HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 8

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-07-19

Néni az Otthonból

A zöldségesnél találkoztam vele. Kicsinyke, aszottá töpörödött néni. Apró madárszemei bocsánatkérőn remegtek: bocsánat, hogy még élek! Két szem krumplit vett, meg egy zöldpaprikát.

Munka után leugrottam megvásárolni a vacsorához valót. Siettem, még el is kell készíteni, meg a gyerekek is türelmetlenül várnak. Feszíti őket a mesélni való. Ilyenkor mindig leültem velük a szőnyegre, s ki-ki elmesélte az élményeit, vagy kudarcait. Örültem hogy a bizalmasuk lehetek, hogy beavattak a dolgaikba, persze, hogy meghallgattam őket, bármennyire is szorított a sok tenni való. Megvárt, majd éjszaka, ha már ők alszanak. Az élménybeszámoló után még kergetőztünk kicsit, játszottunk, hülyéskedtünk, közben nevettünk nagyokat. Kamasz fiamnak rendkívül jó humorérzéke van, csak úgy dőltek belőle a poénok. A nevetés, kacagás feltöltött, máris pihentebbnek éreztem magam. Azután ki-ki ment a maga dolgára. Ők leckét írni, én a vacsorát készíteni.
Megpakoltam egy nagy zacskót krumplival, most éppen a gyümölcsöket nézegetem, hogy miből is vigyek haza vacsora utánra. Ott láttam meg a nénit. Egy szőlőfürtből lecsípett egy parányit, talán ha tíz szem volt rajta. Ott, akkor zúdította rám panaszát. Azzal kezdte, hogy nagyon szereti a szőlőt, igaz, hogy drága, de talán ennyit megengedhet magának.
Mesélte, hogy itt lakik az Otthonban. Most kiszökött, hogy vásároljon, mert ma az a "rendes nő" van a konyhán, aki megfőzi neki a krumplit. Zöldpaprikával fejedelmi étel!
- Mert amúgy, szörnyű a koszt aranyoskám! Á, ehetetlen... Ide jut az ember. A nyugdíjamból csak ennyi marad nekem - kinyitotta a tenyerét, kevéske aprópénz volt benne.
Néztem a kezét. Ráncos, vézna kezek, duzzadt erekkel. Látszott rajtuk, agyondolgozott kezek.
- Nyolcvanhét vagyok már aranyoskám, dolgoztam eleget. Nem is tudom, hogy még miért élek? - Elment megméretni a szőlőt. Nem volt elég a pénze. Az eladó durcásan visszadobta a polcra.
A néni sűrűn pislogva, csalódottan, megalázottan somfordált tova. Még motyogott valamit, de nem figyeltem oda. Megmérettem egy fürt szőlőt, s utána futottam.
- Néni, ezt ott felejtette! - mondtam. Felcsillant a szeme.
- Fejedelmi ebédem lesz ma! Ugye meglátogat majd? Engem senki sem látogat... senkim sincs. - mondta szomorúan - be lehet ám jönni az Otthonba! - láttam rajta mennyire szeretné. Szakítok rá időt valahogy, hát persze. Megígértem. Néztem utána hosszan, szomorúan.
Mire észbe kaptam, hogy valójában kit is kell meglátogatnom? Hiszen a nevét sem tudom. Hogy lehetek ilyen ostoba, meg sem kérdeztem. Rohantam utána, de már nem volt sehol. Háromszor is körbefutottam minden háztömböt, elmentem egészen az Otthon kapujáig. Nem volt sehol. Mintha a föld nyelte volna el. Itt kell lennie valahol. Még sokáig kutakodtam, egyszerűen érthetetlen volt számomra... Nem tűnhet el úgy valaki, mint a kámfor.

Ígéret szép szó... Betarthatatlan ígéret. Adósa maradtam. Többé nem láttam...
Míg e sorokat írom, Beethoven Emperor zongoraversenyét hallgatom.
Csakhogy jobban fájjon!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-07-23 15:16:32

Kedves Ida!

Előre is köszönöm, nagyon örülök neki, és kíváncsi vagyok!

Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-23 11:58:08

válasz Bödön (2012-07-23 11:12:15) üzenetére
folyt.
s úgy gondoltam, az őszinteség kedvéért, azt is beleírom.
Nos, kizárólag a Te kedvedért, megpróbálom érzelemmentesen átírni a történetet. Mondom, megpróbálom, nem biztos, hogy sikerül... azt majd belső levelezés útján eljuttatom Neked.
Lehet, hogy nem leszek nagyon gyors, ugyanis kicsit időszűkében vagyok, de majd igyekszem.
Üdvözlettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-23 11:51:51

válasz Bödön (2012-07-23 11:12:15) üzenetére
Kedves Bödön!
Elmesélek egy történetet. Amikor még Újvidéken éltem az ottani rádiónál dolgoztam. Szerbről, magyarra fordítottam. A szerkesztő nő volt, (ebben az esetben), a főszerkesztő férfi. Nekem tulajdonképpen a szövegen nem volt szabad változtatnom, úgy fordítottam, ahogy le volt írva. Ám a főszerkesztő a felét áthúzgálta, a saját ízlése szerint. A szerkesztő visszajött hozzám, hogy ez nem az ő írása, túl száraz, szikár, írjam át úgy, ahogyan előzőleg, de maradjon közöttünk. Na már most, mit tehettem volna. Bevallom, azontúl a magam ízlése szerint fordítottam a szöveget, úgy a szerkesztő, mint a főszerkesztő nagy megelégedésére. Egyik sem vette észre a turpisságot, s mindketten elégedettek voltak.
Tudod ízlések és pofonok különböznek. Én az őszinteségre törekszem, valóban éppen Beethoven zongoraversenyét hallgattam, éreztem, hogy hozzáadott, talán nem is a történet tragikumához, inkább a saját lelkifurdalásomat növelte, folyt.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-07-23 11:12:15

Kedves Ida! Elolvastam még egyszer. Tényleg jó. Szép és szemúrú. DE: (most jön a "de"). Szigorúan a magánvéleményem, h mennél megrázóbb egy történet, annál visszafogottabban kell róla írni. Hadd beszéljenek a tények, hadd beszéljen maga a történet, a cselekmény. Ha ugyanezt, Te vagy valaki szárazon, szikáran, érzelemmentesen írja le, lehet, hogy nagyobb hatást ér el vele. A végén ez a Beethovenes csattanó nekem kifejezetten sok. Szeretettel üdvözöllek: én (JA: nincs kedved kísérletképpen megírni ugyanezt egy szikár, érzelemmentes változatban?)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-21 21:35:57

válasz Deák Éva (2012-07-21 19:02:28) üzenetére

Kedves Éva!

Biztosan igazad van, köszönöm a vigasztaló szavakat.
Köszönöm látogatásod. Üdvözöllek!

Szeretettel
Ida
Alkotó
Deák Éva
Regisztrált:
2012-06-24
Összes értékelés:
826
Időpont: 2012-07-21 19:02:28

Kedves Ida! Én attól félek, hogy a szőlőt mindig fájó szívvel fogod enni ezentúl. Hidd el, neki a kedvességed többet jelentett mindennél, hogy beszélgettél vele, meghallgattad. A pár szem szőlő meg elég volt neki, hiszen úgyis keveset tudnak enni. Tapasztalatból mondom, hogy nem lett volna jó ha látogatod sem neki, sem neked. Miért ne kérdezd, nekem volt hasonló esetem és nem tudnád mi a helyes és jó. Hallgasd a zenét és néha szeretettel gondolj rá, ő is ezt teszi. Üdvözlettel Éva.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-21 18:32:34

válasz Millali (2012-07-21 16:57:57) üzenetére

Köszönöm, kedves Millali. Látod, mit sem ér a jó tündér varázspálca nélkül. Varázspálcák márpedig nincsenek.:) Beethoven segít, amikor úgyis van minek fájnia, s mostanában nagyon van.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-21 18:26:14

válasz T. Pandur Judit (2012-07-21 16:57:07) üzenetére

Kedves Judit!
Igazad lehet, a reklámokban beharangozott jólét, csak ígéret marad, abból vajmi keveset kapnak az idős emberek, sajnos, s azután már nincs visszaút, főleg ha egyedül van és mindenét odaadta, hogy bekerülhessen az otthonba. Én biztosan nem futottam össze azzal a "rendes nő"-vel, aki a néninek megfőzte a krumplit, mert egyáltalán nem voltak segítőkészek, a leírás nem hatotta meg őket, kértem, csak engedjenek be, fel fogom ismerni a nénit, persze, hogy hallani sem akartak róla. Nagyon szomorú, ha valaki végig dolgozza az életét, s azután teljesen embertelen körülmények között kénytelen élni... már ha életnek nevezhető egyáltalán...
Ida
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-07-21 16:57:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Igazán szép és szomorú történet, ahol a jó tündér - miközben leírja - Beethoven-t hallgat. Mit mondjak, tényleg jobban fáj.
Gratulálok az írásodhoz, nagyon emberi.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2012-07-21 16:57:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Sok idős ember problémája, hogy nem bírja már az egyedüllétet, (főleg ha rokona nincs, vagy nem tartják a kapcsolatot) társaságra vágyik. Pláne, ha egészségügyi problémái is vannak, mindenét feladja, bemegy egy otthonba a társaságért, a gondoskodásért. Az ellátás a kezdetben jónak látszik, utána meg lezüllhet (gyakori az ilyen példa).
Én azt mondom, csak otthonba ne! Ahogy látom, ott mindenki leépül, és hamar "megüresedik a helye". Sokkal jobb az otthoni ápolás. Sajnos ez is egy üzlet lett. A Te történetedből is azt szűrtem le, hogy nem is akartak segíteni abban, hogy meglátogasd a nénit, mert a leírásod alapján meg lehetett volna találni, ha nem is tudtad a nevét, ha segítőkészek lettek volna! Az otthonok üzemeltetőinek nem fáj a sok nem betartott ígéret, amit a beköltözőknek tesznek!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-21 11:39:31

válasz Istefan (2012-07-21 05:34:32) üzenetére

Kedves István!
Érezd magad Japánban, bár nem tudom miért gondolod, hogy a magyar férfiak nem sírnak, vagy nem sírhatnak. Miért ne tennék, ha valaki szükségét érzi, bátran tegye, legyen az nő vagy férfi. Azért annak az egy kibuggyanó könnycseppnek mégis örülök :) (nem is kell elárulnod semmit), vannak másoknak is betarthatatlan ígéreteik, tehát, nem vagyok egyedül.:)
Köszönettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2012-07-21 05:34:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bizonyára mindenkinek vannak be nem tartott ígéretei. Az hogy ez kinek mennyire fáj, természettől függ, de szerintem nem érdemes mélyíteni a fájdalmat, mert a végén sírva fakad az ember. Ez egy nőnél nem gond, nekem mint férfinak viszont igen, mert nem Japánban élek, ahol mindenkinek szabad a sírás, hiszen ők tudják mennyire megkönnyíti az ember lelkét, ha jól kisírja magát. Tetszett, lehet egy könnycsepp is kibuggyant valakinek,(soha el nem árulnám kinek) akinek sok be nem tartott ígérete van. Szeretettel:István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 22:20:51

válasz Bödön (2012-07-20 20:31:06) üzenetére

Nincs miért bocsánatot kérned, mindannyian hibázhatunk.

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 22:19:03

válasz Krómer Ágnes (2012-07-20 20:26:00) üzenetére

Kedves Ágnes!

Még valamikor gyermekkoromban hallottam, azt az örök igazságot, hogy a "szegénységben van a szépség". Lehet, hogy ez igaz a szomorúságra is. Köszönöm megtisztelő véleményed.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-07-20 20:31:06

válasz Kőműves Ida (2012-07-20 10:39:06) üzenetére
Igen, igazad van, bocs, bocs, bocs!!!
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-07-20 20:26:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Mindig elolvasom a kórházzal és ápolással kapcsolatos történeteket. Szomorú történet, de van benne valami szépség. Nekem tetszett.

Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 19:48:11

válasz Zágonyi Mónika (2012-07-20 17:25:15) üzenetére

Kedves Barackvirág!

Köszönöm, hogy megérintett ez a történet. Nehezen bocsátottam meg magamnak, mert úgy éreztem, hogy neki nagyobb szüksége volt "valakire", mint a szőlőre. Köszönöm kedves hozzászólásod.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 19:39:22

válasz Zagyvapart (2012-07-20 17:15:18) üzenetére

Szia!

Valóban, gyakran hívom segítségül Beethoven zenéjét. Előhozza az emlékeket, megnyugtat, és van úgy is, hogy jobban fáj, olykor arra is szüksége van az embernek. Köszönöm látogatásod.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 17:26:21

válasz pirospipacs (2012-07-20 16:20:43) üzenetére
Szia Pipacs!
Igen, sajnos sokan vannak, és egyre kevesebben azok, akik segíteni tudnak. Ez a történet 10-15 évvel ezelőtti. Sokáig nem tudtam megbocsátani magamnak, mert tudtam, hogy a néninek nagyobb szüksége lett volna valakire, mint arra a szőlőre. Kerestem az Otthonban, de sajnos, nem engedtek be, mert nem tudtam KIT akarok meglátogatni. Hülye helyzet.
Mára már persze belenyugodtam, ennyi idő után talán már nem is él, bizonyára megbocsátott... Viszont a zene kihozza belőlem az emlékeket, azért írtam a végére amit...
Magam is remélem, hogy sokan segítenek az idős embereknek, sajnos, nagyon sokan vannak, akik rászorulnak a legapróbb segítségre is. Köszönöm, hogy értőn olvastál. :)
Ölellek.
Ida :)
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1860
Időpont: 2012-07-20 17:25:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Miközben olvastam ezt a szomorú történetet, úgy éreztem magam, mintha mellettem ülnél, és úgy mesélnéd... egészen el tudtam képzelni, amint a gyerekekkel törődsz, és azt is, ami a nénivel történt. Szépen fogalmaztál... megérintette a lelkemet...
Megértem én is a szomorúságodat, de igaz, amit Eszti írt; tényleg kellemes perceket szereztél neki...

Szeretettel: barackvirág
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-07-20 17:15:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Szívhez szóló, szomorú történet, amely egy fürt szőlő erejéig a jóságról, az empátiáról is szól. "Csakhogy jobban fájjon!" Ismét Beethoven?!.

Szeretettel: Zagyvapart.

Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2012-07-20 16:20:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hogy jobban fájjon... :) Megértem. Tudod, Ida, nagyon gyakori történet, amit elmeséltél. Gyakorta látni kispénzű idős embereket, akikért sajog az ember szíve, hogy nem tudja megvenni. Bizony a zöldséges sem ment volna tönkre, ha odaadja kevesebbért...
Azért sokszor előfgodul, hogy valaki megszánja őket, és áldoz annyit, hogy örömet szerezzen ezeknek az embereknek. :) Tetszik a történet, s én mint anya, tudom, hogy a gyerekek mennyire türelmetlenek tudnak lenni, élménybeszámoló tekintetében is.
Örömmel olvastam írásodat, és remélem sokan megteszik, hátha útjukba akad egy idős néni, bácsi, akit ők is megsegíthetnek. :)
Ölellek.
pipacs :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 10:39:06

válasz Bödön (2012-07-20 10:04:07) üzenetére

Kedves Bödön!
Megszámoltam, öt mondat. Viszont így is igazad van. Nem figyeltem fel rá, fogalmazhattam volna másként, s ha észreveszem, bizonyára meg is teszem. Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmem, majd javítom.
A továbbiakban viszont nincs igazad. Bizonyára nem olvastad figyelmesen, mert akkor feltűnt volna, hogy iskolás, sőt kamasz gyerekekről van szó. Nem mesét várnak, hanem őket feszíti a mondanivaló, mert ők mesélik el az aznapi élményeiket... Ezt teljesen félreértetted, olvasd el újra, talán mégis egyetértesz velem.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5106
Időpont: 2012-07-20 10:30:45

válasz Rozán Eszter (2012-07-20 08:55:25) üzenetére

Szia!

Köszönöm a vigasztalást. Ez a történet olyan 10-15 évvel ezelőtt játszódott. Akkor sokáig nem tudtam beletörődni mulasztásomba, kerestem a nénit, de nem juthattam be az Otthonba.
Mára már megbékéltem vele, talán már nem is él, bizonyára megbocsátott...
Köszönöm a látogatásod.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2012-07-20 10:04:07

Kedves Ida! Én most csak technikai dolgokat említek. "...vacsorához való", "mesélni való", "tenni való" Sok három mondaton belül. Szerencsétlen megfogalmazás az, h: "feszíti őket a mesélni való" Azért nem jó, mert a megfogalmazásból nem derül ki egyértelműen, ki fog mesélni, kinek. (Persze az ember sejti, h a felnőtt mesél a gyereknek, de bonyolult a mondat.) Egyszerű dolgokat nem muszáj bonyolult módon megfogalmazni. Elég lenne annyi: izgatja őket, hogy megígértem, mesélni fogok. Szeretettel. én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2012-07-20 08:55:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Vannak keserű sorsok, mikor valaki öreg korára teljesen magára marad. Bár meglátogatni nem tudod, a szőlővel kellemes perceket szeereztél a néni számára.

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)