Hol volt, hol nem, Skóciában,
Fenn, a messzi északon,
Állt egy ódon, ősi kastély,
A nevét... már nem tudom.

A gazdája főnemes volt,
Ágyban érte a halál,
Lenn a parkban temették el,
Earl-éknél ez így dukál.

Családtagok és személyzet,
Minden hajdani lakó,
Elköltözött, s a kastélyra
Kiírták, hogy - eladó.

Nem kellett sokáig várni,
Jött egy gazdag, sznob vevő,
Nem alkudozott sokáig,
Megvette, ez érthető.

Nosza, beköltözött nyomban,
És a legnagyobb szobát
Hálójának elfoglalta,
Ott érzi majd jól magát.

Már az első este, mikor
Fáradtan aludni tért,
Nyugtalanság támadt benne,
Maga sem tudta, miért.

Éjfélt ütött épp az óra,
Mikor hősünk felriadt,
Furcsa zajra lett figyelmes,
Mi lehet az ágy alatt?

Lámpát gyújtott, papucsot vett,
Fogta kedvenc pisztolyát,
S óvatosan, lábujjhegyen
Átvizsgálta a szobát.

Ez a kastély elátkozott,
Mesélték a helyiek,
Éjszakánként járnak-kelnek
Benne a kísértetek.

Benézett hát az ágy alá,
De ott semmit nem talált,
Eltolta a mázsás szekrényt,
S mindent onnan, ahol állt.

Kutakodott, nézelődött,
S valamit megnyomhatott...
Váratlan egy titkos ajtó
Lassan feltárulkozott.

Mögötte a szűk rekeszben
Felsejlett egy rémalak,
Meg is mozdult, kikóválygott,
Legyengülve, roskatag.

Sznob barátunk hátrahőkölt,
Reszketett a pisztolya,
Alig tudta kidadogni,
Ma... ma... maga kicsoda?

Jaj, én lennék itt a gondnok,
De az earl bezárt ide,
Kényszerített, legyek én az
Ősi kastély szelleme.

Éjszakánként kisurrantam,
Lepedő a fejemen,
Nyöszörögtem, nyikorogtam,
Átlibegtem termeken.

Kísértet jár a kastélyban!
Híres lett az én uram...
Százával hált meg itt nálunk
Boldog és boldogtalan.

Rólam, persze, ők nem tudtak,
S mikor gazdám távozott,
Végrendeletében rólam
Egy szó nem sok, hallgatott.

Itt felejtett, majd' meghaltam!
De ha Ön jól megfizet,
Eljátszom én továbbra is
A kísértet-szerepet...
______________________________