HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 18 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51301 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: GyömbérFeltöltés dátuma: 2012-09-03
A Lány és a VarázslóA Varázsló a liget padján üldögélt, és meggymagokat pöccentett a közeli kuka irányába. Ahhoz képest, hogy varázsló volt, nem célzott pontosan. A kuka környékén meggy magoncok nőttek. Némelyikük már épp készült virágba borulni. A Lány a pad másik végére ült. A facsemeték közül lépett elő. Szoknyáját gondosan maga alá simította, és alig hallhatóan köhécselni kezdett. A Varázsló nem nézett rá. Tovább pöccengette a magokat. Néhány kis fácskán megjelentek az első meggyek. Felkelt a Hold, és álmosan kinyújtózott, aztán gyorsan (nehogy valaki meglássa lazaságát) újra felvette a kifli alakot. A Varázsló észrevette az ébredező Holdat. Halvány mosoly suhant át az arcán felfelé görbítve szája sarkát, majd tovaszállt. - Szia! - köszönt a Lány. - Szia! - vágta rá frappánsan a Varázsló. - Segítesz nekem? - Miben? ...és mondd csak! Ismerjük mi egymást valahonnan? Közben köpenye zsebében kezdett kotorászni. A gyertyát kereste, hogy megvilágítsa vele a Lány arcát, hátha talál benne ismerős vonásokat. Nagy nehezen ráakadt a fényt adó viaszrúdra. Ráfújt a kanócra, és meglebbent a láng. A Varázsló lassan közelítette a gyertyát az archoz. A láng a Lány szemeiben táncolt. A jobban tangót, a balban slowfoxot. Nem hiába keresett-kutatott. Megtalálta az ismerős vonásokat. Csokorba szedte őket, és selyemszalaggal átkötve eltette a köpenye mélyére. Azonnal elfelejtette, hogy hova. - A lényeget tekintve mindegy. Talán ismerősök vagyunk, de egymást nem ismerjük. Segíts nekem! Szeretek, és szeretném, ha nem szeretnék. - Próbáltad már magadtól? - kérdezte rezignáltan a varázsló. - Persze. Becsuktam a szemem, de látom Őt. Bedugtam a fülem, de hallom a hangját. Befogtam az orrom, de érzem az illatát. Kiöblítettem a szám tiszta forrásvízzel, de érzem el sem csókolt csókja ízét. Nézd! Csipkekesztyűt horgoltam és azt hordom, hogy ne érezzem bőre melegét, de hiába. 1000 mérföldről süti a kezem. Gondolataimat a Tejútra tereltem, de minden hajnalban a Göncölszekér ott áll az ablakom előtt, és visszahozza az összest. Bezártam lelkem, hogy biztonságban legyek, de az Érzés besurrant, mielőtt kattant a zár. - Hm.- mondta jelentőségteljesen a varázsló, és elpöccentett ismét egy meggymagot. Az egyik meggyfán egy arany papírba csomagolt konyakos meggy sarjadt. - Szóval nem akarod szeretni. - Valahogy úgy. - Rendben. Most 11 óra lesz. Hajnalra végzünk. - Mit kérsz fizetségül? - Valamit, amit Csak Te adhatsz. Legyen (és dobolni kezdett ujjaival a pad karfáján) például egy SZÓ. - Rendben. - Akkor fordulj felém, kérlek! A Lány felemelkedett, és szoknyáját illedelmesen megigazítva lovagló ülésben helyezkedett el a padon. A Varázsló is így tett, azzal a különbséggel, nem a szoknyáját igazította meg, hanem a köpenyét, és fél órán keresztül kereste a varázspálcáját. Valószínűleg otthon hagyta, mert nem találta egyik zsebében sem. - Kezdjük a látásoddal. Nézz rám! -azzal a Varázsló mélyen a Lány szemébe nézett. (Pontosan ötig számolt magában, mikor meghallotta saját nézésének csobbanását a lány szemfenekén. Pillanatra átfutott az agyán, hogy nem is számított ekkora mélységre.) Ott lent elkapta azt a tekintetet, mely nem hagyta a Lányt nyugodni, és felhozta a felszínre. Valahol már látta...ismerős volt. Nem vette észre, de magával vitt még valamit, amit nem is sejtett akkor. - Most érintsd a bal füledet a jobb fülemhez- kérte a Lányt. Rövid fülelés után a Varázsló meghallotta a Lány fülében rekedt hangot. (Mintha már hallottam volna valahol...- gondolta .) Szépen, lassan óvatosan kihallgatott mindent. Mindent, és mégy egyet. Épphogy csak egy észrevétlen hangfoszlány volt, ami a többire tapadva átszűrődött a Varázsló dobhártyáján. - Mennyi az idő? - kérdezte a Varázsló. Csak egy óra van, nézett a Lány a csuklójára. - Akkor épp időben vagyunk. Dőlj hátra és lélegezz egyenletesen. ...és egyre csak szívta, szívta az illatot, mely nagyon hasonlított a saját illatához. Érdekes módon a szippantás utolsó foszlányai birsalma, gyömbér és rózsa keverékére emlékeztették. - No, ezzel is megvolnánk! Mi is jön most? - Az el nem csókolt csók íze- felelte szomorkásan a Lány. - Mi sem könnyebb. - kacagott fel a varázsló. El kell csókolni! Azzal magához rántotta a Lányt és csókolni kezdte. Talán tovább is csókolta pár perccel a kelleténél. A munka végeztével málna és menta ízét érezte a nyelvén a Varázsló. A meggyfák levelei közben elvörösödtek, majd lehullottak a földre. A Lányon borzongás futott végig mely a feje tetejéről leesett a földre, és tovább sietett a liget széle felé. A Varázsló kezdte furcsán érezni magát. Nem tudta megfogalmazni az okát, de lehet, hogy nem is akarta. Folytatnia kellett a munkát. Egyre inkább úgy érezte, szüksége van a fizetségül ígért SZÓ-ra. - Tedd a kezembe a kezed! - kérte a Lányt. - - Ne úgy, vedd le a kesztyűd! A Lány lassan, minden ujjnál külön- külön meghúzva a csipkét, levette a kesztyűt, és a pad mellé ejtette. A Varázsló a két tenyere közé szorította a Lány kezeit. Forróság áramlott át a Lány erein, egyenesen a Varázsló tenyerébe. Épp csak egy-két fokkal több, mint kellett volna. A művelet végeztével keze hidegen, érzéketlenül csúszott ki a Varázsló tenyerei közül. Még a meggyfákat is belepte a dér... Mintha a Varázsló szemében egy könnycsepp jelent volna meg, de lehet, hogy csak a Hold különös fényjátéka volt. - A következő nem lesz egyszerű. Biztosan akarod? - Igen. - El kell vennem a gondolataidat. - Vedd! - Jól van. Gondolj bele! - mondta a varázsló, és egy óriási kék színű zsírosbödönt tartott a Lány arca elé. A Lány belegondolt mindent. A sors szeszélyes játéka folytán egyetlen gondolat éppen akkor kelt szárnyra, és a Varázsló fejére szállt, majd befészkelte magát... Már csak az érzés volt hátra. A Varázsló kis időt kért, hiszen fel kellett készülnie, hogy kiszabadítsa és átérezze magába a Lány bezárt Érzését. - Álljunk fel! - mondta, majd odalépett a Lányhoz. Köpenyével beborította, és olyan szorosan magához ölelte, hogy a lelkük összeért. (A meggyfák virágba borultak.) Nem is kellett erőlködnie. Átérzett mindent. Mindent, és még egy cseppet a Lány érzéseiből. Nagyon lassan engedte el... A varázslat sikerült, a Lány nem szeretett többé. A Varázsló ott állt és érezte, hogy valami hibázik. Megváltozott körülötte a világ, a Lány és Önmaga. - Fizetek. - szólta hűvösen a Lány. A Varázsló szomjazva várta a szót... - VISZLÁT!- mondta amaz, és letört a szája csücskéről egy jégcsapot. A Varázsló meggyet szüretelt, és szerelmes volt. Ó a Lány! Miért nem figyelt fel rá azelőtt soha? Nem értette. Attól kezdve a meggyfák susogása a fülében a Lány dalai voltak. A meggyvirágok birsalma, gyömbér és rózsa illat keveréket ontottak. A meggyeknek málna és menta ízük volt. Gondolatai a lány körül keringtek néha méhecske, néha pillangó formájában. Az Érzés ott ücsörgött a lelkében, formás kis lábait lógázva. ...és egyszer csak sírni kezdett a Varázsló. Könnyei tisztára mosták szemét, és látta maga előtt a Lány tekintetét. Látta azt a tekintetet is, ami nem hagyta a Lányt nyugodni, és amitől ő, a Varázsló szabadította meg a Lányt. Akkor még jobban sírni kezdett, mert a saját tekintete volt. Akkor a meggyek leugrottak a fáról, kimagozták és befőzték magukat. A kupakot gondosan az üvegre csavarták maguk mögött. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Valósulni akarunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csingilingi című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nincs egyebem című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Szakaszjegy négy megállóra című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 65. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 65. címmel gleam bejegyzést írt a(z) Ne gyere közelebb című alkotáshoz Alkonyi felhő alkotást töltött fel Viharos csók dérorgonái címmel a várólistára ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Csingilingi címmel a várólistára szilkati alkotást töltött fel Az én bűnöm címmel A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |