HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2012-08-21

Bosszantó butaságok 2. Átirodalom

Egy könyvből két példány van egymás mellett a könyvespolcomon. Ugyanaz az író, ugyanaz a cím, és mégsem ugyanaz a könyv. Üssük fel egymás után őket, és kezdjük olvasni! Először a régebbi ütött, kopott vászonkötésű könyvet:

"A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják. A fiú hét esztendős; a leányka két évvel fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz egy vápában szekérfordulatnyi tavacskává szélesült. Tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelen mind a kettő.
Fürödhetnek, nem látja őket senki. A pécsi út odébb van, túl a fákon. Az erdőben nem jár senki. Ha valaki meglátná őket, lenne nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi, de a leányka a tekintetes Cecey Péter úrnak a leánykája - kisasszony - és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri galambka: fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben két kis szöszke hajfonata röpköd a nyakán."

Aztán az újabb papírkötésű könyvben is olvassuk el ugyanazt:

"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják. A fiú alig hét esztendős; a leány két évvel fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt meztelen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem látja őket senki. A pécsi út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony - és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben két kis szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán."

Mind a két könyv borítóján ugyanaz áll: "Gárdonyi Géza Egri Csillagok". Mégsem egyformák, nem csak azért, mert az újabbat vettem, a régebbit meg csellel szereztem.
Az iskoláskori példányom valahová elkallódott az élet viharaiban. Valahol elhagyott engem: egy költözködésnél, vagy egy osztozkodásnál, vagy csak kölcsönadtam valakinek örökre. Nem is hiányzott sokáig, észre sem vettem, hogy eltűnt. Amikor a gyerekeim akkorák lettek, hogy már élvezték a regények olvasását, akkor kezdtem keresni. Vagy ötvenszer átvizsgáltam a tekintélyes számú könyvkészletet a polcokon, de nem találtam. Sajnáltam, mert olyan szép rajzok voltak benne, ahogyan ma már sajnos nem illusztrálják a regényeket. Némi búsongás, és sopánkodás után vettem belőle egy új példányt. Amikor elkezdtük olvasni a gyerekekkel, valami nagyon nem stimmelt ezzel a könyvvel. Valahogy olyan silány, vacak volt a szövege, az igeidők is elég furák voltak a szövegben, és maga a szöveg is... Forgattam, nézegettem a könyvet, beleolvastam itt is, ott is. Végül megvilágosodtam, hogy mi a bajom vele: Gárdonyi Géza szövegét valami ismeretlen bértollnok ÁTÍRTA! Nem csak annyit, amennyit itt idéztem belőle, hanem az egész regényt! Enyhén szólva toporzékoltam mérgemben, és válogatott szitkokkal illettem a könyvkiadót, a szerkesztőt, és az ismeretlenség homályába burkolózó bértollnokot.
Könyvesboltról-könyvesboltra járva megszállottan kerestem egy eredeti szövegű példányt, de mindenütt csak az író nevét megszégyenítő átiratot találtam. Próbálkoztam antikváriumokban is, de sajnos, éppen akkor nem találtam ott sem eredeti szövegűt belőle.
Végül egy könyvtárban sikerült fellelnem a Gárdonyi Géza által megírt eredetit. Nagy örömömre még a rajzos illusztrációk is benne voltak, amikre emlékeztem. A kölcsönzési idő lejárta után fájó szívvel vittem vissza a könyvtárba. Mit tagadjam, megkísértett a gondolat, hogy megtartom, és kifizetem a könyvtárnak az árát, de aztán arra gondoltam, hogy mások is kereshetik az eredeti szövegű példányt, és ha én ezt most ellopom, akkor ők már nem tudják elolvasni... Végül egy ismerősömnél rám mosolygott a szerencse. A vágyott példányt megláttam a nippjei mellett árválkodó néhány könyve között. Tudtam róla, hogy nem egy könyvbarát, így bevallom már azzal a szándékkal kértem kölcsön, hogy megtartom magamnak. Az újabb, átírt példányt vittem neki "vissza", és kicsit szégyenkezve azt füllentettem, hogy elveszett a könyv, amit kölcsön kértem, de vettem neki egy új példányt belőle. Nem rázta meg a dolog, nem kérte az új példányt sem. "Csak a port fogja itt nekem! Akartam is már mondani, hogy nem kell visszahoznod. Vidd csak el a többi könyvet is, ha kell, csak a helyet foglalják!"
Így aztán most mind a kettő itt fekszik előttem, ezért tudtam pontosan idézni belőlük.
Össze lehet hasonlítani a két szöveget: hány helyen, és vajon miért is írta át az ismeretlen szöveggyilkos az eredetei alkotást? Tényleg annyira "nehéz" az eredeti szöveg, hogy egy mai diák nem tudja felfogni? Mi a nyavalyát nem tud felfogni benne? Azt, hogy szekér? Azt, hogy vápa?
Emlékszem az első elolvasott regényemre. Kilenc évesen kaptam meg karácsonyra Beecher Stowe "Tamás bátya kunyhója" című regényét. Addig még soha nem olvastam regényt. Hú, nagyon vastag volt! Előbb csak Würtz Ádám részletgazdag, csodás rajzait nézegettem benne. Az első rajzon egy mesésen megrakott asztal mellett két férfi ült, az egyik hadonászva magyarázott, a másik nevetve magasra tartotta a poharát. Egy másik rajzon, régies ruhába öltözött gyönyörű fiatal nő egy ajtónál, hallgatózott. A többi rajz is mind olyan érdekes volt számomra. Egy üres kiságy, egy kisfiú lovon egy szekér mellett, amin egy néger férfi ül, és a többi is mind, amik a történetet mesélték. Meg kellett tudnom, hogy miről mesélnek a rajzok! Belekezdtem a könyv olvasásába. Az első oldalaknál valószínűleg a kétségbeesésbe kergettem a nagymamámat, annyi mindent kellett megkérdeznem, mert kilenc évesen nem volt még elég szókincsem ahhoz, hogy megértsem az olvasottakat. Aztán valahogy "belejöttem" a szövegértésbe, amit az is segített, hogy az idegen szavak mellett egy kis csillag volt, s a lap alján pedig, ott volt, hogy mit jelent a csillaggal megjelölt szó. Egyre kevesebbszer mentem a nagymamámhoz kérdezősködni, és egyre jobban élveztem a történetet. Mire kiolvastam életem első regényét, örökös rabja lettem az irodalomnak, és valószínűleg a szókincsem, és a szövegértésem is sokat gyarapodott. Pedig a regényt a "fordítókirály" Réz Ádám nem a gyerekeknek fordította le.
Utána is megmaradt az a szokásom, hogy a regényekben a rajzokat néztem meg először, ezért emlékeztem annyira az Egri Csillagokban Benkő Sándor rajzaira is.
Nos, mára a regényekből nem csak a rajzok tűntek el, hanem a magyar irodalom kincseiből az eredeti szavak is. Pedig az irodalmi alkotás a szerzője által választott szavakból áll, azok összessége adja a mű varázsát. Nem csak az a lényeg, hogy mit mond el nekünk, hanem az is, hogy hogyan mondja el. Ha egy alkotást valamilyen homályos "érthetőségi" szempontból átír valaki, az már nem az az alkotás. Arra már szégyen ráírni, hogy Gárdonyi Géza írta! Azt kellene ráírni, hogy "Gipsz Jakab" átirata Gárdonyi Géza Egri Csillagok című művének. Aztán aki "Gipsz Jakabot" óhajt olvasni, nem Gárdonyit, az olvassa csak. Ez azonban, hogy a könyvön SEHOL nincs feltüntetve, ez nem az eredeti mű, ez számomra vérlázítóan bosszantó dolog. A magyar nyelvhez hozzátartoznak a régi korok kifejezései is, a szépséges ódon hangzású szavak. Amelyek megszűnt mesterségekről, a régi divatról, a régi életmódokról, nagyszüleink, dédszüleink gondolkodásáról, életéről mesélnek. Ezek "kigyomlálása" egy alkotásból olyan, mintha a műemlékeinket átalakítanánk panellakásokra, azért mert azokban sokkal több ember lakik manapság, mint a műemlékekben.
Szerintem a szépen illusztrált, lábjegyzetekkel ellátott regények jobban segítenének a diákoknak élvezni a magyar klasszikus irodalmat, mintha ismeretlen kezek a fenti módon lebutítva "gatyába rázzák" a kis értetleneknek. Nem baj, ha az olvasásuk erőfeszítést igényel a diákoktól. Nem lenne szabad ennyire kímélni őket a gondolkodástól. Így csak szellemileg igénytelen, értelmes beszédre, a dolgok lényegének a kihámozására, véleményalkotásra képtelen embereket nevelünk!
A nyelv elszürkülése, az általános műveltség visszafejlődése mellett, a klasszikusok rejtett átírásának kiadói gyakorlata azért szerzői jogi kérdéseket is felvet!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-09-05 14:59:29

válasz Rozán Eszter (2012-09-04 11:37:19) üzenetére
Kedves Eszti!

Minden szavaddal egyetértek!
Ha az átírási őrületnek anyagi érdekből, / a butának tartott ifjúságnak eladni a lebutított változatot/ nem lehet véget vetni, legalább ne lehessen összekeverni az eredeti művet az átírttal! Legyen feltüntetve, hogy kicsoda mikor és miért követte el az eredeti mű átírását!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-09-04 16:46:31

válasz festnzenir (2012-09-02 20:39:41) üzenetére
Kedves Zsófi!
Gárdonyi Géza a századforduló egyik legérdekesebb, legeredetibb tehetsége, mindmáig a legnépszerűbb, legtöbbet olvasott magyar írók közé tartozik. Nem csekély pimaszság azt mondani, hogy "az Egri Csillagok" "rosszul van megírva", és átírni. De ha valakinek csak ennyire telik, hogy más munkáját a saját /nagy/képére igyekszik formálni, akkor legalább legyen feltüntetve azon a nyomorult firkálmányon, hogy ez nem az eredeti mű, hanem annak egy átirata. Kate hozzászólása után már abban sem vagyok biztos, hogy más regényeket vajon tényleg azok írtak-e, akiket a borítón feltüntetve látok... /és most nem a "négerek" által írt műveikre gondolok/. Annyira bosszantó ez a kiadói önteltség, hogy mások alkotáait olyanok szabják-varrják, akik a cipőjét sem köthetik meg az eredeti könyv írójának!
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-09-04 11:37:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nem véletlen, hogy egy szerző miért pont azokat a szavakat és kifejezéseket használja a művében, ugyanis célja van vele. Egy átiratból nyomon lehet ugyan követni a történetet, de az eredeti stílus elveszik, s vele együtt az író szándéka is. Jó, hogy felvetetted ezt a témát.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
957
Időpont: 2012-09-02 20:39:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Elég hosszú idő telt el a két kiadásig. Azóta szegény kislány megkövéredett, s a haja is megnőtt, ha már a hátán röpködött és nem a nyakán.Bizony aki az újabb kiadást olvassa
van miben csalódnia.Így még nem vetettem össze két művet, de ha véletlenül egy időben került volna a kezembe ilyen példány ,hát én is kíváncsian beleolvastam volna.
A téma nagyon is aktuális amit szeretettel olvastam
Gratulálok, üdv.F.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-09-02 02:00:35

válasz Kate Chrysso (2012-08-30 18:36:39) üzenetére
Kedves Kate!
Nem a jelenséget tituláltam bosszantó butaságnak, hanem azt, hogy ezeken az átírt könyveken nincsen feltüntetve, hogy nem az eredeti alkotás! Sutyiba-mutyiba teszik tönkre az irodalom remekeit. Átírnak, kihagynak, hozzáírnak, miközben az eredeti mű alkotója szerepel a könyv címlapján.
Ha a "kedves" bértollnokot fél méterrel megrövidítem egy bárddal, a fülét kivasalom, a fogait kiverem, összevarrom a szemeit, és összehasogatom a képét, attól még ugyanaz az ember lesz, de már csak egy roncs... A különbség csak az, hogy rajta látni, hogy az, az átírt könyvön meg nem látja, hogy egy roncs, aki nem ismeri!
Judit
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2012-08-30 18:36:39

Szia Judit!
Én ezt a jelenséget nem egyszerűen butaságnak titulálnám, hanem egyenesen hamisításnak, csalásnak és büntetném. Én akkor voltam ugyanígy felháborodva, amikor Stevenson Kidnapped c. regényét olvastam, egymás után, az eredeti angol, és a magyar nyelvű változatot. Már az feltűnt, hogy a magyar nyelvű kötet sokkal terjedelmesebb. Olvasás közben kiderült a turpisság. A "mélyen tisztelt" fordító nem egyszerűen lefordította, hanem hozzáírt részeket. Olyanokat, amik természetesen az eredeti szövegben sehol nem voltak. Kerestem a kötetben, hogy ki fordította, gondoltam egy-két keresetlen szóval elküldöm a jó édes anyjába. De persze a gazember nevét jótékony homály fedte. Végül maradt a dühöngés.
üdv.
K.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-29 01:31:59

válasz Haász Irén (2012-08-25 18:44:15) üzenetére
Kedves Irén!
OSZK honlapján is a rövidített, az eredetivel nem teljesen azonos (hamisított) verzió olvasható, és az Országos Széchényi Könyvtár alkalmazottja nem tudott érdemben válaszolni rá, hogy miért. Mivel nem is volt tudomása a jelentős eltérésről. Ez bosszant engem, mert úgy írják szét a magyar klasszikusokat, hogy SEHOL nincs feltüntetve, hogy ez nem az eredeti mű!
Én azon nem aggódom, hogy "bármilyen" társaságban manapság kínos lehet a fiataloknak, ha nem tudják ki volt Bornemissza Gergely, mert nem menő a téma.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-28 16:29:49

válasz Istefan (2012-08-24 23:16:50) üzenetére
Kedves István!

Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című regénye úgy tűnik, vonzza a kísérletező kedvet, mert 2009-ben rovásírással is megjelent. :)
Na, ezt aztán kihívás lenne kötelező olvasmányként feladni! :D

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-27 14:21:07

válasz Selanne (2012-08-22 20:13:14) üzenetére
Kedves Marietta!
Gyerekkoromban a Füles című rejtvény újságban olvastam először, képregényként, az "Egri csillagokat". Minden héten alig vártam, hogy megjelenjen a Füles, kisiskolásként rajongtam a képregényekért. Úgy emlékszem, később "Az aranyember" is volt képregényként az újságban. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy később a könyvet is elolvassam, hamarabb, mint amikor előírták kötelező olvasmánynak. Nekem egyébként a kötelező olvasmányokkal nem volt semmi bajom, mindig előző nyáron elolvastam őket, a következő tanévi irodalom könyvvel, történelem könyvvel, és biológia könyvvel együtt. :) Minden könyv /a tankönyv is/ kulcs volt a világ megismeréséhez, megértéséhez. Minél kevesebb komoly regényt olvasnak a gyerekek, annál tájékozatlanabbak a világ dolgaiban! Ezt nem pótolja, ha eligazodnak Roxfortban, vagy ismerik az "Abszol út"-at.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2012-08-25 18:44:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nem is bosszantó, ez felháborító!
A sava-borsa elvész teljesen!
Álmomban nem hittem volna! Tudom, hogy ma már mindent lehet. De azért... ma már mindent lehet?
Nem értek egyet azzal, hogy nem baj, ha valaki nem tudja, ki volt Bornemissza Gergely, Monte Christo, és a többiek. Bármilyen társaságban kínos lehet, ha nem tudjuk, miről, kiről is van szó, aki az általános műveltséghez tartozik.
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1635
Időpont: 2012-08-24 23:16:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hidd el kedves Judit, hogy én már semmin el nem csodálkozok, sőt mi több igyekszek nem is bosszankodni, mert állítólag árt az egészségnek! Egyébként az említett könyv gyerekkorom kedvenc regénye volt, csak egy régi kiadásból van példányom, újat nem vettem és nem olvastam, így sosem jöhettem volna rá ilyen szövegátírásokra, ami bizony eléggé szégyenletes szerintem is. Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-24 16:35:07

válasz Finta Kata (2012-08-22 18:33:09) üzenetére
Kedves Kata!
Egyetértünk. A gyerekeket kellene megtanítani olvasni, nem a klasszikusokat lebutítani! Jókai szépsége a nyelvezetében IS rejlik. Ez olyan, mintha átfestenénk Picasso képeit. Picassot kevesen értik, de senkinek sem jut eszébe újrafesteni...
Ha a magyar klasszikus műveket nem tudják felfognia a mai diákok /azért ebben sok "munka" van, hogy idáig jutottak,- és nem is akarom elhinni, hogy ez igaz -/, akkor ne legyenek kötelező olvasmányok. Majd elolvassák, ha felnőnek hozzá, értelemben, műveltségben. Aki meg nem nő fel hozzájuk, az nem olvassa el. Attól még lehet kitűnő szakember, és boldog ember, hogy soha nem tudja meg ki volt Bornemissza Gergely. Valakik, valamikor kijelölték ezeket a szerencsétlen alkotásokat kötelező olvasmánynak. Ha ekkora probléma elolvasni őket egy mai diáknak, akkor olvassanak más kötelező olvasmányokat. Igazán van választék a magyar irodalomból!
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-23 23:13:06

válasz Zagyvapart (2012-08-22 17:29:41) üzenetére
Kedves Feri!

Irodalmat szerető, és művelő emberek lévén tisztában vagyunk vele, hogy az olvasás nemcsak időtöltés, hanem intellektuális, érzelmi kaland. Olvasni annyi, mint a képzelet színházában az első sorban ülni. Manapság sajnos foghíjasok azok a sorok...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-23 19:26:28

válasz szusi (2012-08-22 17:28:09) üzenetére
Kedves Szusi!
Szerintem mi sem voltunk jobb helyzetben annak idején. Mármint hozzánk sem azon a nyelven beszéltek amúgy, mint amilyet pl. Jókainál olvastunk.
Az biztos, hogy "korunk gyermekei" eléggé el vannak kapatva. Mindent készen kapnak. Nehogy má' kicsit meg kelljen dolgoznia szegény gyereknek valamiért! Márpedig valódi öröm sosem származik olyan dologból, amibe semmi energiát nem kellett befektetni. Ja, hogy a mai srácoktól már az emberfeletti teljesítmény, hogy megtanultak olvasni, és kinyitnak egy könyvet? Talán mégsem kellene ennyire lenézni őket...
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-08-22 20:13:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Meglepett természetesen amit olvastam, viszont annyi minden történik, és bűntelenül, hogy bárki, bármit megtehet...

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2012-08-22 18:33:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Teljesen egyetértek műved utolsó mondatával. (Persze, az egész anyag tartalmával.) Nem akartam elhinni az elején, hogy mindez megtörténhet. Hogy vesz magának bárki annyi bátorságot, hogy egy korabeli remekművet átírjon? Micsoda hülyeség (bocs.), megrágni a gyerekeknek a nem ókori, hanem jó százéve készült, hírneves iró alkotását! - csupán azért, mivel tartalmaz olyan kifejezéseket, amiket mostanában nem használunk... A gyerekek nagyon is ügyesek, könnyen kinyitják a számítógépet, s a Google segítségével megtalálják a kívánt szó mai értelmét.
Remekül ráillik dicstelen a cselekedetre az anyag címe: bosszantó butaság. Azon én is csodálkozom, hogy akad olyan kidó (nem közölted, melyik), amely cinkostársul szegődött ehhez a dicstelen cselekedethez.
Remélem, olvasunk még Tőled további dicstelen butaságokról szóló anyagot is
Szeretettel: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-08-22 17:29:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mit mondjak, igencsak meglepődtem, az Egri Csillagok átírásán, ha szt mondom, hogy szörnyű, és disznóság, akkor még nagyon finom vagyok. Valahol olvastam, hogy a mai angolok már nem értenék meg legnagyobb írójuk Shakespeare nyelvét, mi pedig a 7-8 száz év előtt beszélt nyelvünket is értjük. Így nem lenne szükség egy alig száz éves klasszikus tönkretételére. Nos engem is bosszantanak ezek a "butaságok".

Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2012-08-22 17:28:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hm.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy klasszikus művet átírnak/átírhatnak.
Ebből is látszik,hogy még mindig meglehetősen naiv vagyok. Sikerült meglepned!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4690
Időpont: 2012-08-22 17:08:56

válasz Kőműves Ida (2012-08-22 10:01:26) üzenetére
Kedves Ida!
2008-ban nagy port vert fel, hogy Nógrádi Gábor, és Nógrádi Gergely meghúzta, és átírta az "Egri Csillagokat", "A kőszívű ember fiait", "Az arany embert", azzal az indokkal, hogy a tanulók nem értik az archaikus nyelvezetet, és az "Egri csillagok" rosszul van megírva. A klasszikusok rejtett átírásának gyakorlata azonban sokkal régebbi. Én már kb. 1980-as évek közepén belefutottam a könyv átírt változatába. Tavaly a Népszabadság indított egy kiherélt, zanzásított klasszikus sorozatot "Régi csibészek - klasszikusok könnyedén" címmel. A zanzásított klasszikusok mellett felhozott érvek először ott buknak meg, hogy a nem éppen rövid Harry Potter- vagy Twilight-sorozatokat, vagy éppen a Gyűrűk Urát kifejezetten falják ugyanazok a gyerekek, akik állítólag megijednek egy hosszabb könyvtől.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5456
Időpont: 2012-08-22 10:01:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit, örülök, hogy újra itt vagy.:)

Elképedtem azon, amit a Gárdonyi műről írtál. Ki mert hozzányúlni Gárdonyi szövegéhez, nem feltüntetve a változtatást? A kiadónak ilyenkor nincsen felelőssége? Szerintem akár busás büntetést is kaphatna, ha van még valaki, aki védheti Gárdonyi szerzői jogait. Az idézett részletben, nem kell mondanom óriási a különbség, természetesen Gárdonyi javára. Látod, nekem ilyesmi eszembe sem jutott volna, hogy különbség lehet egy újabb és egy régi kiadás között. Legfeljebb az illusztrációk hiánya mutatkozik az új kiadásoknál, amit magam is sajnálattal veszek tudomásul. Talán nekünk felnőtteknek is, de gyerekeknek mindenképpen remek útmutatásul szolgálhatnak az illusztrációk, és kedveltethetik meg velük az olvasást.
Mintha manapság ez nem lenne célja senkinek, sajnos. Remek az írásod.
Ida

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Heinrich Seidel: Augusztus hóban címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

majusfa bejegyzést írt a(z) A Lin eset című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)