a pár héttel ez előtti asszonyra.
- Szia! Mi történt a szemeddel? - kérdezem.
- Hát két hete agyvérzést kaptam és alig látok. - feleli.
Egyik percről a másikra történt, mintha lekapcsolták volna villanyt. Még gyenge vagyok, most jöttem ki a kórházból. Nehezen járok, de azt mondták sokat sétáljak.
Döbbenten nézem, hiszen alig néhány évvel idősebb csak nálam. Nem dohányzik, nem iszik és még csak nem is kövér. Néztem a kétségbeesett megvénült tekintetét, tétova mozgását, és elkeseredett dühöt éreztem. Biztosan a genetika, az lehet a ludas, gondoltam. Éreztem, hogy valami vigasztalót, valami reménykeltőt vár tőlem.
-Ne ijedj meg, lassan de javulni fog a látásod. Ilyen fiatalon még maradéktalanul fel is gyógyulhatsz. Csak idő kérdése lesz az egész. A mi utcánkban van egy velem idős asszony, őt olyan súlyos agyvérzés ért, hogy hónapokig tanult járni. Ma pedig meg sem látod rajta, biciklizik. Ez igaz is volt. Persze elhallgattam, hogy ő mindössze negyven éves volt az istencsapáskor. Gyere ki mindennap, ide hátra, ha meglátlak, akkor kiáltok és beszélgetünk egy jót. Hadartam neki egy szuszra, vigasztalón.
Csúnya esős idő jött. Eltelt egy hét is mire kijutottam a kertbe. Látom ám, hogy a szomszédasszonyom lassan, de már nem olyan tétován, jön hátra a kertbe. Már messziről köszön, és boldogan újságolja, hogy homályosan ugyan, de lát valamicskét. Olyan jó, hogy múltkor beszélgettünk, már kezdek reménykedni egy kicsit, mondta.
- Na ugye, mire júliusban a ct-re mész, már a múlté lesz a vakság.
- De jó lenne!
- Úgy lesz az, meglásd !
- Már meg tudok fordulni, nem kell körbe járnom. Nemsokára főzni is fogok.
- Fogsz hát, próbáld ki egy egyszerű kis levessel.
- Holnap kipróbálom, de most megyek, mert nagyon elfáradtam. Köszi a vigaszt. Ha jó idő lesz holnap is jövök, olyan jót beszélgettünk. -
Néztem a tétova lépteit, a hajdan fürge asszony éveket öregedve lassan haladt, de már biztosabb léptekkel, reménykedve ment a ház felé.
Eltelt egy év, télen nem járunk ki a kertbe. jött a tavasz, de a kert szomszédomnak híre hamva sem volt. Már aggódni kezdtem, lehet, hogy a kertbe sem tud már kijönni. Alattomos kór az agyvérzés. Minap borsót fejtettem az almafa alatt, amikor meglátom, hogy botorkál hátra a kert végébe, de nem látott, mert fától fáig kapaszkodva botladozott. Álldogált egy kicsit a kerítésbe kapaszkodva, majd ahogy jött úgy csetlett botlott vissza a házba.
Legalább él, gondoltam, de milyen állapotban. Megszólítani nem volt bátorságom, mert vigasztalni már hiába vigasztaltam volna. Csont és bőr volt, haja fehér, és teljesen vak. Az élet kegyetlen, mert a halál kegyes jutalom lett volna számára, ez az élet nem élet, csak vegetálás.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2012-07-01 16:00:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát sokan vegetálnak... nem a halál kegyes... az odavezető út, az a nem mindegy. (de ezt nem én mondtam, nekem is úgy mondták)
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)