A szél vad dallamokat zúgat a parti fák lombjain. A Balaton hullámain a kikötött csónakok bőszült táncot járnak. a tó szürke hullámait rohanó fehér tajtékok ékesítik. Az eget komor felhőtakaró borítja. A szél nem nyugszik. A parti fák vad indulata szerint hajladoznak. A természet fortékkal ,,díszített" szimfóniája szól, miközben ezt a tájleírást készítem az üdülőnkben. A karmester a szél, a hárfaszólót a fák adják, a vonósok a vitorlások, a ritmuskíséret a hullámok dolga és a villámok a fúvós hangszerek erejével dörögnek bele e ,,muzsikába" és a néző, a hallgató közönség mi magunk, az üdülőinkben tartózkodók vagyunk. Idővel e ,,szimfónia" hangjai elcsendesülnek, majd a felkelő Napnak a felhőkön áttörő sugarai lassacskán szétterülnek az esőtől ázott tájon e ,,viharszimfónia" szépséges záró akkordjaként, a vihart követő szebb reggel és még szebb nap előjelzőjeként. Ennek a madarak is örülnek vidám hangjaikkal ezt kifejezve. Ilyen egy balatoni ,,viharszimfónia", amelynek kottáját a természet ,,írja", ami e ,,művet" maga adja elő.