HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2012-07-21

Bőrlakodalom

/egy anyuka levele a lányához, a házasság harmadik évében/

Az első házassági évfordulódon - a papír lakodalmadon - a házasság kritikus első évéről írtam Neked levelet. Az abban leírtak még a házasság harmadik évében is érvényesek, akár újra el lehet olvasni! Mivel már három éves házasok vagytok, most a kritikus harmadik évről írok Neked, mert emlékezzünk rá, hogy a házasságban - a válási statisztikák szerint - az első év, a harmadik év, a hetedik év és a tizenötödik év a kritikus időszak. Ennyi évi házasság után válnak el a leggyakrabban a házaspárok. Ti az első év akadályán, a papírlakodalmon, már túl jutottatok, és szaporodik már az együtt töltött idő, mint papírlapon az írás sorai.

A harmadik házassági évforduló neve azért bőrlakodalom, mert a nyersbőr merev, kemény, érdes tapintású, csak kidolgozás után válik kellemes viseletté. Ahogyan a nyersbőrt ki kell dolgozni, úgy kell a házasság harmadik évétől az együttélésen finomítani, továbbra is tenni érte, dolgozni a kapcsolaton. Nincs mit szépíteni a dolgon, a harmadik házassági évfordulóra a szerelem hőfoka, mindent elsöprő fehér izzása általában lecsökken. Az, hogy mennyire csökken le, azonban tőlünk is függ! A statisztikák szerint többnyire a harmadik házassági évforduló után lép félre először a férj, amit aztán a feleség is követ.
Az erotika a szerelem alapja, ereje, e-nélkül nem tudja kifejezni önmagát. Ha a mindennapi feladatok mókuskereke, monotóniája, megszokása közben csak a munkáról, az anyagiakról, a problémákról van szó, akkor ezek a viták, mint egy-egy tégla, falat emelnek a házasok közé. Belefáradnak ebbe a taposómalomba, majd egymásba. Kezdenek valami után nézni, ami nem "kötelező", és mivel a mondás szerint csak hűséget fogadtunk, vakságot nem, kezdenek szétnézni valami után, ami lelkesítő a számukra. Előtör belőlük a felfedező hajlam, a csábítás ösztöne, ami férfiban, nőben egyaránt ott él. Ha otthon már nem kapja meg a vágyott érintést, kézfogást, csókot, ölelést, szexet, akkor más valaki után néz, hogy bebizonyítsa: ő még vonzó, ő még szerethető. Ő még kell valakinek! Kezdődnek az apró flörtök, amik aztán erotikus vonzódássá fajulnak, és egy harmadik belépésévé a házasságba.
Ahhoz, hogy a házasság továbbra is egy kellemes hely legyen, ne egy börtön a felek számára, egy közös iga, amit folyton húzni kell, és ami töri a nyakukat, fontos megőrizni az erotikus vonzerőt a kapcsolatban. Nem kell elfelejteni a csábos pillantásokat, és a csábítás más, ezernyi, kellemes trükkjét, amivel eljutottak odáig, hogy egymásba szerettek. A kis, és nagy meglepiket, amik annál sikeresebbek, minél szexisebbek.
Lehetőleg kerülni kell az egymás előtti folytonos meztelenkedést, mert már nem lesz izgató az, ami állandóan az orra előtt van a másiknak, megszokottá és közömbössé válik a látvány.
Véleményem szerint nem szerencsés utánozni a pornó csatornákon látottakat sem, mert a másikat nem szexuális tárgyként kell kezelni, hanem egy szeretett és szerelmes emberként, mint a kapcsolat elején, ahol még semmi nem volt sem gépies, sem kényszer valamelyik fél számára.

A három év alatt létrejön egy kapcsolati telítettség, amikor úgy érezzük, hogy mindent tudunk már a másikról, ismerjük a feje búbjától a lábujja körméig. Kicsit unalmas már az érdeklődési köre, a szófordulatai, a szokásai. Egy kapcsolat csak addig élő, amíg nem lesz egy állóvíz, ahol a felek csak elvannak egymás mellett. Mindig "úton kell lenni", egy közösen kitűzött cél felé, de nekünk magunknak is meg kell újulni, hogy ne legyünk unásig ismerősek a férjünk számára. Itt nem az amerikai filmek patent megoldására gondolok, hogy egy szexi fehérnemű a megújulást elintézi. Inkább arra, hogy időnként derüljön ki rólunk valami új dolog, amivel a férjünk még nem is találkozott. Egy új érdeklődési kör, egy új hobby, egy új terv, stb. Tartsunk meg magunknak mindig egy kis területet a lelkünkből. Nem kell csobogó patakként minden apróságot kifecsegni, nem kell, hogy azt érezze a férjünk, hogy unásig ismer bennünket, és tudja mindig, hogy mit csinálunk, mit miért teszünk, mire hogyan reagálunk. Egy kis meglepetés velünk kapcsolatban pezsdítőleg hat a házasságra. Nem szabad hagyni, hogy unalmassá váljon a közös életünk, a házasság állandó építkezést, odafigyelést, egyeztetést és folyamatos együttműködést igényel.

Igaz, már három éves a házasság, de nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy azt képzeljük, hogy a férjünk majd kitalálja a titkos vágyainkat, gondolatainkat. A kérések amúgy is sarkalatos pontok egy házasságban. Úgy kérni, hogy a másikat ne kényszerítsük rá arra, amit nem akar, és meghagyjuk neki a választást, hogy teljesíti-e a kérésünket, de nem rettegni folyton attól, hogy vissza fogja utasítani a kérésünket. Nagyon tönkre teszi a házaspár kapcsolatát, ha egymástól sem kérni, sem a másik kérését visszautasítani nem merik.
Kérni is tudni kell! Fogalmazzuk meg egyértelműen és pontosan, hogy mit is szeretnénk. Lehet, hogy valami számunkra egyértelmű, de az nem biztos, hogy egyértelmű a másiknak is. Természetesen az is előfordulhat, hogy valamit nem mondunk el, mert az annyira evidens, hogy feleslegesnek tartjuk megemlíteni, azt gondoljuk, hogy anélkül is érti, hogy mit szeretnénk. A férjünk pedig, nem kérdez vissza, mert ő meg úgy gondolta, hogy azt szeretnénk, amire ő gondolt a kérésünkkel kapcsolatban. Nagyon könnyen elmegyünk egymás mellett, és már kész is van a félreértés, és egymás hibáztatása. Ha nem vagyunk minden részletében pontos a kérésnél, akkor nagyon könnyen nem azt kapjuk, amit kértünk. Vagyis a kéréseinket minden részletre kiterjedő gondossággal kell megfogalmazni. Kérünk ugyebár valamit, aztán mikor megkapjuk, akkor kiderül, hogy ja igen, én ezt nem így gondoltam, ha nem amúgy, ja igen kérem szépen, csak azt elfelejtettem megmondani.
Még ennél is nehezebb dolog a másiktól bocsánatot kérni, ha megbántottuk, vagy hibáztunk. A bocsánatkérés, mellyel, ha jól belegondolunk, saját hibánkat ismerjük el, finoman szólva nem könnyű feladat, sőt az emberek többségének inkább piszok nehéz. /Legalább ilyen nehéz megbocsátani, és feledni a vélt- vagy valós sérelmeinket!/
Vajon miért nem kérünk bocsánatot? Talán azért, mert attól félünk, hogy ha elismerjük a hibánkat, akkor már nem leszünk az a tökéletes lény a másik szemében? De hát senki sem tökéletes... Mégis ki előtt vállaljuk fel önmagunkat, ha a szeretett társunk előtt nem? Mellesleg a férjünk tudja, hogy milyenek vagyunk, és lássunk csodát, ennek ellenére szeret. Szóval nincs miért rejtegetnünk a hibáinkat. Azt hiszem, ennek a konfliktus kezelési hiányosságnak nagy szerepe van abban, hogy olyan sok kapcsolat fut zátonyra.

Ne mondjunk rosszat a férjünkre a kollegáinknak, ismerőseinknek, barátainknak akkor sem, ha éppen valamiért nagyon haragszunk rá! A harag idővel el fog múlni, de azokban, akinek rosszat mondtunk a férjünkről, megmarad ez az információ. Ennek aztán többféle hatása lehet. Kellemetlen, ha valaki visszamondja neki, akkor amikor mi már rég túljutottunk a dolgon, mert nem csak az fog fájni neki, amit visszahall saját magáról, hanem az árulásunk is, amit a kapcsolatunk ellen elkövettünk. Még rosszabb, ha barátnőink közül valamelyik azt szűri le abból, ahogy haraggal beszélünk róla, hogy már kihűlt a kapcsolat, bajok vannak a házasságban, és szabad rástartolni a férjünkre. Hiszen ő még jól emlékszik arra a sok jó tulajdonságára, amit akkor meséltünk róla, amikor megismertük, és a szerelmi lángolásban csak a jó tulajdonságait vettük észre. A legszörnyűbb pedig az, hogy ha rosszat mondunk a férjünkről, ez minket is minősít! Hiszen mi választottuk azt, akit most éppen ostobának, érzéketlennek, figyelmetlennek, vagy éppen fukarnak, kötekedőnek, szeszélyesnek, stb. tartunk. Mi értékeljünk le magunkat mások előtt azzal, hogy nekünk egy ilyen alak a férjünk.

Az egyenrangúan kezelt kapcsolat egyik alapköve a másik iránti bizalom. Tartsuk tiszteletben a férjünk személyiségét. Ne akarjuk folyton ellenőrizni! Ne kutassunk a ruhája zsebeiben, a táskájában, a mobil telefonjában, a laptopjában, a szekrényében, az íróasztalában. Ne akarjuk őt teljes mértékben kisajátítani, ellenőrzésünk alá vonni. Nem egy börtönőrt, és egy gondolat rendőrséget vett feleségül, hanem egy kedves, szeretetre méltó lányt, akivel jól megértik egymást, közös céljaik vannak, és támogatják egymást az egyéni céljaik megvalósításában.
Mi meg nem egy marionett figurához mentünk feleségül. Dróton rángatva senkit sem lehet tisztelni, pedig a tartós szerelemhez elengedhetetlen egymás tisztelete.
Senki sem tökéletes /mi sem vagyunk azok/, mindenkinek van sötét oldala, mindenkinek vannak olyan megnyilvánulásai mások felé /pld. barátok, kollegák, stb./, amelyek nekünk esetleg nem tetszenek. Nem is kell, hogy tetsszenek, mert nem is kell tudnunk róla, ha minket nem vont be a férjünk ebbe.
Ezt a bizalmat a férjünktől is várjuk el felénk. Mert ha számítunk egymásra, ha bízunk a egymásban, akkor minden erőnkkel méltóak akarunk lenni erre a bizalomra!

Az élet körülöttünk csupa feladat - munkahelyen, háztartásban, tanulásban, esetleg gyerekgondozásban, a társadalmilag elfogadott ápoltság megteremtésében - és elég sok olyan feladat van, ami unalmas, lélekölő, és a hátunkra púpnak sem kívánjuk. Ezeknek a feladatoknak egy része a házassághoz kötődik. A házimunkák, a főzés, mosás, vasalás, takarítás többnyire erősen sürgető jellegűek, és nem tűrnek halasztást /pld. ebédfőzés/, valamint rendszeresen kell csinálni őket. Csak akkor látszik az "eredmény", ha nem csináltuk meg: nincsen ebéd, koszos a lakás, nincs tiszta ruha a szekrényben, stb. Ha megcsináltuk, akkor "nincs látszatja". Az ebédet hipp-hopp megesszük, a lakás újra poros lesz, a ruhák elkoszolódnak. E miatt hajlamosak vagyunk panaszkodni, zsörtölődni, morcoskodni, a leterheltségünkért a házasságot, mint intézményt, és főleg a férjünket hibáztatni.
/Legtöbben nem vagyunk "amerikai felségek", akiknek általában nincsen munkahelyük, hanem a férjük tartja el őket, és nekik csak a gyerekgondozás, és a házimunka a feladatuk a családban. Sokszor megtoldva egy "segítséggel", aki egy takarítónő, vagy egy baby sitter, vagy egy háztartási alkalmazott./
Amikor leküzdöttük a munkahelyi feladatokat, akkor kezdhetjük az otthoni feladatok megoldását. Nem célravezető azonban, ha csak morgunk, hogy milyen széjjelség van, a férjük még a saját ruháit sem képes elrakni. Inkább mondjuk meg határozottan és pontosan, hogy a házimunka terén milyen segítséget várunk el tőle, és igyekezzünk méltányos munkamegosztást kialakítani. Ne felejtsük el azt sem, hogy sok férj gyakorlatlan a háztartási munkákban, és amikor saját elképzelése szerint nekifog valamit elvégezni, attól nekünk égnek áll a hajunk! Ha nekimegyünk, mert nem képes normálisan megcsinálni valamit, nem sok lelkesedés marad benne a feladat iránt. Inkább benn marad a munkahelyén, sürgős munkákat elvégezni túlórában. Mi meg küzdhetünk egyedül a házimunkával.
Két lehetőség közül választhatunk: az erősebb idegzetűek nem törődnek vele hogyan csinálja meg a feladatot /oda sem néznek/, csak kész legyen, a gyengébb idegzetűek pedig, próbálják nyugodtan és világosan elmagyarázni a munkamenetek sorrendjét. Ha például a férjünk nem érti, hogy miért nem lehet a fürdőszoba takarításnál a kocsimosás jól bevált fogásait alkalmazni, akkor ne sértődjünk meg, és ne mondjuk azt, hogy ezt még egy hülye is tudja. Hanem kedvesen győzzük meg, hogy a felmosás jobb egy lakásban, mint egy vödör vízzel felönteni a tisztítandó felületet. Itt a csapda ott van, hogy amíg elmagyarázzuk a dolgot, addig akár meg is csinálhatnánk, de ha ezt tesszük, akkor búcsút intünk a házimunka megosztásának, rajtunk marad az egész, mint szamáron a füle. Amikor pedig elkészült a férjünk a "nagy mű"-vel, akkor dicsérjük meg!
A dicséret egyébként fontos kötőanyaga minden emberi kapcsolatnak, így a házasságnak is. A dicséret nem hízelgés, amivel "kizsaroljuk" a házimunka elvégzését, hanem bátorítás, és a szeretetünk kifejezése. A házasságban egyenrangú felekként kell részt vennünk. Egymás társai vagyunk. Kapcsolatunk akkor válik erősebbé, ha ismerjük és támogatjuk egymás vágyait, megosztjuk a terheket. De nem mindegy, hogyan adjuk ezeket egymás tudtára.

Az együtt töltött idő egy része legyen "minőségi idő", amikor nem a számlákról, a háztartásról, a munkáról, a gondokról beszélgetünk. Egy házasságban nagyon el lehet csendesedni három év alatt, még akkor is, ha látszólag beszélgetünk egymással. Mire gondolok? Emlékezzünk csak vissza a kapcsolatunk elejére! A jóízű beszélgetésekre, amikor megismertünk a világot a másik szemén keresztül, és tetszett nekünk az, ahogyan ő látja a dolgokat. Erre szokták azt javasolni, hogy vonuljanak el a házasok valami szállodába, és akkor majd minden más lesz, mint otthon... Ez azonban nem ilyen pofon egyszerű, a közös új benyomások csak akkor érnek valamit, ha nem egymás mellett, hanem együtt vesznek részt benne. Ha az utazáson is csak az otthoni problémákon rágódunk, vagy még azon se, mert nem tudunk mit kezdeni a helyezettel és egymással, akkor mehetünk földkörüli útra is akár, attól sem fogunk minőségi időt együtt tölteni. A minőségi idő lényege az egymásra figyelés, egymás személyiségével, gondolataival, vágyaival, gondjaival, reményeivel való foglalkozás, a teljes figyelmünkkel a másikra koncentrálás, az osztatlan figyelem. Mindegy, hogy közben teniszezünk, kártyázunk, sétálunk, vagy csak a teraszon üldögélünk, a lényeg a bensőséges, szeretet teli együttlét, az empátia, a meghittség, az együttérzés, az egymásra figyelés, a kíváncsiság a másik véleményére, meglátásaira. Ami segít megnyílni a másik felé, és amit viszonozni lehet.
Nem szabad elfelejteni, hogy a házasság nem egy megoldandó probléma, amit egy szexis fehérneművel és egy wellness hétvégével, vagy egy kioktatással a felmerülő problémákról el lehet rendezni, hanem egy folyamatos, élő kapcsolat.

A minőségi idő együtt töltése azonban nem azt jelenti, hogy folyton egymás nyakán kell lógni, és minden percről beszámolni, amit külön töltöttünk. Egy jó kapcsolatban hagyni kell a másikat lélegzethez jutni, hagyni időt a magányra, a saját hobbykra, a barátokra. Hagyjuk nyugodtan olvasni, vagy meditálni, vagy valamit alkotni. Mindenkinek szüksége van egy kis magányra, egy kis belső csendre, az önmagával való foglakozásra, vagy rajtunk kívül más emberek társaságára. Ha megpróbálunk rátelepedni attól csak örökös harc és vita lesz az életünk.
A házasság sorsát lényegében az dönti el, miként tudnak megbirkózni a felek a közelség, az egymáshoz tartozás, és a függetlenség ellentmondásaival. A sikeres házasság olyan, mint a tánc: egymás közelségében lenni anélkül, hogy egymás lábára lépnénk. Minél ügyesebben "táncolunk", minél több tűz, energia, lelkesedés, a másikra való odafigyelés, összhang jellemzi a táncot, annál nagyobb az élmény, annál sikeresebb a házasság.

Mára az életminták közé beépült, hogy a válás lehet a megoldása egy kiüresedett házasságnak. Pedig nem a menekülés az egyetlen megoldás. Inkább a konfliktusok megelőzése, a problémák megbeszélése. A kritikus évek nem azért vannak, hogy elváljanak a felek, hanem hogy új szakaszba mentsék át a szerelmüket, és még inkább megerősítsék a szövetségüket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2017-01-29 12:37:03

válasz Finta Kata (2017-01-14 23:58:13) üzenetére
Kedves Kata!

Vannak fenntarthatatlan házasságok amiken semmilyen jó tanács nem segíthet. Lehetetlen valakit a rövid időn belül lelkének legmélyebb bugyraiig kiismerni. Van, hogy sokévnyi beszélgetés és könyörgés után valójában semmi sem változik, és az ügy zátonyra fut: ezek a jól ismert tönkrement házasságok, az erőszak elkerülhetetlen ördögi körei, a kibogozhatatlan csomók, amiket jobb elvágni.
Házassági tanácsadó köteten még nem gondolkodtam, nem vagyok pszichológus, sem a téma felkent szakértője. A világ olyan gyorsan, és olyan nagyot változik /élettársi kapcsolatok, meleg házasságok, fával, állatokkal kötött "házasságok"/, hogy néhány év múlva talán ember-robot lagzik is lesznek. Nekik nem tudnék semmi hasznosat mondani.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2017-01-25 00:57:27

válasz Ylen Morisot (2017-01-14 12:40:17) üzenetére
Kedves Ylen!

Általában nagyon rossz a kommunikáció az emberek között nálunk. / Elég csak beleolvasni egy-egy fórumba az interneten. Borzalom ahogyan széttrollkodják a híreket, vagy ahogy gyalázzák egymást az arctalan hozzászólók./ Sajnos nincsen ez nagyon másképpen a családi kapcsolatokban sem.
Nem tanulják meg az emberek hogyan lehet együttműködni, inkább az a virtus, hogyan lehet a másikat akadályozni, elbuktatni, rossz helyzetbe hozni, vagy abban tartani.
Örülök, hogy érdekesnek találtad az anyai tanácsaimat, bár nem gondolnám, hogy nálam lenne a bölcsek köve. :)

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2017-01-14 23:58:13

Kedves Judit! Eddig nem tudtam arról, hogy több anyagod van a témáról. Értékes írások, sok fiatal tanulhat belőle. Már sokan nem kötnek házasságot, látva a sok válást, családi gondokat, ha nem tetszik majd az együttlét, egyszerűbb: elválni!
Azonban az emberek nem egyformák, vannak esetek, amelyekre nincs orvosság. Nálam az első évben, első gyermekem születése után beláttam, sohasem lesz jó a házasság, csak vallási nézeteim miatt tűrtem a harmadik fordulóig, de keservesen megbántam, s a gyermekeim érdekében lehetetlen lett volna tovább tűrni. Sose voltam fejfájós, csak az akkori időben, s amint elváltunk, úgy elszállt, hogy azóta sem jött vissza, pedig éppen elég gondom volt gyerekeket nevelni, taníttatni - egyedül. Biztosan olvastál róla.
Jó, hogy ilyen fontos témáról ennyit írtál, sokan tanulhatnak belőle, mert valóban segítségül szolgálnak a jó tanácsok.
Nem gondoltál még arra, hogy kötetben kiadd értékes tanácsaidat, hiszen még sokat tudnál erről írni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2017-01-14 12:40:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Mikor a harmadik évben kezdődtek a problémák, valakitől ezt hallottam: "A férfiaknak két év a szavatossága." Nagy marhaság volt, mert csak a rózsaszín szemüveg kopott meg. Mennyivel jobban látod te a miérteket! Még most, ennyi év után is tanulok tőled, van, amit csak most értek meg.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-29 14:32:19

válasz Selanne (2012-07-26 10:21:13) üzenetére
Kedves Marietta!
Köszönöm a részletes hozzászólásodat! Elgondolkodtam azon amit írtál, hogy a kritikus évek száma egyre nő! Igen már én is olvastam kritikus második, negyedik, tizenegyedik, stb. évről is. Te jó ég! Ennyi levélre nem vállalkozom.
Igazad van, sajnos a házasságok egyre nagyobb számban végződnek válással, nincs kulcs a boldog házassághoz. Akármennyit írnak róla nincs olyan recept, ami minden házasságot rendbe hoz. Azért egy anyukának lehetnek olyan gondolatai ezzel kapcsolatban, amit megoszt a kislányával... :)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-28 23:36:27

válasz Istefan (2012-07-25 02:18:16) üzenetére
Kedves István!
Az általad leírt dolgok miatt egyre kevesebben érik meg az ezüst- /25 éves/, vagy az arany- /50 éves/ lakodalmukat. Így aztán a korábbi évek kerek évfordulói is kaptak neveket. Az első évforduló a "papírlakodalom", a harmadik a "bőrlakodalom", az ötödik a "falakodalom", a hetedik a "rézlakodalom", a tizedik a "rózsalakodalom", a tizenötödik a "kristálylakodalom", a huszadik a "porcelánlakodalom".
Igazad van, manapság nem nagyon házasodnak a fiatalok, mert rengetegen nem gondolnak bele, hogy majd 50-60 évesen hogy fogják bánni, hogy inkább a "SZABAD ÉLETET", vagy a karriert választották, minthogy egy szerető családban éljék le az életüket, gyerekekkel, unokákkal, és szerető társsal.
Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-28 17:30:08

válasz szusi (2012-07-24 20:12:55) üzenetére
Kedves Szusi!
A sikeres házasság titkát már sokan kutatták. Még könyveket is írtak róla. Ha létezik olyasmi, hogy a sikeres házasság titka, akkor modern világunkban házaspárok millióinak nem sikerült rábukkanniuk.
Ha a házasság nem szövetség, hanem egy verseny pálya, ahol "le kell győzni" a másikat, felülkerekedni rajta, nem pedig megérteni, segíteni és elfogadni, akkor - mint minden versenynek - ennek is van vége. A házassági bontóperben a bíró kihirdeti a "veszteseket", mert ebben a versenyben nyerni nem lehet.
Köszönöm a dicsérő szavakat! :)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-27 23:50:54

válasz Zagyvapart (2012-07-24 11:23:59) üzenetére
Kedves Feri!
Régen a lányok az édesanyjukhoz fordultak tanácsért, vagy más idősebb nő rokonaikhoz. Most az Internethez fordulnak tanácsért. :)
Aztán, hogy megfogadták-e régen a tanácsokat, vagy megfogadják-e most a tanácsokat az már csak rájuk tartozik.
Köszönöm az olvasást, és a csillagokat is!
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-27 00:58:31

válasz Millali (2012-07-24 10:27:17) üzenetére
Kedves Millali!

Köszönöm a figyelmedet, és a dicséretet. A házassági évforduló férj és feleség közös ünnepe, amely eszükbe juttat egy nagyon szép és felejthetetlen közös emléket, az esküvőjük napját.
Ez a visszanézés, visszatérés a kezdetekhez segít abban, hogy a változó időkben, a változó álmokban, és saját magunk változásaiban, legbelül mégis ugyanazok maradjunk egymás számára.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-07-26 10:21:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt...

Remélhetőleg pozitív változást. Amennyiben ez záros időn belül nem tapasztalható, nincs pozitívan megélve úgy mondd, akkor a felszín süllyedni kezd, újból, és újból, bizonyos idő elteltével. A muszáj nagy Úr, és persze úgy is lehet, miért is ne? Összetett dolog, nagyon egyéni is. Arra mindenképpen érdemes időt szentelni,hogy a felfedezett változásokat időben kezelni lehessen, és átbeszélve a helyzetet jó irányba terelni a házasságot. Mi a jó házasság titka? Sokan megfogalmazták már, minta van éppen elég. A statisztika mégis tragikus.
A kritikus évek száma pedig egyre nő.
Olvastam az előző jegyzetedet is, jó mindkettő.
Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-07-26 10:10:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Az élet hullámvasútjában utazunk mindannyian. A három évenkénti úgymond válságról nem hallottam, a hetedik évről a babona szerint igen. Manapság viszont azt gondolom, válság lehet e téren a fiataloknál évenként, havonta is akár. Sajnos. A praktikákat olvasni lehet már mindenütt, és mégis süket fülekre lel. Vagány világ ez, ami jelen van. Legalábbis sok esetben ez látszik.
Hasznos információkat olvastam, általad. Egy házasság komoly dolog. Amennyiben egy házasság eljut addig a pontig, hogy baj van, akkor nagyon komolyan el kell gondolkodni. Nem ámítani sem magunkat , sem a másikat, ezzel-azzal, hanem a megoldást megkeresni, amely hozhat egy változást. R
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-25 22:46:29

válasz Zágonyi Mónika (2012-07-23 20:00:22) üzenetére
Kedves Barackvirág!

Az információ hatalom - ugye - vagyis ha elmondjuk a férfinak, hogy mit szeretnénk, vagy hogy mi történjen, sokkal valószínűbb, hogy meg is kapjuk, mint ha neki kell kitalálni. Ráadásul megkíméljük őt a mellékfogástól. Nincs is annál rosszabb, mint amikor valaki kétségbeesetten próbál rájönni, mit kell tennie, hogy ne okozzon csalódást. :)
Judit
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2012-07-25 02:18:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem is gondoltam, hogy ennyi lakodalom létezik. Bevallom, nem hallottam, csak ezüst, meg arany lakodalomról, de szerintem kár is ennyire felaprózni egy házasságot. Meglátásaid és tanácsaid helyénvalóak, a kérdés csak az, hogy elfogadják-e a fiatalok, mert tapasztalatból mondom, nagyon keveset akarnak elfogadni az idősebb korosztálytól. Egy házasságot igaz nem lehet megoldani egy szexis fehérneművel, de segíthet rajta, nem beszélve egy-egy mézes hétvégéről, a változatosság egy nagyon fontos tényező, legalábbis a férfi szempontjából, kezdettől fogva és mindegyre, én nem beszélném le a házaspárokat új és még újabb dolgok kipróbálásáról. Akinek gyengébb a fantáziája, ihletődhet bárhonnan szerintem.
Az állandó rohanás, meg a karrier hajszolása miatt, nagyon sok amit itt leírsz, napjainkban nem alkalmazható, mert nincs rá idő, sőt házasodni sincs idő és gyereket vállalni sincs idő, olvasni meg pláné nincs. Sajnos ez a szomorú helyzetkép. Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-24 22:59:54

válasz Kőműves Ida (2012-07-22 17:47:22) üzenetére
Kedves Ida!
"A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart." Nem kisebb személyiség, mint Eötvös József mondta ezt, akire még ráfogni sem lehet, hogy könnyed, bohém, felelőtlen ember lett volna. Régen sokan meg sem érték a harmadik házassági évfordulójukat, mert a nők már addigra belehaltak a szülésbe, a férjük egy háborúba, vagy egy kocsmai verekedésbe. Esetleg mindketten egy járványba. Így aztán nem volt probléma, a "túladagolás". Ma egy házasság akár ötven évig is eltarthat. Ilyen szemmel nézve a dolgot, az első években kell megalapozni a további évtizedeket.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-07-24 20:12:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A szokásos alapos, részletes és hatásos cikk, tőled.
Én azt gondolom erről,hogy már választani is nagy körültekintéssel kell. Ha társat választunk,ahogy írod, akkor nagy baj nem lehet,mert a lényeges kérdésekben, dolgokban egy platformon vagyunk. Ha ez nincs így, akkor fajulhatnak el a dolgok, ami általában válással végződik. Szép szó a "szövetség", amit használsz,mert egy házasság valóban az.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-07-24 11:23:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Érdekes, értékes, megszívlelendő tanácsok fiatal házasoknak, ha betartanák bizonyára kevesebb lenne a válás, de a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen minden házasság, sőt minden ember más. A gyakorlatban ez sajnos másként van, a statisztikák szerint a házzasságok közel fele felbomlik. Őszintén kívánom, hogy próbálkozásod minél több fiatal párnál érjen célba, és ne okoskodásnak, hanem segítő tanácsnak fogják fel, és szívleljék meg a rájuk vonatkozó tételeket.

Zagyvapart.
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-07-24 10:27:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Érdeklődve olvastam részletes útmutatásodat, tanácsaidat a házaspárok részére. Bölcs, okos gondolatok, amiket nem ártana mindenkinek betartani, megszívlelni.
Aprólékos, mindenre kiterjedő jegyzetedet mindenkinek a figyelmébe ajánlom, nemcsak a jelenleg házasságban élőknek, hanem azoknak is akik voltak, vagy lesznek házasok.
Gratulálok a jó meglátásokért és a kiválóan kivitelezett írásért.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-07-23 20:00:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Azt tudtam, hogy a hetedik évet kritikusnak tartják, de azt nem, hogy a harmadikat és a tizenötödiket is... Nekünk ebben az évben lesz a tizenötödik decemberben, bár már húsz éve tartozunk össze; lehet, hogy ezért nem érezzük kritikusnak... (?) :)))
A cikked viszont nagyon hasznos, és az igazság az, hogy szívesen venném, ha ilyen cikkeket olvashatnék a magazinokban... Egyszerű és alkalmazható dolgokat fogalmaztál meg, amik szerintem is stabilizálhatnak, javíthatnak egy kapcsolatot. Még nekem is felhívta a figyelmemet valamire :) ugyanis én vagyok az a "kis aranyos", aki képes azt hinni, hogy a másik fél pontosan tudja, hogy mire gondol... :)
Örülök, hogy olvashattam az írásodat! :)
Szeretettel: barackvirág
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-22 23:55:52

válasz Haász Irén (2012-07-22 15:10:59) üzenetére
Kedves Irén!

Ma alig több mint feleannyi házasságot kötnek magyarországon, mint az 1980-as években. Ezzel szemben a válások száma dinamikusan emelkedik, az utóbbi 3 évben például évi 5%-kal. Kb. 24-25 ezer válás történik évente Magyarországon. Ezer házasságkötésre 562 válás jut. Talán nem lenne ennyi félresiklott kapcsolat, ha tudnák a házaspárok, hogy mik a buktatói egy jól induló házasságnak...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-07-22 19:32:17

válasz Rozán Eszter (2012-07-22 15:06:54) üzenetére
Kedves Eszti!

Ez az írásom a "Papírlakodalom" című két évvel ezelőtti levelemnek a folytatása. /Még az is olvasható a cikkek között./ Telnek, múlnak az évek, az első házassági évforduló után, már a harmadik évfordulónál tartanak a lányomék! Mivel a harmadik év is a házasság kritikus évei közé tartozik, így írtam a "bőrlakodalomról" is egy levelet. :)
Lám, Te ügyesen összefoglaltad a lényeget egy mondatban. Nekem kicsit hosszabban sikerült kifejtenem ugyanezt! :D

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-07-22 17:47:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Ismét alapos munkát végeztél. Mindenre kiterjedő figyelmed valóban alapos útmutató lehet a fiatal, sőt, akár idősebb házaspárok számára is. Bizony igazad van, nem a menekülés az egyetlen megoldás, mert ha úgy vesszük, akkor menekülhetnénk három évenként egész életünkben.:) Mindenesetre megőrzöm hasznos, bölcs tanácsaidat a gyerekeim számára, majd, ha egyszer ők is ebben a cipőben járnak, jól jöhet. Köszönöm Neked!

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3315
Időpont: 2012-07-22 15:10:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Átfogóan, jó tanácsokkal láttad el a fiatalokat, idősebbeknek sem árt megszívlelni, átgondolni újra...
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2012-07-22 15:06:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon hasznos tanácsok, sok házaspár meríthet belőle. A bizalom, a másik iránti odafigyelés, a feladatok megosztása, a problémák megbeszélése mind-mind a hosszú, tartós házasság alapja.

Szererettel: Eszti

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Remény címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Itt van újra december címmel

szilkati alkotást töltött fel Nem férek hozzád... címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel (az) Ősz melege címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)