HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48398

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2012-09-07

A föld belsejében

Mit gondolsz, mi van a föld belsejében?

Ez most valami beugrató kérdés?

Nem.

Mi lenne, valószínűleg ugyanaz, mint a felszínén: mindenféle ásványok és kövek. Néha egészen pontosan látjuk, amikor kitör egy vulkán.

Nem talált, azt mondják, hogy a föld belsejében egy nagy birodalom van, ahol intelligens élőlények élnek.

Nem mondasz újat, ezt is Platón találta ki, Atlantisszal meg egy csomó egyéb mítosszal együtt. Fölvetette, hogy a föld belsejében talán mindenféle széles és szűk alagút van; az emberek pedig elhitték. Az emberek mindent elhisznek, kivéve a logikus magyarázatokat.

Vagyis azt mondod, hogy te a tudósoknak hiszel, és nem Platónnak. Nos, Edmund Halley nagy tudós volt, a 17. század kiváló csillagásza, róla nevezték el a leghíresebb üstököst. 1692-ben jelent meg egy könyve, ebben azt írja, hogy a föld belseje mindig világos, és egyáltalán nem lakatlan. Valamennyi modern kutató rá hivatkozik, az úgynevezett Hollow Earth elmélet hirdetői - igazán sajnálom, de e csak angolul hangzik ilyen szépen. Röviden, azt állítják, hogy a föld belsejében emberek, vagy magasabb rendű élőlények élnek.

Ez történik, amikor egy csillagász nem az égen vizsgálódik, hanem elavult filozófusok műveiben.

Platón nem avult el - egyébként Halley nem az ő könyveit tanulmányozta, hanem a mágneses mező eltolódását, és nem talált más magyarázatot, mint hogy több mágneses mező van. Végül azt az elméletet fogalmazta meg, hogy a föld négy koncentrikus szférából áll, és belül szabad tér van, önmagától fénylő atmoszférával. A földkéreg a sarkokon a legvékonyabb, ezért ott néha kiszökik egy kevés ebből a fényes gázból, ez okozza az úgynevezett sarki fény jelenséget.

Hát én nem vagyok sem fizikus, sem csillagász, de biztosra veszem, hogy sok más magyarázatot is lehetett volna találni arra, hogy a mágneses mező időnként kissé elmozdul. Például, elromlottak a mérőműszerek.

Mint olyan sokszor, itt is az derült ki, hogy az embereket nem a tudományos probléma érdekli. Ha azt mondják, hogy a föld közepében magma van, esetleg nikkel-vas mag, ez senkit nem lelkesít fel. De városok, intelligens civilizáció, ufók; ez mindenkinek megmozgatja a fantáziáját.

Nagyon zsúfoltan lehetnek odalent. Gondold csak el, az egész görög-római alvilág, ahol árnyak lebegnek a sápadt aszfodélosz-réteken. Leláncolt titánok, Héfaisztosz kovácsműhelye. Az egész sumér-akkád alvilág és a Biblia poklai, kénköves bűz, ahol az ördögök forró olajban főzik a szerencsétlen bűnösöket. A buddhisták emberfeletti lényei, akik onnan felügyelik a mi fejlődésünket. A hinduk hét Pátalája, ahol részben szintén pokol van, részben pedig kígyóemberek élnek, akik végtelenül gazdagok, aranyból és drágakövekből építik a városaikat, és lámpásokra sincs szükségük, mert a csuklyáik között éjjel-nappal világítanak a drágakövek. Nagyon intelligensek, például végtelenül utálják a föld felszínén élő embereket.

Elfelejted, hogy most egy tudományos mítoszról beszélünk. A tudósok felvilágosult emberek, tudják, hogy ördög nincs, ellenben van ufó.

A tudomány valóban csodálatos, és az a legszebb benne, hogy nem ismer korlátokat.

És a felvilágosult ember nem hisz a régi babonákban. Új babonákat igényel, és ezeket sokan szállítják készségesen. Igazi és önjelölt tudósok, akiknek megtetszett Halley elmélete, amit aztán kiegészítettek a saját ötleteikkel. Például egy skót matematikus, Sir John Leslie, aki azt állította, hogy a föld közepén két nap van, el is nevezte őket Plutónak és Perszefonénak. Vagy John Symmes, aki a 19. század elején olyan meggyőzően beszélt a koncentrikus szférákról, hogy a belső világba levezető nyílást el is nevezték Symmes-lyuknak.

Nagy megtiszteltetés. Le is lehet menni abba az alsó világba?

De mennyire. Rengeteg lehetőség van. A fő lejáratok az északi és a déli sarkon vannak. Marshal B. Gardner meg is mérte ezeket a 20. század elején, ezer mérföld átmérőjű lejáratok.

Várj csak, hiszen mindenki tudja, hogy ekkora lyukak nincsenek a sarkvidékeken, de még nagyságrendekkel kisebbek se.

Valószínűleg az a gond, hogy nem jól keressük. William Reed például már 1906-ban megírta, hogy az északi és a déli sarkot még senki sem találta meg, mert ilyenek nincsenek. Persze azt is írja, hogy itt vannak a lejáratok. Egészen híres lett a könyve: A sarkok fantoma.

Most már egészen világos.

Szerencsére van számos egyéb bejárat is, például a Monmouth barlang az USA Kentucky államában, a brazíliai Mato Grosso, az Iguana vízesés Brazília és Argentína határán, Kheopsz piramisa, Salamon király bányái. A tibeti Potala alatt is van egy jelentős barlang- vagy alagútrendszer, amely levezet egészen a föld középpontjáig. Van egy lejárat Benáreszben, ez a Sésa-kút. Kútnak nevezik, de csak egy köralakú mélyedés, amelybe 40 lépcső vezet le egy kőlaphoz. Erre kígyókat véstek, és olyan nehéz, hogy senki sem képes megmozdítani. G.E. Kinkaid 1909-ben a Grand Canyonban talált egy hatalmas földalatti termet, több száz kisebb helyiséget, egy Buddhára emlékeztető szobrot, rejtélyes írásjeleket fakéregbe csomagolt múmiákat, fegyvereket, és még sok más érdekes dolgot. Rögtön tudta, hogy ez a hopi indiánok ősi szentélye, akik hogy úgy mondjam, mindennapos munkakapcsolatban vannak a föld belsejében élő civilizációval.

Ez nagyszerű, hiszen akkor kényelmesen meg lehet vizsgálni, hogy mi van odalent.

Nem lehet. Tudod, a szokásos problémák: az akadémikus tudomány irigysége. Inkább befalazzák a barlangot, de nem ismerik el, hogy egyszer ők is tévedhetnek. A tudósok rendes napi időtöltése, hogy befalazzák a barlangokat, eltüntetik a tárgyi bizonyítékokat és a nyomokat, ha találtak valamit, ami nem felel meg a hivatalos állásfoglalásnak. Ez történt a föld belsejébe vezető lejáratokkal is, például az ezer mérföldes lyukkal az Északi sarkon. Még a tölgyfa koporsók is eltűntek, amelyeket Frank Burns talált a Crunf barlangban, Alabamában. Az volt a bűnük, hogy egy titkos lejárat fölött álltak.

Világméretű összeesküvés a felfedezők ellen.

Akik persze nem hagyják magukat. Csak nemrég találtak egy újabb lejáratot a Prudhoe vár romjai között Northumberlandban, a Tyne folyó partján. Mindjárt gyanúsak lettek a romok, amikor kiderült, hogy az egyik folyosón egy kísértethölgy szokott sétálgatni. Akkor meg azzal akarták félrevezetni a felfedezőket, hogy az alagút csak a közeli Bywell várba vezet, végig a Tyne folyó mellett.

Úgy látszik, ez valami régi hagyomány Angliában. A 19. században egy Portland herceg teljesen le akart költözni a föld alá. Háza, a Welbeck Alley alatt néhány mérföld alagutat ásatott, itt-ott könyvtárszobákkal, képcsarnokkal, rózsakerttel, sőt még egy bálteremmel is. Nem sok haszna lehetett az egészből, mert soha nem fogadott vendégeket, egyáltalán nem bírta elviselni az emberi társaságot, sőt még azt a gondolatot sem, hogy valaki véletlenül megláthatja. 15,000-en dolgoztak a projekten, amikor meghalt, 1879-ben. És csak most, az év (2006) elején bukott le egy londoni fazon, aki addig építkezett a föld alatt, amíg összedőlt a háza. A sajtó rögtön elnevezte vakond-embernek, de lefogadom, hogy ő is csak a titkos lejáratot kereste.

Amit nem keresni kell, hanem megtalálni. És ez már sokaknak sikerült, például a múlt század 40-es éveiben Richard Shaver többször is találkozott a föld belsejében élőkkel. Nagyon fontos információkat szerzett tőlük. Megtudta, hogy az őseik sok ezer évvel ezelőtt jöttek ide, egy másik naprendszerből. Először a föld felszínén éltek, de nem találták kellemesnek, sok volt a levegő, meg a napfénytől idő előtt megöregedtek. Gondoltak egyet, és leköltöztek a föld alá, ahol nagy palotákat építettek. De aztán itt sem érezték jól magukat, még mindig sok volt a levegő, elköltöztek egy másik bolygóra, és csak az intelligens robotjaikat hagyták itt. Ezekkel a robotokkal találkozott Shaver, a jó Terókkal, és a gonosz Derókkal.

És ez hányadik típusú találkozás volt?

Nem tudom, de nem is ez a probléma, hanem az, hogy nem árulta el, hol találta meg a lejáratot.

Hol itt a probléma? Hiszen minden félig-meddig rejtélyes épületben van egy lejárat, nem is beszélve a kutakról és a barlangokról. Ott van például Szent Patrick barlangja Írországban. Ott már sokan lementek, és találkoztak az ördögökkel, akik nem lehetnek mások, mint Shaver gonosz robotjai.

Nagyon valószínű. Csak tudod, a Szent Patrick barlanggal van egy kis baj, messze van, meg aztán hetekig imádkozni és böjtölni kellett, mielőtt leengedtek valakit, most meg az egészet lezárták. Nem, nem az akadémikus tudomány összeesküvése a megalkuvást nem ismerő felfedezők ellen, csak rájöttek, hogy a mérges gázok nagyon veszélyesek, általában hallucinációkat váltanak ki. Modern kutató egyébként sem jár gyalogosan. Richard E. Byrd "admirális" repülővel utazott 1926-ban az északi, 1929-ben a déli sark fölött. Naplót is írt, 1947 február-márciusban.

Ennyi év után már nem írhatott naplót, legfeljebb visszaemlékezést.

Ő naplónak nevezi. Nem részletesen, inkább csak távirati stílusban számol be arról, hogy mit látott: hegyeket, völgyeket, folyókat és tavakat, sűrű erdőket, réteket, mamutokhoz és dinókhoz hasonló állatokat. Repülőgépét furcsa, még sose látott légi járművek üdvözölték, amelyek oldalára horogkereszteket festettek. Aztán leszálltak, elvezették őket egy ragyogó városba, ez volt Aghartha. Találkoztak egy királlyal és egy királynővel, akik felvilágosították őket, Byrd "admirálist" és a repülőgép személyzetét, hogy csak azért léphettek be, mert nagyon erkölcsös életet élnek. Aztán még sokat beszélgettek az ott élő, magas, szőke emberekkel, akik mind nagyon szívélyesek voltak, csak azért panaszkodtak, hogy a föld felszínén nagyon sok a háború. Végül elbúcsúztak, azt mondták az angol admirálisnak, Auf Wiedersehen.

Ezek a magas, szőke emberek, akik németül beszélnek... és a repülőiket horogkeresztekkel díszítik...

Értem, hogy mire gondolsz. Egy időben mindenki arról beszélt, hogy Hitlert mennyire érdekelte az okkultizmus. Semmilyen döntést nem hozott az asztrológusa,, Karl Ernst Krafft nélkül, aki egyébként nem volt szőke, sőt... Nem is élte túl a tanácsadást. Hitler tudott Aghartháról, Sambhaláról, meg a nagy fehér testvériségről, és ez biztosan nagyon tetszett neki. Annyira, hogy amikor már kiderült, hogy elvesztette a háborút, egyáltalán nem lett öngyilkos. Inkább repülőre szállt az egész vezérkarával együtt. Feltűnés nélkül lerepültek a déli sarokra, aztán le a teljesen elrejtett, ezer mérföld széles lejáraton. A föld mélyében tehát nem titánok vagy robotok élnek, hanem nácik, és Byrd ezekkel találkozott.

Megnyugtató, hogy a földi háborúk és robbantások miatt aggódnak, és csak nagyon erkölcsös emberek találkozhatnak velük.

Szerencsére akadnak, akik megütik ezt a magas mértéket, például Dr. Raymond Barnard, akinek az eredeti neve Walter Seigmeister volt, a doktori címet csak úgy adományozta magának. Előbb csak azok történeteit gyűjtötte, akik odalent jártak Agharthában, és még felvételeket is készítettek a kies hegyekről és völgyekről. De aztán, evés közben jön meg az étvágy. Egy ideig kolostorokban ismerkedett a tibeti lámák bölcsességével, aztán maga is útnak indult. Alapos méréseket végzett, például megállapította, hogy az északi és a déli sarkon nem ezer, hanem 1400 mérföldes lyukak vannak. A földkéreg mindössze 800 mérföld vastag, az is olyan a sok barlangtól és alagúttól, mint az ementáli sajt. A föld közepén nem megolvadt fémek vannak, hanem egy 600 mérföld átmérőjű nap, 2900 mérföldre a belső felületektől. A nap forog, ez kelti a nappal és az éjszaka illúzióját. Azt is észrevette, hogy a föld belsejében nem működik a gravitációs erő, pontosabban, minél jobban megközelítjük a középpontot, annál gyengébb lesz a gravitáció ereje. Ha jól értem, az embereket valami centrifugális erő tartja a helyükön. Egyébként az elme vagy a gondolat erejével utaznak oda, ahova akarnak, nem dobog a szívük, nincs szükségük táplálékra. Agharthában minden növény óriásira nő, mert a gravitáció nem tartja vissza. A szárazföldek és a vizek egészen olyanok, mint a föld felszínén, csupán az energia tisztább, és a rezgés frekvenciája magasabb.

És az emberek milyenek? Magas szőkék, felemás cipőben?

Természetesen magasak és szőkék, mert valaha Atlantiszon vagy Lemúrián éltek. Bár vannak olyan vélemények is, hogy egy másik galaxisból jöttek, és ők hozták magukkal a kristály koponyát.

Melyiket? Mert kettő van.

Barnard látott egyet odalent, tehát biztosan az az igazi, a harmadik. Brad Steiger úgy tudja, hogy sok millió éve még a föld felszínén éltek, aztán leköltöztek. Nagyon értelmesek, különösen fejlett műszaki ismeretekkel, hosszú életűek. Nem szaporodnak, de időnként elrabolják az emberek gyerekeit, és felnevelik őket. Willis Emerson azt írja róluk, hogy kétszer olyan magasak, mint a földi emberek, és akkor költöztek a föld alá, amikor Atlantisz és Lemúria között kitört a nukleáris háború. Ekkor váltak sivataggá a Szahara, a Gobi, Ausztrália és Amerika egyes területei. A földalattiak megőrizték és tovább fejlesztették a régi korok bölcsességét. Sajnos nem szeretnek minket, azt mondják, hogy mi csak visszaélünk a tudással. Előbb-utóbb elpusztítjuk az egész bolygót.

Ez bölcs megfigyelés, valóban a legjobb úton vagyunk a teljes pusztuláshoz.

Aghartha lakói azonban mindenre felkészültek. Az ufókat már a hold belsejében gyártják, tudod, ott a multik egyáltalán nem fizetnek adót, és általában sokkal alacsonyabb a bérszínvonal. Máris számos kolóniát hoztak létre a naprendszer egyéb bolygóin, illetve azok belsejében. Mert természetesen mindegyikben megvannak az élet feltételei, de a legjobb a Mars, ennek a napja olyan erős fényű, hogy a bolygó egész felülete vörösen izzik.

Nincs szebb az alternatív tudománynál. És ha meggondoljuk, hogy a Vízöntő-kor még nem olyan régen kezdődött el... Csak úgy követik egymást a nagyszerű felfedezések. Tehát, ha jól értem, egy másik galaxisról, de legalább a naprendszeren kívülről, illetve a régen elsüllyedt Atlantiszból és Lemúriából, még pontosabban, a nagy német birodalmi álomból...

Ez csak az egyik feltételezés. 1869-ben Cyrus Reed Teed-nek, egy gyógynövény kutatónak és alkímistának látomása volt. Megjelent előtte egy ragyogó fehér hölgy, fehér ruhában és glóriával, és közölte vele, hogy mi vagyunk azok, akik a föld belsejében élünk. Csak érzékcsalódás, ha azt gondoljuk, hogy ez a föld felszíne. A látomás olyan meggyőző volt, hogy Teed az életének hátralevő 40 esztendejében hűtlen lett a gyógynövényekhez, nem is foglalkozott mással, csak könyveket és cikkeket írt, részletesen kifejtette, miért lehetetlen az, hogy a föld felszínén élet legyen. Megalapította a Koresanok szektáját, amelyet azért nevezett el így, mert a neve, Cyrus, héberül Koresnek hangzik. Még Leonard Eulerre is hivatkozott, aki állítólag azt mondta valamikor a 18. század végén, "matematikailag szükségszerű, hogy a föld belül üres legyen."

Hiszi a piszi.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2012-09-17 16:05:21

válasz Istefan (2012-09-15 23:02:18) üzenetére
igen, az azóta megszűnt Betűvetés-ben olvashattad.
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2012-09-15 23:02:18

Ezt valahol már olvastam régebben, talán a "hiszi a piszi" nem volt benne, de gondolom a szerző ugyanaz.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2012-09-09 08:31:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett ez a kalandozás a Föld belsejében, és a fejünk belsejében. Az emberi butaság tényleg határtalan. Szellemes, érdekes eszmefuttatás, élvezettel olvastam!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Feleki Sándor: Május / Mai címmel

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)