Egy életem, egy halálom.
Szívem, kertem - rég nem álom!
Kertész vagyok... lélek-pásztor.

Vélük élek - szerelmeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Szirom-ágyban simítnak...
Keress ott...
'hol vad íriszek nyílnak.

Egybe forrtunk - már részeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Harmat-ujjak csitítnak,
Megtalálsz...
'hol az íriszek nyílnak.

Mellettem élnek, el nem hagynak.
Levél-lelküket mutatták, annak
'ki tövis énekeiket hallgatta...

Csak vélem élnek, el nem hagynak,
Virág-lelküket nyújtották, annak
'ki e bántott tündéket vigasztalta...

Mellettem élnek, el nem hagynak.
Levél-lelküket adták, annak
'ki kiszáradt szívüket (meg)öntözte - cseppenként ...

Csak vélem élnek, el nem hagynak,
Éltüket ajándékozták, annak
'ki e fontos szép(ség)et megértette - emberként...

Vélük élek - szerelmeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Szirom-ágyban simítnak...
Ott... 'hol vad íriszek nyílnak.

Egybe forrtunk - már részeim ők!
A leggyengédebb szeretők!
Harmat-ujjak csitítnak...
Ahol az íriszek nyílnak.

Megtaláltál, ámde meg nem értesz.
Hisz tudatlan vagy... elméd az is lesz -
Bár kertész vagy... ám csak egy pásztor!

(A mű az ABC pályázatra készült)