HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44622

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-08-02

Ez lánykérés volt?

Mélyen a fotelbe süllyedve ült. Ha rajta múlik, talán a föld alá is süllyedt volna, de most beérte ezzel az öreg fotellel, s olyan kicsire húzta össze magát, amekkorára csak tudta, hogy ki se látszódjék. Még fel sem fogta mi történt vele. Megkérték a kezét? Mert ha igen, akkor ő igent mondott.

Adél sokat vívódott az utóbbi időben. Elmúlt felette már egy negyed század, diplomája van, tökéletesen beszél két idegen nyelvet, és még mindig a szülei nyakán élősködött. Munka sehol, s előreláthatóan semmi esélye, hogy munkát szerezzen. Pesten talán, ott még csak lenne esélye, de egy kezdő bölcsész bére 80 ezer körül mozog. Abból albérletet fizetni, rezsit, BKV bérletet, hát élelemre már nem igen marad, pedig azonkívül is mennyi mindenre lenne szüksége. Könyvekről, külföldi folyóiratokról ne is álmodjon? Akárhol is helyezkedik el, ugyanabba a csapdába esik. Nem tud megélni. Esélye sincs rá. Hiába tépelődik annyit, nincs más megoldás, mint, hogy külföldön keressen munkalehetőséget. Pedig nincs kedve elmenni innen, egyáltalán nincs. Itt vannak a szülei, a barátai, minden ideköti ehhez a városhoz. Amikor Németországban volt ösztöndíjjal egy évet, már akkor eldöntötte, hogy nem vándorol ki soha, sehová, mert olyan nagyon egyedül érezte magát. Pedig volt ott még néhány magyar lány, össze is tartottak, sőt, még a szerelem is rátalált egy német fiú személyében. Régen történt. Azután még két év maradt hátra az egyetemen, a diplomaosztás óta meg eltelt már több mint másfél, és ő nem tud elmozdulni a holtpontról. Kurtal tartja a kapcsolatot, leveleznek, volt is kinn Németországban azóta is, sőt, Kurt is járt itt nála. Mégis, alig ismerik egymást. Nem érzi azt, hogy ez egy igazi nagy szerelem lenne.

Elvállalna ő bármilyen munkát, csak munka legyen és megtudjon belőle élni. Manapság már nincs ilyen. A kisebb cégek sorra tűnnek el, húzzák le a rolót, nem beszélve arról, ha valami magáncégnél kaphatna is munkát, az is csak minimálbért tudna fizetni. Abból nem lehet megélni, arra nem lehet jövőt építeni, hogyan fog ő családot alapítani, mikor lehet őneki gyereke? Már azt is meg akarta próbálni, hogy kitanul valami szakmát, fodrászatot, kozmetikát... Csak szét kell nézni a városban, hány fodrászüzlet, kozmetika zár be napról napra. Mi értelme lenne? Persze, az előkelő szalonok megmaradtak, a nagypénzű kuncsaftoknak. Legyen másodrangú állampolgár a saját hazájában? Akkor már inkább külföld. Hány barátnője, barátja vágott már neki a nagyvilágnak, ő miért ilyen félénk? És ha nincs más megoldás? Sorjáztak a kérdések Adél fejében.

Csörgött a telefonja. Kurt hívta. Nagy elkeseredettségében minden panaszát rázúdította. Kurt türelmesen végighallgatta, azután jött a leglehetségesebb tanács tőle.
- Gyere ide, Németországba, legalább gyakrabban találkozhatnánk - mondta, szinte magától értetődőn. Ő ugyan, felsorakoztatta az érveit, pedig tudta, hogy nincsenek, egyáltalán nincsenek. Kurtnak igaza van. Oda kell mennie, mégsem lesz teljesen egyedül. Megígérte, hogy megbeszéli a szüleivel. Amikor a szüleinek elmondta Kurt javaslatát, a legnagyobb meglepetésére helyeselték. Sőt, azt mondták, hogy rendes fiúnak látszik, Adél jól beszéli a nyelvet, lehet, hogy jó munkahelye lesz, s talán a boldogságát is megtalálja. Egészen elképedt. Azt hitte, foggal-körömmel fognak ragaszkodni ahhoz, hogy itthon maradjon, hiszen egyetlen gyerekük. De nem, kidobnák a nagyvilágba, egyedül, magára hagyva, mit sem törődve azzal, hogy ő boldogtalan lesz. Nem is fognak tudni róla semmit, hisz oly nagy a távolság, ő sem panaszkodhat nekik ha szomorú lesz, de ha a szülei lesznek bajban, ő sem rohanhat a segítségükre. Itt mindenki megbolondult? Senki sem érzi át az ő fájdalmát, senki sem érti, hogy nem akar elmenni innen, hogy ő idegenben sohasem fogja otthon érezni magát, máris honvágya van, pedig még csak... Nem, ezt nem lehet ép ésszel kibírni.

Egész éjjel forgolódott az ágyban, nem tudott aludni. Hányszor meghányta-vetette a dolgot, és ha az esze tudta is, hogy nincs más megoldás, a szíve nem tudta elfogadni. A szülei, nem fiatalok már, kései gyerek ő. Mi lesz velük nélküle, ő lenne az egyetlen támaszuk. Mégis azt akarják, hogy menjen? Nem érti... Talán neki akarnak jót, önzetlenül, komolyan gondolják, hogy neki jobb lesz, ha elmegy. Magukkal nem törődnek, most is csak neki akarnak jót? Telesírta a párnáját. Ha elmegy, vajon van visszaút? Vagy ezután németnek kell lennie. Németül beszél a munkahelyén; ha férjhez megy, német lesz a családja is; a gyerekei német iskolába járnak; németek lesznek a gyerekei... német lesz ő maga is... Ez őrület, ő nem akar más lenni, mint aki. Elképzelni sem tudja, hogy más emberré kell válnia, más országba beilleszkednie... és tudja, ha elmegy, nem lesz visszaút többé. Végigsírta az egész éjszakát.

A következő napokban, újra és újra felvetődött a téma a családban. A végeredmény az lett, akárhogy csűrték-csavarták, hogy nincs más megoldás, mennie kell. Felhívta a barátnőjét, hogy neki is elpanaszolja, vajon Hajni mit szól hozzá. Délután találkoztak, beültek egy presszóba, s ő nyomban bele is vágott, s egy szuszra ki is tálalta szíve nagy bánatát. Hajni döbbenten hallgatta végig. Sokáig szóhoz sem jutott.
- Ebben neked kell döntened Adél, senki sem dönthet helyetted - közben szemében gyűltek a könnyek. Általános iskolás koruk óta a legjobb barátnők. Soha nem vesztek össze, nagyon jól megértették egymást, s most el kell válniuk - mindkettőjüknek ez járt a fejében.
- Tudod mit, gyere te is, még sem egyedül lennék a nagy világban - kapaszkodott az utolsó szalmaszálba Adél.
- Tudod jól, hogy én nem tudok németül.
- Megtanítalak - vágott a szavába Adél, úgy érezte ez az utolsó reménye, legalább a legjobb barátnője legyen a közelében. Hajni a fejét rázta, munkát kapott Pesten, elvállalta. Szerény a bér nagyon, de úgy gondolta belevág. Adél bólogatott. Tudta barátnőjéről, hogy milyen sokoldalú, remek szakember, biztosan mellékállást is talál pillanatok alatt, neki sikerülni fog, biztos volt benne. Neki magának, viszont nem marad más hátra, mint Németország.

Tehát, eldöntetett! Nincs más választása, mennie kell.
Először Kurtal akarta közölni a döntését, csak azután a szüleivel. Rácsörgött, majd visszahívja ha tudja, neki úgysincs pénze telefonra. A hívás azonnal érkezett. Elmondta hogyan döntött. Kurt nagyon megörült, egészen felélénkült. Tervezgetni kezdett, milyen lakást béreljen, mikor tudna utazni, együtt fognak élni, mit szólna hozzá, ha összeházasodnának, végül neki akár jól is jönne, mert más adókategóriába sorolnák... Adél döbbenten hallgatta, majd végül annyit tudott kinyögni, hogy hát végül is, neki is könnyebb lenne megkapnia az állampolgárságot.

Amikor letette a telefont, belevetette magát a kopott, öblös fotelbe, sírt, zokogott keservesen.
Maga sem tudta mennyi idő telt el így, körülötte szanaszét telesírt papír zsebkendők hevertek.
Nagy nehezen megnyugodott, kicsit összeszedte magát, hogy komolyan végiggondolja mi is történt valójában. Kurtal összefognak házasodni... Úristen, biztos, hogy ezt akarja? És Kurt? Nem csak kényszerből akarja feleségül venni? Hát az az egy biztos, hogy nem ilyen lánykérésről álmodozott. Telefonon keresztül: más adókategóriába esek = akarsz a feleségem lenni?; aztán: bizonyára könnyebben megkapom az állampolgárságot = igen! Ez kész téboly. Összehúzta magát amilyen kicsire csak tudta, s belesüppedt a fotelba. Már gondolkodni is képtelen volt, azt sem tudta mi történik vele. Lehunyta a szemét, jó lenne most elaludni, mert különben beleőrül.

Halk kopogásra ébredt. Anya jött haza. Megrémült amikor meglátta a lányát, meg a szétdobált zsebkendőket.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Semmi különös anya, csak Kurt megkérte a kezem - mondta szipogva.
- És te mit válaszoltál?
- Igent mondtam - suttogta Adél, majd újra zokogásba tört ki. Anya is sírva fakadt, most már együtt sírtak összeölelkezve.
Anya újságolta el apának mikor hazaért. Apa is örült, biztatta, jó dolgod lesz ott kislányom, majd meglátod. Aztán elkezdtek terveket szőni, mi mindent kell még elintéznie, mit kell összecsomagolnia, mikor és hogyan indulhatna. Adél úgy számolta, hogy legalább három hétre szüksége van, hogy elvarrja a szálakat... aztán csomagol és indul tönkretenni az életét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2013-06-18 22:10:16


Ennek az érdemjegynek is nagyon örülök.
Magam is észrevettem már, a névvel (Kurt) kapcsolatos észrevételed is helytálló és az "élősködött" is - csakhogy, az a fránya időhiány. Ha azonnal nem tudom javítani, később megfeledkezem róla.
A "leglehetségesebb" kifejezést, viszont nem találom magyartalannak, nyelvtanilag is helyes, és nagyon találónak éreztem oda, ahol van.
Örülök az észrevételeidnek, az építő kritikának, és meg is köszönöm. Gyere máskor is, szívesen látlak.

Ölelésem
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2013-06-12 18:24:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Nálam ez a mű 4-est ért, pedig a történet szuper.
Ami miatt ennyi, azok a következők:
- azt hiszem a Kurt névhez a magyar helyesírás szabályai szerint hasonul a -val-vel, így Kurttal lesz... De ebben nem vagyok biztos.
- "Elmúlt felette már egy negyed század, diplomája van, tökéletesen beszél két idegen nyelvet, és még mindig a szülei nyakán élősködött."
Egy mondaton belül múlt és jelen keveredik, ami zavaró. A végére én azt írtam volna, hogy élősködik. Hiszen jelen időben megállja a helyét.
- a leglehetségesebb kissé magyartalan, de nyelvtanilag létező.
Hirtelen ennyi. A kritikáimat építő jellegűnek szánom, mert az oldalon többnyire mindenki csak azt mondja, hogy tetszett az adott mű, vagy sem, holott abból a szerző nem profitál, nem tudja hol lehet csiszolni.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-07 11:42:49

válasz Zagyvapart (2012-08-06 19:51:53) üzenetére

Kedves Zagyvapart!

Meg tudom érteni, hogy a szülőnek fáj ha gyermeke messze idegenbe költözik. Azt is tudom, hogy a gyereknek sem mindegy. Próbáltam már mindkettőt, én is távol mentem a szüleimtől, azután az én gyermekeim is. Egyformán fájt mindkettő. Az országok tönkretételében a politikusok főszerepet játszanak. Nagyon sok tönkretett életért, esetleg tragédiáért felelősek, még akkor is, ha ők ezt nem úgy érzik. Olykor nem csak elkeserítő, hanem vérlázító, amit művelnek, s mindezt a szerencsétlen nép adóforintjaiból. Felelősségtudat? Azt nem ismerik...
Köszönöm megtisztelő véleményed az írásomról.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1533
Időpont: 2012-08-06 19:51:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Érdekes, és nagyon is aktuális témát dolgoztál fel. Amikor az én fiam külfödre ment dolgozni belebetegedtem, mára már belenyugodtam, hogy így jobb neki. Sajnos politikusaink ide juttatták az országot, hogy lassan nem tudunk megélni saját hazánkban.
Nagyon tetszett az írásod.
Szeretettel: Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-06 18:16:19

válasz Finta Kata (2012-08-06 17:57:10) üzenetére
Kedves Kata!
Nagyon örülök Neked, hogy újra itt vagy köztünk. Már nagyon hiányoztál.
Köszönöm a megtisztelő sorokat, amit írásomról szóltál. Valóban, számtalan család, fiatal, van hasonló helyzetben. Talán mindegyik mögött egy tragédia lapul, mert hiszen kényszerből kénytelenek menni, nem kalandvágyból, vagy szórakozásból.
Mélyen átérzem a Te családod helyzetét is. Gondolom, Te sem láthatod gyakran az unokákat, és nem lehet a család együtt hátvégeken, vagy legalább havonta egy hétvégén, ahhoz túl nagy a távolság. Persze, minden szülő azt kívánja a gyerekének, hogy ő jobb, és könnyebb körülmények között élhessen, csakhogy nem feledkezhetünk meg az érzelmekről sem, a boldogsághoz az is szükségeltetik... Iszonyú nehéz dolgok ezek, és kilátástalan sorsok ezrei...
Örülök, hogy hozzám is ellátogattál. Köszönlek Katám!
Szeretettel ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11353
Időpont: 2012-08-06 17:57:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Remekül összeszedett gondolatokkal készítetted elő történetet. És - sajnos - nagyon is igazságszaga van. Keserves dolog lehet és lenne mindenkinek ezt a kényszerdöntést meghozni. Szegénykém, nem ilyenről álmodozott. De mire, és meddig várakozzon itthon, amikor semmi remény nincs arra, hogy mikor lesz nálunk ismét normális életlehetőség.
Azt hiszem, számtalan család jár hasonló cipőben, mint főhősöd és szülei. Mindnyájan átélhetjük azt, hogy a családban valaki munkanélüli tengeti szomorú életét. Én is fölneveltem, diplomát szerzett a legidősebb fiam, aki ilyen helyzetbe került. Egyenként hullottak szét "alatta" a cégek, ahol dolgozott korábban. A fia pedig családjával ment ki Németországba, már több mint 10 éve és gyermekei német iskolába járnak... Családok szétszakadva, és itthon semmi kilátás, hogy változzon a helyzet...
Szomorú valóságok ezek, jó, hogy írtál róla.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-08-06 17:31:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2012-08-06 17:20:14) üzenetére
Kedves Ida!

Már régen nincs munkám. Viszonylag. Remélem ez csak átmeneti állapot, csak tovább tart.
Nincs baj. Semmi rosszat nem kérdeztél. :)

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-06 17:20:14

válasz Krómer Ágnes (2012-08-04 23:43:43) üzenetére

Kedves Ági!

Átbeszéltük már a tapasztalatainkat, de most figyeltem fel arra, hogy Neked sincs munkád. Már régóta, vagy csak átmeneti állapot? Bocsáss meg, ha nem akarsz róla beszélni, természetesen elfogadom.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-08-04 23:43:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2012-08-04 23:35:00) üzenetére
Kedves Ida!

A tapasztalat az más. Nekem ilyen tapasztalatom nincs.Külföldi. Csak hallottam pár dolgot.Azt tudom, hogy nem fenékig tejfel az élete. Igen a honvágyról is halottam már.A munkanélküliség nem idegen számomra.Nekem sincs munkám. Amit írtál az igaz. Elhiszem.
Köszönöm a válaszodat. Így már minden világos. Szép álmokat kívánok neked.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 23:35:00


Kedves Ági!
Persze, megbeszélhet szülő-gyermek sok mindent, ha jó a kapcsolat közöttük, viszont tanácsot már nem igen adhat. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik utat választja, mert magának is kell végig csinálnia, megélnie. Aztán, ha rosszul sül el, a szülő lesz a bűnbak. Szerintem, bárki elszánja magát, hogy külföldre vándorol, nem éppen jószántából teszi, sőt, nagyon sok a kényszerítő körülmény, a munkanélküliség, vagy éppen az, hogy lehetetlen a mai bérekből megélni. Persze, olyan is akad, aki kalandvágyból vándorol külföldre, de ne hidd, hogy annak fenékig tejfel az élete. Nem lehet idegenben hazára találni (otthonra talán igen), s a honvágy végig kíséri egész életén át. Nagyon fájdalmas dolgok ezek, a tapasztalat is beszél belőlem.
Szeretettel Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 23:17:53

válasz pirospipacs (2012-08-04 20:20:42) üzenetére
Kedves Pipacs!
A szülő valóban nem is tudja mit tegyen. Én csak rettegek magamban, de inkább a nyelvem harapom le, mint, hogy bármit is szóljak, mert úgy érzem mindenkinek magának kell eldöntenie, mert magának is kell élnie az életét. Persze, nem kell férjhez menni szerelem nélkül, viszont, ha valakinek van valakije, az előbb utóbb úgyis a karjaiba menekül, mert idegenben a magány sokkal jobban fáj, s egy társ mellett elviselhetőbb. Én nem hiszem, hogy bárki könnyű helyzetben van, aki kivándorlásra szánja el magát, és még akkor sem irigyelném, ha talál jó munkahelyet, biztonságos megélhetést, mert akkor is idegen marad számára és gyötörni fogja a honvágy előbb utóbb, azután, ami talán már nincs is sehol.
Nehéz írni erről a témáról, mert bizony egyáltalán nem fájdalommentes. Tudom, én már próbáltam. Köszönlek, drága Pipacs.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 22:22:17


Amit te vizionálsz, Tibor, az sajnos egyáltalán nem elképzelhetetlen. A fiatalok, akik kivándorolnak, nyilván ott alapítanak családot, azok már nehezen térnek vissza. Maradnak az idősek (akik egy-két évtizeden belül kihalnak) és maradnak a szakképzetlenek... s ahogy mondod, jöhetnek a bevándorló "magyarok". Nagyon találó a kifejezésed "elkeserítő rémkép".
Sajnos minden esély megvan rá. Ez az én főhősöm, egy a rengeteg közül...
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-08-04 21:24:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2012-08-04 20:06:05) üzenetére
Kedves Ida!

Én hiszek neked. Pár ismerősöm külföldön lakik, de ha már valakinek van pénze külföldre menni azért nem szakad meg a szívem. Pipacs hozzászólásában is találtam valamit amivel tökéletesen egyetértek. "A kilátástalanság viszont gyakorta viheti őket tévútra, és azt hiszem a szülőkhöz sem ártana őszintének lenniük." Én sem szaporítom tovább a szót.

Szeretettel: Ági
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2723
Időpont: 2012-08-04 20:20:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sajnos egyre inkább jellemző lesz ez az élethelyzet. Emlékszem, amikor a fiamnak Franciaországban ajánlottak állást, minden erőmmel lebeszéltem. Sajnos, azt kell mondjam, ma már nem tenném. Itthon egyre kilátástalanabb a helyzet, és a szülő a gyermeke boldogulását hivatott támogatni. Persze, azt nem hiszem, hogy egy életrevaló fiatalnak férjhez is kell mennie szerelem nélkül. Legyen olyan talpra esett, hogyha külföldön munkát kap, éljen meg belőle. Az ottani fizetésekből futja...
A kilátástalanság viszont gyakorta viheti őket tévútra, és azt hiszem a szülőkhöz sem ártana őszintének lenniük.
Nem szaporítom a szót, Ida, örülök, hogy erről a témáról is olvashattam. Jó írás!
pipacs :)
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 20:06:05

válasz Krómer Ágnes (2012-08-04 18:53:47) üzenetére

Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Hidd el, hogy a legtöbbjük kényszerből megy el, mert itthon nincs munkalehetőség. Ne hidd, hogy a siker, csillogás feledtetni tudja, azt hogy honnan jött. Az érzelmeket nem tudja senki, és semmi kitörölni, a honvágy akkor is kínoz, ha jómódban élsz. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz siker, meg csillogás, a legtöbben csak tisztességes munkára és tisztes megélhetésre vágynak. Csak ennyiért szívesen itthon maradnának, de ha a haza mostoha, akkor fognak sokan vándorbotot, s a legtöbben fájó könnyek között, ahogyan a főhősöm is.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 19:54:29

válasz T. Pandur Judit (2012-08-04 16:00:33) üzenetére

Kedves Judit!
Azért nagyon szomorú látni, hogy sokan nem szívesen, hanem kényszerből hagyják el hazájukat. Hidd el, hogy kevesen jönnek vissza azok közül, akik fiatalon elmennek. Azok már ott házasodnak, oda kötik a gyerekeik, csak a honvágy fogja őket kínozni életük végéig. Politikusaink nyilván szemellenzőt viselnek, nem látják, nem veszik észre, hogy éppen az értelmiségi fiatalok hagynak itt csapot-papot, mert nekik van esélyük külföldön boldogulni. Igen, ahogyan Te is írod, itt maradnak az idősek és a szakképzetlenek, és akkor majd lehull a szemellenző, csak már késő lesz. Nagyon sajnálom a fiatalokat is. Könnyű ezt mondani, hogy majd ott jobban boldogul, csak azzal is számolni kell, hogy a honvágy fogja gyötörni egész életében, olyan valami után, ami már sehol sem lesz. Tudod, én már kipróbáltam.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-08-04 18:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Életszagú történet. Sajnos a fiatal lányok elmennek szerencsét próbálni. Ha jön a siker és csillogás azt is elfelejtik honnan jöttek. Előfordul ilyen is. Érdekes volt elolvasni.Változatos témákról írsz, ehhez is gratulálok!

Szeretettel: Ági
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2012-08-04 16:00:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Bizony, bizony nagyon aktuális a téma, amiről írtál! A fiatalok jó része érintett nálunk ebben a témában! Ha nem ébred fel sürgősen a politikai elit, hogy a jólétüket biztosító alattvalóikat addig nyaggaták, szekálták, rabolták, hogy azok új haza után kénytelenek nézni, akkor hamarosan csak ők, és az öregek lesznek magyarok. Ami nem sikerült tatárnak, töröknek, osztráknak, szovjetnek, azt most a mi megmondó embereink elintézik ügyesen.
Németország nem a világ végén van, a mai közlekedési viszonyok lehetővé teszik, hogy akár pár óra alatt is "haza" lehet jönni. A szülőket is meg lehet érteni, nem csak a lányuk érdekeit nézik, hanem a sajátjukat is. Egy munkanélküli gyerek nem nagy segítség a szülőknek, sőt!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2012-08-04 08:31:03


Kedves Zsu!
Nem kívánom megírni a folytatását, talán magam sem fogom tudni, mert ez - még ha kis változások eszközölése árán is - de valós történet, a lényeg mindenképpen. Magam is nagyon szomorúnak találom, hogy fiataljainknak annyira nincs jövőképük, hogy kénytelenek vakon szerteszét futni a nagyvilágba. Elkeserítő.
Köszönöm, hogy olvastad, drága Zsu.
Ida

Legutóbb történt

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szerelmi Zálog címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Csend címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Árnyas erdőben című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Veszteg címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Hajnali harmat című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Rítusok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Akkor 18+ című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)