Álmomban fentről szemléltem a Földet,
különös volt, mert nem láttam embert;
nem járt autó, busz, villamos... egek!
Kihalt volt minden, az utcák, a terek;

nem játszott gyerek, senki sem dolgozott,
csak fű tört fel a város kövezete között;
nőtt a gaz, gyom lepte be és közöny,
börtönök udvarán liliomözön;

nyitva voltak kapuk, s omlottak a falak,
mindenütt szél csapkodta ajtó és ablak;
láttam fecskét, rigót, sok-sok galambot,
fenn a magasban a pacsirta dalolt;

Néztem: élt a város, mint egykor, élt a Föld,
minden csupa virág volt, és gyönyörű zöld,
ide végtelen béke és nyugalom költözött.
Csak éppen ember nem volt az élők között.