HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 156

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-12-06 10:36:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: johnnyboyFeltöltés dátuma: 2012-08-05

A szemüveg

Tegnap szokásomtól eltérően, a késő délutáni órákig olvastam az ágyban egy lebilincselő könyvet, a mai modern írók novelláiból. Nálam ez különösen ritka eset, mert szabadidőmben inkább írogatok, zenét szerzek vagy CD felvételeket készítek magam, és szűk körű társaságom szórakoztatására. Bevallom, nem is tudom, mikor olvastam egy jó könyvet utoljára, éppen ezért kellemes érzés volt a nyugalmat árasztó passzív tétlenségbe menekülni. Kényelmem, hogy tökéletes legyen, nagy körültekintéssel dupla párnát készítettem magamnak és jó magasra paskolva, fejem alá téve, komótosan süppedtem beléjük. Még a lábam alá is raktam egyet, hogy halmozzam a királyi komfortot, majd kéjesen végignyúltam az ágyon. Csodálatos érzés volt elmenekülni — messze a monoton, szürke napoktól — az élvezetes időtöltést nyújtó olvasmányokban. Még emlékszem, hogy elbágyadva a szokatlanul hosszú olvasástól, kezemből kicsúszott a könyv, amire megrázkódva felijedtem. A szokott gépies mozdulatokkal kitapogattam az olvasólámpa kapcsolóját, lekapcsoltam és rögtön elaludtam.

Sokáig durmolhattam. A lehúzott redőny ellenére nyitott ablakomon a járművek agresszív tülkölése behallatszott, zajos csúcsforgalomra ébredtem. Szemeimet lassan nyitogatva láttam a lebukó nap, fényesen vibráló csíkjaiban, a vidám táncukat járó leheletfinom porszemeket. Szokatlan, furcsa érzésem támadt. Úgy vettem észre, mintha mindent sokkal élesebben és világosabban láttam volna, mint máskor. Ez a bizarr érzésem még jobban fokozódott, mikor az órámra pillantottam, mely monoton ketyegésével délután öt órát mutatott.
— Szűzanyám! — rémüldöztem. Velem még soha nem fordult elő, hogy az apró számokat tisztán lássam szemüveg nélkül.
— Jóságos Istenem! Mi történt velem? — rebegtem megbabonázva. —
Mindig tudtam, hogy a szódásüveg vastagságú nyolc dioptriás szemüvegem csak ideiglenes jellegű lesz majd életemben! Tudtam, hogy megérem még azt az időt, mikor végre mellőzni fogom a kényelmetlen terhemet, a nehéz szemüveget, mert mindent fogok majd látni nélküle! — áradoztam a váratlan örömtől megrészegedve.
— Micsoda nagy nap ez az életemben! Több mint húsz évig a gonosz okulárém rabszolgája voltam! — örvendeztem az isteni csodának, az égből pottyant éleslátásomért.

Abban a pillanatban legfontosabbnak azt tartottam, hogy ne essek pánikba és az istenadta ajándéktól, nehogy megzavarodjak. Éppen ezért, hogy a különleges nagy eseményt méltó rangra emelhessem, sietve a konyhából nyíló spájzba igyekeztem, melynek a dobhártyasértő, csikorgó ajtaja úgy tűnt, mintha most mennyből jövő angyali dallamokat dudorászna az ünnepi hangulathoz. Minden erőmet összpontosítva, fogcsikorgatva nekifeszültem a rogyásig tömött krumplis láda megemeléséhez, mely eddig sikertelennek bizonyult. Sikeresen kicibáltam a néhány évvel ezelőtt jobb napokra elrejtett palackot a gyantaszagú fenyőfaláda lába mögötti börtönéből. A háromlábú vastag csirizrétegtől repedezett suszterszékre ültem, hogy kényelmesen ki tudjam a dugót húzni a piás üvegből, amit az ünneplésemre varázsoltam elő. Hangulatgeneráló illatát mélyen magamba szívtam, melynek hatását azonnal éreztem a második nagyméretű pohár fenékig ürítése után.

Nagy bölcsen úgy határoztam, hogy azonnal a legközelebbi templomba megyek és a hosszú hónapok során megspórolt pénzemet, odaadom Szent Antalnak hálám jeléül, amiért ilyen nagy csodát tett velem. Óriási örömömet nem tudtam tovább titokban tartani. Éppen ezért a lakásomat minél előbb el akartam hagyni, hogy kinn, a szabad ég alatt mindenkinek újságolhassam a világraszóló csodát. A csiga lassú liftet nem volt türelmem megvárni. Az emeleti vészkijáratot kinyitottam és a lépcsőn bakkecskeként, kettesével ugrándozva mentem le, és utamon mind a harminckilenc emeletet végigordibáltam, beteges eufóriában.
— Látok! Újra látok! — sikongattam az örömtől artikulátlan hangon.

Legnagyobb megdöbbenésemre, a ház lakói — mint leprást, nagy ívben kikerülve, — rémülten menekültek előlem. - Valószínű, azok a beszari lények azt gondolták rólam, biztos a magas lakbérem kifizetése miatt csavarodtam be, mert rám jött a dili, hogy most már mindent látok! — játszottam el a gondolattal. — Most legalább megmutattam a majrézó kétlábúaknak, hogy viselkedik egy magasan kvalifikált úriember, ha marha nagy öröm éri az életében! — céloztam meg a vigyorgó Napot, esküre emelt öklömmel. Fölényes, kocsmahangon recsegtem az életem nagy eseményét mindenkinek: LÁTOK!
— Újra lá-áá-tok!!! (Hiába ugattam nekik a lényeget, a süket csorda az irhájukat féltve, gyilkos tekintettel méregetett.)
— Istenem! Milyen sivár, lélek nélküli világban élünk! — sopánkodtam. -
Sötét lelkű szomszédaim láttán, úgy éreztem, hogy talán a Sátán gonosz ügyfeleivel vagyok körülvéve. Amint leértem az utcára, teli tüdővel szívtam be a friss levegőt. A tőlem reszketve félrehúzódó, pipogya fráterekre még csak rá sem hederítettem. Ebben az állapotban képtelen voltam a metróval pár megállót utazni, hogy a New York-i magyar nyelvű templomba menjek a nagy eseményt újságolni az ismerőseimnek. Kénytelen voltam a közelemben lévő színes bőrűek részére készült patinás hírű imaházat választani, ahol végre az isteni csodát világgá kiálthatom. Végre elértem a célomhoz, a közeli templomhoz, de még akkorra sem tudtam lefékezni az elszabadult érzésemet, melyet a hirtelen rám szakadt, az évtizedek óta várt csodától, mely hirtelen rám szakadt.

— Áldozni fogok Szent Antalnak! — döntöttem el. Azonnal a padsor oldalán lévő nagyméretű szobrához indultam. A templomban a helyéről mindenki egy emberként felállva, dermedt némasággal figyelte minden mozdulatomat. A zsebembe nyúltam az előkészített pénzért, amit hónapok óta mindenki elől dugdostam. Elégedetten csókoltam meg a faszobor felismerhetetlenségig lekopott, hálától agyoncsókolt kezét. A hálapénzt a lába alatt lévő perselybe gyömöszöltem.
— Ámen! — visszhangzott az átszellemült kórus hangja.
Isten szolgájának az újabb beintésére ismét rázendített egy dinamikus, életvidám melódiára. A bizalomgerjesztő ének elhangzása után, a nyáj pásztora odajött hozzám. A mutatóujját felemelve jelezte, hogy csendet kér. Mindenki lélegzetvisszafojtva szemlélte a nem mindennapi jelenetet.

— Mint látjátok, testvéreim, az Isten csodákra képes — mutatott rám, majd jóságos kezét reményt keltő mosollyal a vállamra tette.
— Amit most láttok, drága testvéreim, az előbb említett isteni csodáknak az egyik logikus bizonyítéka. — fejezte be lélekre ható szónoklatát, majd sugárzó szeretettel átölelt, és újra intett a kórusnak. Felcsendült egy magasztos szentének, melyet most már mindenki együtt énekelt. Elhangzása után alázatosan letérdeltem, és fejemet mélyen lehajtottam. Abban a pillanatban a dermedt csöndben, egy nagy csattanás és éles csörömpölés hallatszott a templom márvány kövezetén felerősődve. A szemüvegem volt. Váratlanul leesett rólam és ripityára tört. Úgy éreztem, az ájulás kerülget. Vibráló gyertyafény nyalábokat, zúgó hangokat, és rohangáló sötét árnyakat láttam egyre gyorsabban forogni körülöttem.

Lassan feltápászkodtam, de minden homályosan, tejszerűen szétfolyt előttem. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy ketten segítőkészen belém karoltak és szép lassan, udvariasan kisegítenek a templomból. A tarkómba élesen belenyilallt a migrénes fejfájás. Az utcán eszembe jutott a nemes lelkű lelkipásztor reményt keltő szavai:
,,Az Isten csodákra képes. A vaknak visszaadja a látását, de képes arra is, hogy másokat vakságba borítson."

Borongós, gyászos hangulatban magamra hagyva igyekeztem az utcán a legjobb tudásom szerint tájékozódni, hogy minél gyorsabban hazabotorkáljak. Sajnos nem volt könnyű, mert útközben megbotlottam egy göröngyben és elvágódtam a sáros pocsolyában. Szemüvegem nélkül nem láttam, hogy az utamba egy csonka, megkínzott seprűnyél került. Körbe tapogatva felemeltem és a segítségével biztonságosabban kopogtattam az utat hazáig.
— Sasszemű ... sasszemű! — üvöltözte a vigyorgó kórus közelemben. — Azonnal tudtam, hogy jól navigáltam a segítségemre siető seprűnyéllel. Megkínozva hazaértem a Golgotáról. Otthon tüstént előkotorásztam a tartalék szemüvegemet és nem győztem hálálkodni a Teremtőnek, hogy újra látok. Esküvel fogadtam, hogy soha többé nem fogok az ágyban olvasni, nehogy ismét "isteni csoda" történjen velem.

A kimerültségtől ráhajoltam az íróasztalomra és az Isten jóságos szolgájától hallott, lélekemelő szavakkal szenderedtem el:

,,Az Isten csodákra képes, a vaknak visszaadja a látását...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

koko bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)