РОДНАЯ ЗЕМЛЯ

И в мире нет людей бесслезно,
Надменнее и проще нас.
(1922)

В заветных ладанках не носим на груди,
О ней стихи навзрыд не сочиняем,
Наш горький сон она не бередит,
Не кажется обетованным раем.
Не делаем ее в душе своей
Предметом купли и продажи,
Хворая, бедствуя, немотствуя на ней,
О ней не вспоминаем даже.
Да, для нас это грязь на калошах,
Да, для нас это хруст на зубах.
И мы мелем, и месим, и крошим
Тот ни в чем не замешанный прах.
Но ложимся в нее и становимся ею,
Оттого и зовем так свободно — своею.

Больница в Гавани
1961
_________________________________________

ANYAFÖLD

S nem élt nép, könnytelenebb nálunk,
Magára büszkébb, s egyszerűbb.
(1922)

Nem rejti foglalat a kebleink felett,
nem írunk róla könnyes versikéket,
lidérces álmunk nem zavarja meg,
s nem gondoljuk az ígéret földjének.
Övé a lelkünk. Nem fogjuk soha
alku tárgyaként adni-venni,
s ha kórral, gonddal, csenddel sújt oda,
panaszos szóval emlegetni.
Igen, nekünk ő sár a bakancsunkon,
vagy épp csikorgás fogaink alatt,
tapossuk, gyúrjuk, háborítjuk folyton
a semmiben sem vétkes hantokat.
De nyugszunk majd ölén, s magunk is benne bomlunk.
Így mondjuk egyszerűn: e föld - anyai jussunk.

1961
Leningrád. Kórház a Kikötőben
____________________________________________