Der Mann von fünfzig Jahren

Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.

Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.
__________________________________


Ha a férfi elmúlt ötven

Bölcsőtől az elfekvőig
ötven év, s kezdődik
a halálmenet...
Áporodunk, megcsúnyulunk,
legyengülünk, elbutulunk,
s fejünk kopaszon szellőzik.
Fogunk marad egy-kettő még,
s ahelyett, hogy karjainkba
lányt szorítanánk rajongva,
olvasunk egy vastag Goethe-t.

De még egyszer életembe'
szeretnék én fiú lenni:
nyílt szemű, göndör és vásott;
féltőn vonnám őt ölembe
ajkát, keblét csókkal fedni,
aztán - le a kis nadrágot...
Most már, Kaszás, vihetsz engem!
Amen, Uram. A nevedben.
_________________________________