HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49442

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GyömbérFeltöltés dátuma: 2012-09-03

A Lány és a Varázsló

A Varázsló a liget padján üldögélt, és meggymagokat pöccentett a közeli kuka irányába. Ahhoz képest, hogy varázsló volt, nem célzott pontosan. A kuka környékén meggy magoncok nőttek. Némelyikük már épp készült virágba borulni.
A Lány a pad másik végére ült. A facsemeték közül lépett elő. Szoknyáját gondosan maga alá simította, és alig hallhatóan köhécselni kezdett. A Varázsló nem nézett rá. Tovább pöccengette a magokat. Néhány kis fácskán megjelentek az első meggyek.
Felkelt a Hold, és álmosan kinyújtózott, aztán gyorsan (nehogy valaki meglássa lazaságát) újra felvette a kifli alakot. A Varázsló észrevette az ébredező Holdat. Halvány mosoly suhant át az arcán felfelé görbítve szája sarkát, majd tovaszállt.
- Szia! - köszönt a Lány.
- Szia! - vágta rá frappánsan a Varázsló.
- Segítesz nekem?
- Miben? ...és mondd csak! Ismerjük mi egymást valahonnan?
Közben köpenye zsebében kezdett kotorászni. A gyertyát kereste, hogy megvilágítsa vele a Lány arcát, hátha talál benne ismerős vonásokat. Nagy nehezen ráakadt a fényt adó viaszrúdra. Ráfújt a kanócra, és meglebbent a láng. A Varázsló lassan közelítette a gyertyát az archoz. A láng a Lány szemeiben táncolt. A jobban tangót, a balban slowfoxot. Nem hiába keresett-kutatott. Megtalálta az ismerős vonásokat. Csokorba szedte őket, és selyemszalaggal átkötve eltette a köpenye mélyére. Azonnal elfelejtette, hogy hova.

- A lényeget tekintve mindegy. Talán ismerősök vagyunk, de egymást nem ismerjük. Segíts nekem! Szeretek, és szeretném, ha nem szeretnék.
- Próbáltad már magadtól? - kérdezte rezignáltan a varázsló.
- Persze. Becsuktam a szemem, de látom Őt. Bedugtam a fülem, de hallom a hangját. Befogtam az orrom, de érzem az illatát. Kiöblítettem a szám tiszta forrásvízzel, de érzem el sem csókolt csókja ízét. Nézd! Csipkekesztyűt horgoltam és azt hordom, hogy ne érezzem bőre melegét, de hiába. 1000 mérföldről süti a kezem. Gondolataimat a Tejútra tereltem, de minden hajnalban a Göncölszekér ott áll az ablakom előtt, és visszahozza az összest. Bezártam lelkem, hogy biztonságban legyek, de az Érzés besurrant, mielőtt kattant a zár.
- Hm.- mondta jelentőségteljesen a varázsló, és elpöccentett ismét egy meggymagot. Az egyik meggyfán egy arany papírba csomagolt konyakos meggy sarjadt.
- Szóval nem akarod szeretni.
- Valahogy úgy.
- Rendben. Most 11 óra lesz. Hajnalra végzünk.
- Mit kérsz fizetségül?
- Valamit, amit Csak Te adhatsz. Legyen (és dobolni kezdett ujjaival a pad karfáján) például egy SZÓ.
- Rendben.
- Akkor fordulj felém, kérlek!

A Lány felemelkedett, és szoknyáját illedelmesen megigazítva lovagló ülésben helyezkedett el a padon. A Varázsló is így tett, azzal a különbséggel, nem a szoknyáját igazította meg, hanem a köpenyét, és fél órán keresztül kereste a varázspálcáját. Valószínűleg otthon hagyta, mert nem találta egyik zsebében sem.

- Kezdjük a látásoddal. Nézz rám! -azzal a Varázsló mélyen a Lány szemébe nézett. (Pontosan ötig számolt magában, mikor meghallotta saját nézésének csobbanását a lány szemfenekén. Pillanatra átfutott az agyán, hogy nem is számított ekkora mélységre.) Ott lent elkapta azt a tekintetet, mely nem hagyta a Lányt nyugodni, és felhozta a felszínre. Valahol már látta...ismerős volt. Nem vette észre, de magával vitt még valamit, amit nem is sejtett akkor.

- Most érintsd a bal füledet a jobb fülemhez- kérte a Lányt. Rövid fülelés után a Varázsló meghallotta a Lány fülében rekedt hangot.
(Mintha már hallottam volna valahol...- gondolta .) Szépen, lassan óvatosan kihallgatott mindent. Mindent, és mégy egyet. Épphogy csak egy észrevétlen hangfoszlány volt, ami a többire tapadva átszűrődött a Varázsló dobhártyáján.
- Mennyi az idő? - kérdezte a Varázsló. Csak egy óra van, nézett a Lány a csuklójára.
- Akkor épp időben vagyunk. Dőlj hátra és lélegezz egyenletesen.
...és egyre csak szívta, szívta az illatot, mely nagyon hasonlított a saját illatához.
Érdekes módon a szippantás utolsó foszlányai birsalma, gyömbér és rózsa keverékére emlékeztették.
- No, ezzel is megvolnánk! Mi is jön most?
- Az el nem csókolt csók íze- felelte szomorkásan a Lány.
- Mi sem könnyebb. - kacagott fel a varázsló. El kell csókolni!

Azzal magához rántotta a Lányt és csókolni kezdte. Talán tovább is csókolta pár perccel a kelleténél. A munka végeztével málna és menta ízét érezte a nyelvén a Varázsló. A meggyfák levelei közben elvörösödtek, majd lehullottak a földre.
A Lányon borzongás futott végig mely a feje tetejéről leesett a földre, és tovább sietett a liget széle felé.

A Varázsló kezdte furcsán érezni magát. Nem tudta megfogalmazni az okát, de lehet, hogy nem is akarta. Folytatnia kellett a munkát. Egyre inkább úgy érezte, szüksége van a fizetségül ígért SZÓ-ra.

- Tedd a kezembe a kezed! - kérte a Lányt.
- - Ne úgy, vedd le a kesztyűd!

A Lány lassan, minden ujjnál külön- külön meghúzva a csipkét, levette a kesztyűt, és a pad mellé ejtette. A Varázsló a két tenyere közé szorította a Lány kezeit. Forróság áramlott át a Lány erein, egyenesen a Varázsló tenyerébe. Épp csak egy-két fokkal több, mint kellett volna.
A művelet végeztével keze hidegen, érzéketlenül csúszott ki a Varázsló tenyerei közül.
Még a meggyfákat is belepte a dér...
Mintha a Varázsló szemében egy könnycsepp jelent volna meg, de lehet, hogy csak a Hold különös fényjátéka volt.

- A következő nem lesz egyszerű. Biztosan akarod?
- Igen.
- El kell vennem a gondolataidat.
- Vedd!
- Jól van. Gondolj bele! - mondta a varázsló, és egy óriási kék színű zsírosbödönt tartott a Lány arca elé. A Lány belegondolt mindent. A sors szeszélyes játéka folytán egyetlen gondolat éppen akkor kelt szárnyra, és a Varázsló fejére szállt, majd befészkelte magát...

Már csak az érzés volt hátra. A Varázsló kis időt kért, hiszen fel kellett készülnie, hogy kiszabadítsa és átérezze magába a Lány bezárt Érzését.
- Álljunk fel! - mondta, majd odalépett a Lányhoz. Köpenyével beborította, és olyan szorosan magához ölelte, hogy a lelkük összeért. (A meggyfák virágba borultak.) Nem is kellett erőlködnie. Átérzett mindent. Mindent, és még egy cseppet a Lány érzéseiből.

Nagyon lassan engedte el...

A varázslat sikerült, a Lány nem szeretett többé.
A Varázsló ott állt és érezte, hogy valami hibázik. Megváltozott körülötte a világ, a Lány és Önmaga.
- Fizetek. - szólta hűvösen a Lány.
A Varázsló szomjazva várta a szót...
- VISZLÁT!- mondta amaz, és letört a szája csücskéről egy jégcsapot.


A Varázsló meggyet szüretelt, és szerelmes volt. Ó a Lány! Miért nem figyelt fel rá azelőtt soha? Nem értette.
Attól kezdve a meggyfák susogása a fülében a Lány dalai voltak. A meggyvirágok birsalma, gyömbér és rózsa illat keveréket ontottak. A meggyeknek málna és menta ízük volt. Gondolatai a lány körül keringtek néha méhecske, néha pillangó formájában. Az Érzés ott ücsörgött a lelkében, formás kis lábait lógázva.


...és egyszer csak sírni kezdett a Varázsló. Könnyei tisztára mosták szemét, és látta maga előtt a Lány tekintetét.
Látta azt a tekintetet is, ami nem hagyta a Lányt nyugodni, és amitől ő, a Varázsló szabadította meg a Lányt. Akkor még jobban sírni kezdett, mert a saját tekintete volt.

Akkor a meggyek leugrottak a fáról, kimagozták és befőzték magukat. A kupakot gondosan az üvegre csavarták maguk mögött.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1279
Időpont: 2014-01-19 21:07:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Zsó!
annyira megértettem!
Frigyes
meg jó éjt!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2013-09-25 18:17:28

válasz eferesz (2013-09-23 15:49:18) üzenetére
A meggyek önbecsomagolására gondoltál? :)
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2768
Időpont: 2013-09-23 15:49:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
:)
Sokáig fog tartani.
:)
Alkotó
Regisztrált:
2013-07-21
Összes értékelés:
341
Időpont: 2013-09-22 23:04:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia Gyömbér!
Jajj, ez nagyon tetszett, hatalmas gratula az ötletért! Érdekes volt, élvezetes, vártam, mi sül ki "belőlük"! :) Olyan fájdalmad átveszem, és maradok hű híved feeling. Nagyon jó lett!
remélem, még találkozok hasonló írásaiddal! :)

Bár nem a vershez vág, de kedves túlparti, ha Te azt írod, magad nem érted, akkor miért gyalázol mást a hozzászólásodban? :) Bár semmi közöm hozzá, de szerintem ez nem épp méltó vagy gerinces megjegyzés volt Részedről, kívánom, h Te sose kapj ilyeneket!

Gyömbér, még egyszer elismerésem, nagyot ütött az írásod!
Szép estét! :)
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2858
Időpont: 2013-09-22 22:11:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gyömbér!

Meseszerű történet. Kellemes hangulatot áraszt.Jó volt olvasni.

Ági
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2013-06-20 22:58:35

válasz túlparti (2013-06-20 00:34:22) üzenetére
Kedves túlparti! (Jó a neved! :) )

Köszönöm a hsz.-t! Tudod, az a jó ebben az írogatásban, hogy mindenki mást lát egy-egy írásban.

Igazán örülök, ha megfogott valami... :)

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1279
Időpont: 2013-06-20 00:34:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gyömbér!
Én nem tudom, mér fogott meg az írásod, de megfogott.
És nem is akarom elemezni, üres, agyoncizellált, hozzá se értő, semmit mondó szókat, üres, puffogó frázisokat se akarok írni, mint pl sailor.
A magam részéről alébbal, meg Noémival értek egyet, ők értik, megértették!
Én csak próbálom...
túlparti
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2013-01-14 23:36:54

válasz aLéb (2013-01-13 23:33:18) üzenetére
Kedves aLéb!

Elvarázsolt a hozzászólásod! :)

Köszönöm!

Gyömbér

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4440
Időpont: 2013-01-13 23:33:18

Tudod, Gyömbér, valami rendkívüli írás ez... minden gondolata, minden szava igaz, ebben az összhangban remek muzsika van, a meggyfák minden csodának a tanúi, mintha a természet, a világ haladását hoznák ebben a mélyen emberi, tiszta történetben. Nagyon megszántam a varázslót, mert a fel nem ismert érzelmek, a viszonzatlan csodák, a meggondolatlan bölcsek önmaguknak álított, észrevehetetlen csapdái ejtették foglyul. Látod, nem tudok elszakadni a történettől, pedig az írás, remek szerkezetét, a feszes vezetést, a remek, tiszta megfogalmazást, a kiváló eszközöket kellene méltatnom... de magába zárt a történet szépsége. Élmény volt az írásod.
aLéb
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2013-01-13 22:31:53

válasz sailor (2013-01-13 17:31:00) üzenetére
Kedves sailor!

Köszönöm szépen hogy elolvastad! Örülök, ha jónak találtad.

Gyömbér
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2013-01-13 22:30:10

válasz Nagy Noémi (2012-11-07 13:52:03) üzenetére
Kedves Noémi!

Nincs más dolgod, mint megkeresni a Varázslót! :)

Köszönöm, hogy olvastad!

Üdv: Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
4656
Időpont: 2013-01-13 17:31:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gyömbér!

Sokatmondó,csodás érzésekkel
és színekkel díszitett írás!

Szeretettel gratulálok:sailor
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1166
Időpont: 2012-11-07 13:52:03

Kedves Gyömbér!
Én is szeretnék egy ilyen varázslatot, mindenféle tekintetben!

Tetszett az írásod.

Barátsággal: Nagy Noémi


Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2012-09-17 21:09:21

válasz pirospipacs (2012-09-17 17:45:16) üzenetére
Kedves pirospipacs!

Nagyon köszönöm a hozzászólásod. Valóban úgy van, ahogy írod...

Üdvözlettel: Gyömbér
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2012-09-17 21:07:35

válasz Istefan (2012-09-05 00:02:27) üzenetére
Kedves Istefan!

Bocsánat, hogy csak most válaszolok. Kérlek, olvasd el pirospipacs hozzászólását, és akkor talán többet értesz belőle...


Üdvözlettel: Gyömbér
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2718
Időpont: 2012-09-17 17:45:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Olykor távol keressük a szerelmet, és észre sem vesszük, hogy épp előtte állunk. Átlépünk, félrelöktünk, vagy vakon átnéztünk felette. Csak akkor tudjuk meg igazán, hogy a miénk (volt), lehetett volna, amikor már késő, mert elveszítettük. Egymás szivével érezni sosem fogunk, viszont akkor tudjuk meg mekkora fájdalom a viszonzatlan szerelem, amikor belecsöppenünk. Nagyon szépséges, és tanulságos mesét írtál, szerteágazó, és jól érzékelteti a természet kapcsolatát a lelkünkkel, szívünk érzéseivel. Talán az évszakok sem véletlenül követik, váltják egymást...
Régen olvastam ilyen jó tanmesét, gratulálok írásodhoz.
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1653
Időpont: 2012-09-05 00:02:27

Tücsök legyek, ha ez nem valami abszurd írás, hálás lennék ha adnál egy kis magyarázatot mellé, mert töredelmesen bevallom, nem értettem meg a lényeget. Szeretettel: István

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Karácsonyi történet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Jövő-kép című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Na, szóval. Kicsi mese csak. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/10) című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Óh, költő címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)