HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1843

Írás összesen: 46499

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Gyömbér IrénFeltöltés dátuma: 2012-09-01

Van, aki vár, ha haza mész

1960-at írtunk. Falusi kis házunkban először gyulladt fel a villany,- és jóleső fényt árasztott szét, földes szobánk, szegényes vályog falai között. Bár nekem akkoriban a szegénység még nem volt megkülönböztethető fogalom.
Öt éves voltam akkor.
Egész nyáron, egész nap a kocsiúton rúgtuk a port. Ez volt a játszóterünk. Lovas kocsi csak ősszel és télen járt arra, az is csak hébe-hóba, amikor a téli tüzelőt hordta be a kis házak széles nagykapuján. A faluvégén laktunk. Csak néhány házat kellett menni és már ott is álltunk, ahol elkezdődött a végtelen határ, ahol a szántóföldek és a legelők egymásba ölelkeztek. A sárgán ringó búzatábla piros pipacsokkal tarkítva,- igazán szemet gyönyörködtető látvány volt,- de nekünk utcabeli lányoknak, kisebbnek és nagyobbnak,- az igazi kincsesbánya a haragoszöld kukoricatáblában, a kukorica volt. Hosszú elegáns derekán lágyan ringatta, éles levelei között féltékenyen őrizte szépséges kincsét, a kukoricababáját. Nem is volt nekem másfajta babám, csak kukoricababám. - De annak olyan aranyló szőke haja volt, amivel csak az enyém versenyezhetett. Jó játék volt. Csak rövid ideig tartott, mert a kukoricababák ráöregedtek a száraz csuhéjra és a hajuk is elszáradt. Így mindig másik játék után kellett nézni. Egy-egy hirtelen jött égi áldás gyorsan telemerítette vízzel a falusi árkokat. Eső után pedig kirajzottunk. Meztelen lábakkal sikongtunk,tocsogtunk a meleg pocsolyában. Ilyenkor és csakis ilyenkor lehetett hukkázni. A hukka tenyérnyi nagyságú, középen mélyülő, négyszögletes tákolmány volt, amit sárból formáztunk. Közepébe beleköptünk és tiszta erőből földhöz vágtuk. Az elvékonyodó részénél a hukka kilyukadt és egy rövid pukkanásnyi hangot adott. A játék lényege is az volt,hogy kinek a hukkája szól hangosabban. Ezt ott mindjárt hangos szócsatában próbáltuk is eldönteni. Legkisebb lévén, azt hiszem, hogy én sosem győztem. Természetesen a küllem és a gyorsaság is számított a versenyben, hiszen félszemmel végig egymás remekművét figyeltük,- na és becsméreltük. A nap melegétől a pocsolyák egyre kisebbek lettek és mi már újból a bársonyos, puha porban kergetőztünk egészen sötétedésig. A csillagok szólítottak be. Az esti csillagokkal jött meg az édesanyám is a napszámból.
-Mit hoztam én, az én kis tündéremnek?
-Na mit?
-Hát, madárlátta kenyeret.
Már sokadszorra halottam ezt, hogy a száraz kenyérdarabkát így kínálja nekem az édesanyám. Csalódás is ült ki rögtön a szememre. -De a szívemben őszintén hittem, hogy ennek a kenyérnek az íze mégiscsak felségesebb, mint a többinek, mert édesanyám, amíg tisztára csutakolt,- azt mesélte végig, - hogy a határ összes színes madarának megmutatta az én különleges vacsorámat. Most csak ketten voltunk otthon és így végre a nagyágyban alhattam édesanyám mellett.
Tegnap éjjel nagy, fekete autó állt meg poros utcánkban, a mi házunk előtt. Én a kíváncsiságtól majd kibújtam a bőrömből. Megdöbbentem, amikor megláttam a szüleim szemében az ijesztő félelmet. Hosszú, szürke gumiköpenyes egyenruhások jöttek be. Édesapám tekintélytparancsoló hangja most halk volt, erőtlen és szokatlanul bizonytalan.
-Ne a gyerek előtt...
Édesanyámat és engem betuszkoltak a belső szobába. Azóta - akárhányszor kérdeztem meg tőle, hogy-:
-Mikor jön haza az édesapám?
Válasz helyett mindig csak könnybe lábadt a szeme. Nem akartam, hogy sírjon, így nem kérdeztem többet. Majd csak hazatalál. Majd csak hazajön egyszer. Az utcabeliek azt mondták, hogy börtönbe zárták valami politika miatt és hogy sohasem jöhet haza. De ők nem tudhatják jól... Én megígértem neki, hogy jó leszek,- csak halkan mondtam úgy lehet. Majd holnap a kukoricásba belekiabálom, hogy meghallja és akkor biztosan hazatalál majd.
-Muszáj aludnom? - Félszegen próbálkoztam a kérdéssel.
Válasz már nem volt, mert édesanyám akkorra az igazak álmát aludta. Én pedig hangtalanul,némán szorítottam össze a szememet, hogy az álom engem is minél előbb beterítsen. Hidegen gyöngyöző homlokkal, még sokáig viaskodtam, a sötétségben rámszabadult árnyékokkal.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11798
Időpont: 2012-09-24 22:28:04

Kedves Irén!
Kedves emlékekkel teli gyermekkor - s utána a nagy bánat. Sok embert tett tönkre a politika, igaz ez a korábbi és a mostani életünkre is. Biztosan megírod majd a történet folytatását is. Kiváncsian várom.
Jól, tiszta magyarsággal, hibátlanul fogalmazol, ami nagy előny.
Kívánom, hogy érezd jól magad itt minálunk a Napvilágon.
Én nem pontozok, csak leírom a véleményemet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2012-09-05 20:47:47

Szépek az elején a leírások. És szomorú a vége...

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Ismeretlen ismerős című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Apák napi fohász címmel a várólistára

Saskó Éva bejegyzést írt a(z) Érzelmeink mértékegységei című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Az élet táncol… címmel a várólistára

Kedves alkotást töltött fel Nyári zápor címmel

Kedves bejegyzést írt a(z) Eső című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mesélek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 29. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Profánk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Abszurd bakancslista címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)