A helyszín Pest, egy elegáns vendéglő parkolója.
Akkoriban, a szállodai kocsirendező (gyakorlatilag londiner) mintájára néhány étterem előtt is állt egy ember, hogy segítse az autóval érkező vendégek parkolását.
A történet egyik főszereplője az étterem igazgatója, a másik a londiner.
Az igazgató úr akkoriban rendszeresen a szájába vette a slusszkulcs fém szárát, és a szájában tartotta egészen addig, amíg ki nem vette a holmiait a kocsiból. Néhanapján ő is a vendégek számára fenntartott helyek egyikére parkolt be. Ilyenkor mindig odaadta a londinernek a kulcsát.
Történt egyszer, hogy a kulcstartó szétesett a londinernél, és ezt későn vette észre, az igazgató pedig váratlanul megjelent.
-... úr, legyen kedves a kulcsomat- lépett oda a londinerhez, aki annak rendje és módja szerint át is adta neki, csak ugye nem a megszokott karikán, hanem egykupacban.
-Mit csinált maga a kulcsommal!- förmedt rá az igazgató.
-Mit-mit- nézett ártatlan szemmel az igazgatóra, akinek a dühe egyre jobban fokozódott. -Maga rágta szét!- bökte ki végül.
Az igazgató csak legyintett egyet és továbbment.




A helyszín és a személy azonos.
Egy fülledt nyári délelőttön gazdasági megbeszélés volt egy különteremben. Az akkori pénzügyminiszter is hivatalos volt a tanácskozásra. Ki volt adva, hogy egy helyet tartani kell az akkori miniszternek.
A kék villogóval felszerelt autó hamarosan be is gurult a pakolóba. A kocsirendező annak rendje és módja szerint kinyitotta az ajtót, majd a megfelelő bejárathoz kísérte a vendéget.
A vére azonban nem hagyta nyugodni.
-Drága miniszter úr! Ha már intéztem magának egy ilyen jó helyet, nem intézne nekem egy kis hitelt?
A miniszter ránézett.
-De igen- válaszolta, majd belépett az ajtón.




A hely és a személy azonos.
Egy úr száll ki a kocsijából, és odalép a londinerhez.
-A Feri bent van?
-Bent- válaszolja a londiner.
-Hol?- kérdezi az ismeretlen.
-A ruhatárban.
-A ruhatárban? Hogyhogy?
-Hát oda van beosztva.
-A Gál Feri?- kérdez vissza kikerekedett szemekkel az idegen.
-Ja az igazgató úr! Kérem fáradjon utánam, máris szólok neki.