HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: johnnyboyFeltöltés dátuma: 2012-08-13

A váratlan szerencse 2 rész


Asztmás fulladási roham gyötört. Zúgott a fejem és sötét karikák jelentek meg előttem, egyre gyorsabban forogva a falon. A nehéz szag elviselhetetlenül kínzott. A maradék erőmet összeszedve kicibáltam a bilincsbe vert lábam a gyémánthegy alól. Friss levegőre szomjazva, olyan nagy lendülettel tártam ki ablakomat, hogy a függöny a tartó karnissal együtt hatalmas robajjal lezuhant.
— Mi a franc van velem? — dörzsölgettem a csípős, könnybe lábadt szemem csodálkozva.
A hirtelen megcsapó friss levegőtől lassan magamhoz tértem. A szőnyegen agonizáló molylepkék tucatjai hemzsegnek.
— Honnan jöttek elő ezek a veszedelmes bunda pusztítok? — töprengtem.
Végre megfejtettem a csillogó kristályrögök titkát: erős hatású molyirtószer volt a ládákba zárva. Az örömöm határtalan volt. Az égből pottyant ajándéktól, becses kincs volt a birtokomban. Ennek birtokában a jövőben játszi könnyedséggel leszámolhatok az alattomos ellenségeimmel!

Azonnal ellenőriztem a beépített szekrényeimet, hogy meggyőződjek arról, milyen mértékű károsodás érte a ruháimat. Szerencsére a téli pufajkámon kívül nem volt nagyobb értékű holmim. Sem szőrmekabátom, sem egyéb drága prémem.
— Istenem, micsoda nagy szerencse ért ismét! Ha most tömve lenne a szekrényem drága bundával, akkor jajveszékelhetnék a fájdalomtól, hogy a kegyetlen molyok mindenemet tönkretettek! (Isteni csoda, hogy a két legkedvesebb konyharuhám pusztulásán kívül nagyobb veszteséget nem regisztráltam. Valószínű, ha később ért volna utol a szerencse, bizonyára még a másik kedvenc, kézzel horgolt kötényemet is elsirathattam volna.) A meditálásból magamhoz térve nyomban elhatároztam, hogy a nagy mennyiségű gyilkos arzenált félreteszem jobb napokra. Sosem tudni, még lehet az életemben tucatnyi menyétprémem és értékes, bokáig érő perzsabundám, s akkor nem kell majd attól rettegnem, hogy a kártékony férgek megkeserítik az életemet.

A nyitott ablakon egyre erősebb kiabálás és jajveszékelés szűrődött be, ami szokatlanul meglepő volt a kora hajnali órákban. A megkergült lakók rohangálásától — mint menekülő hadsereg félelmetes trappolása —, visszhangzott az egész épület. A súlyos tériszonyom ellenére kíváncsian kihajoltam a harminckilencedik emeleti lakásom ablakán, hogy megtudjam, mi lehet az oka a szokatlan éjszakai zajnak. Megrendülve forgolódtam — mint püspök a táncparketten —, mikor megláttam az utcán a bezsongva szaladgáló, hangyára zsugorodott embereket, kik álmukból felriadva, pizsamában menekültek a szabad ég alá. Alighogy magamhoz tértem a nagy meglepetéstől, agresszív dörömbölés hallatszott a bejárati ajtómon, ami egyre erősödött. A rémülettől földbe gyökerezett a lábam, és hideg verejték gyöngyözött a homlokomon. Nem mertem ajtót nyitni a kora hajnali időpontban, csak gubbasztottam, mint beteg kotlós a záptojáson, mert attól rettegtem, hogy az erőszakos tolakodó egész biztos az a gengszter lehet, aki a házunkban terrorizálja a lakókat. Úgy éreztem, hogy az erős vasajtóm biztonságot nyújt a durva rugdosásokat kísérő alpári sértegetések ellen. Tévedtem. Egy erős taszítástól, hatalmas robajjal tokostól kiszakadt, és bezuhant egy tucat izgága lakó, egymás hegyén-hátán, egyenesen a szagos gyémántkupac tetejére.

— A hétszentséges szakramentumát neki!!! Mi történik itt éjnek idején? — reccsentem érces hangon a kiguvadt szemű szomszédjaim hívatlan látogatása miatt, kik a becsapódó nagy lendülettől, rúgkapálva henteregtek a szobámból frissen kinőtt hegyen. Az erős, átható szagtól a szemüket és orrukat befogva kapkodtak levegő után. Meghökkenve bámulták a csokornyakkendőmet és az ünneplő ruhámat. Bizonyára azt gondolták, hogy tán megkergültem, amiért éjnek idején gálaruhában tartok egyszemélyes divatrevüt, egy bűzlő naftalinhegy mellett, a csatatérré züllött környezetemben.

A betolakodó banda fulladozva könyörgött, hogy azonnal kössem zsákba a tömegpusztító, veszedelmes arzenálomat, mert elpusztulnak a förtelmes bűztől. A szerencsétlen flótásokat megsajnáltam, és nekiálltam előkotorászni a szekrényemből a jobb időkre félretett nejlonzacskókat, cekkereket és divatos bevásárló szatyrokat, hogy a díszes társaságom segítségével eltüntessem az orrfacsaró hegyet. Ismét jókedvre derültem, mikor viszontláttam a kiásott, mosolygó arcú kis alumínium hadsereget, amit a "gyémánthegy" eltakart. A vendégeim, pánikszerűen menekültek a szobám legtávolibb sarkába, nem tudva, hogy még milyen meglepetést tartogat számukra a misztikus dobozhegy. A betolakodók, könnyes szemeiket prüszkölve törülgetve, a nyitott ablakomhoz menekültek életet jelentő friss levegőért.
— A felhőkarcoló összes lakója... már mind a szabad ég alatt tanyázik, hogy... emberi jogaikkal élve... friss levegőhöz jussanak! — bömbölte repedt fazék hangján a levegőtől felélénkülő bölény kinézésű hívatlan látogató. A szavaiból félreérthetetlenül megértettem, hogy mire céloz, és mi az aljas csoportlátogatásnak a célja.

Villámgyorsan felmértem a veszélyt. Szerencsére a dús fantáziám nem hagyott cserben. Azonnal rögtönzött beszédbe kezdtem a vastag szalonnanyakú gorillának:
— A ház és a lakók érdekében vállaltam magamra ezt a veszélyes, felelősségteljes munkát, hogy a lakásomban tároljam a nagy hatású molyirtót. Hála és köszönet helyett mit kaptam a kedves lakótársaimtól? Szemérmetlenül rám törték az ajtómat éjnek idején! — folytattam egyre jobban bemelegedve (kristály) hegyi beszédembe.
— Lakótársaim! Barátaim! Önök nem gondoltak arra, hogy nem a magam önző érdekében cselekszem? Most már elárulhatom, hogy az Önök érdekében kockáztatom az egészségemet. Kizárólag Önök miatt tárolom, ezt a bűzlő hegyet a lakásomban! - reccsentem a meghökkent betolakodókra.

— EMBEREK! Mondják meg nekem — folytattam acélos hangon cicerói szónoklatomat -, ki tenné meg a sok száz lakótársam közül, hogy felelőtlenül megreszkírozzon magának egy torokrákot, egy francos karciomát vagy egy életre szóló kacafrancot kapjon csupán azért, hogy megmentse... a házunkat a garázdálkodó veszedelmes rovaroktól? És... a kedves lakótársaimat... a milliós értékű molykárosodástól!
— Látjátok? — folytattam bizalmaskodva. — Íme, itt van kísérletem eredménye! — böktem ujjammal, fölényes büszkeséggel a szekrényem előtt vergődő molyok hadára. Szavaim hatására, a megszeppent csoport falfehér arcára döbbent csend fagyott.
— Talán még nem késő... — forgattam esdeklően szemeimet, mint Oravetz Rozi, ki megfojtotta az anyját, és az apját, hogy részt vegyen a New York-i árvaházi vacsorán.
— Még... lehetséges... hogy megmentsétek a verejtékes munkátok gyümölcseit... a drága bundáitokat és az értékes ruháitokat - kezdtem rátérni a lényegre, hangom érzelgős rezegtetésével.

A lakásomban az éjszakai látogatók helyeslően bólogattak, s egyetértő tekintetükkel biztatták egymást a beszédem elfogadására. Kellemes érzésben volt részem, mert a "felsőbbrendűségem" egyre jobban felülkerekedett a majrézó társaságon.
— Mártírként vállaltam... még... az anyagi kockázatot is... az én drága sorstársaimért
— kezdtem félreérthetetlenül benyögni a lényeget. — Csupán... egy... egész minimális... mondhatni... csekély honoráriumot akartam a... kiadásaim kompenzálására kérni a... magas fokú szolgáltatásomért — céloztam meg kifinomult üzleti érzékkel az anyagi igényemet, miközben a naftalinos kezemmel a szemeimet dörzsölgetve potyogtak a krokodilkönnyeim.
— Meg lesz!... Megadjuk!... Isten áldjon Johnny szomszédunk a humanitárius munkádban! — üvöltözték visszategezve, egymás szavába vágva.

Mire feleszméltem, nagy lelkesedéssel felkaptak a vállukra és üdvrivalgás közepette végigcipeltek a folyosókon.
— Éljen a főmolyirtó! Éljen a molyok réme! — visszhangzott a lépcsőház a viharos örömrivalgástól.
Mint népszerű filmekben a hadvezér, úgy vonultam végig a felhőkarcoló folyosóin egyre jobban duzzadó díszkíséretemmel. A leleményesebbek agresszívan villogtatták a fényképezőgépüket — mint Kaprinyák Manyi a petárdákat rövidzárlatkor —, hogy megörökítsék a nagy pillanatot a későbbi generációk számára. Kisgyerekként pityeregtem a meghatódottságtól, amikor észrevettem, hogy az egyik drága éjszakai vendégem, a kalapját fáradhatatlanul rázza a díszmenet élén, amibe záporesőként hullik mindenhonnan a dollárözön.

A zajos éjszakai körmenet, nevem és újdonsült pozíciómat kiabálva visszatért a lakásomba. A vállukról óvatosan letettek, majd kiürítették a degeszre tömött kalapot. A kis dobozaim mosolyát a kedvenc színemmel, nagy rakás zöld hasú dollárokkal díszítették fel. Elégedetten lehajoltam és felemeltem az egyik rám nevető kis dobozt. Boldogan szorongattam magamhoz, mint lókupec a szerencsepatkót. A szertartás csúcspontja a lakásomban ért: kiemelt fizetéssel, közfelkiáltással megválasztottak főmolyirtónak a hatalmas felhőkarcolóban.
— Éljen Johnny, a főmolyirtó! Éljen Johnny, házunk őrzője! — üvöltözték torokszakadtából.
— Ez csak az előleg! - mutatott bütykös ujjával az egyik nagyon szimpatikus éjszakai barátom a szobámat betakaró pénzkupacra.
— Ez meg... a garancia, a... minőségi munkához! — vágtam rá, és büszkén mutattam a molykupacra.
A jóságos barátaim perceken belül visszaszerelték a kiszakított ajtómat a helyére. Hálálkodva megköszöntem a kedves közreműködésüket, és mindenkivel kezet fogtam, hogy minél előbb megérdemelt, nyugodt álomra hajthassam a fejem. A nemes lelkű cimborák távoztak, mert végre nyugalmat találtak a veszélyes férgektől, amit kizárólag a galambszívű, Johnny molyírtrónak köszönhettek.

Túl soknak tűnt a fárasztó Főmolyirtó pozícióm ünneplése a felhőkarcolóban. Nagy csendre és nyugalomra vágytam. A kimerüléstől az ágyba roskadtam.
— Köszönöm, Uram! — rebegtem áhítatos alázattal.
— Többet adtál, mint csillogó, drága gyémántot! — hálálkodtam varázslatos álmomban.


— Vége —


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)