Táncol a hold
Táncol az óra
Kattan, pattan
A szív is halkan

Táncol az emlék
Táncol a szó
A számon már folyó

Csendesen akarod
Én hangosan hadarom

Örök és hideg nagyon
Forró volt az éj a padon
Az ágyban, reggel az asztalon
Táncol kopott képünk a falamon

Tomboló emléked nem fér a szekrénybe
Láncunk is áttetsző a napfényben
Külön, s távol
Miért zuhantunk, ha szálltunk?

Remény a szemedben
Elvesztél bennem, s én benned
Eltűntek a szép pillanatok
Maradtak a táncoló emlékkupacok

Örök és hideg nagyon
Forró volt az éj a padon
Az ágyban, reggel az asztalon
Táncol kopott képünk a falamon

Engedj el
Mennem kell
Nem fogsz, s én mégis láncon
Nincs hideg, én mégis fázom

Örök és hideg nagyon
Forró volt az éj a padon
Az ágyban, reggel az asztalon
Táncol kopott képünk a falamon

Érintésed még mindig érzem
Nevetésed még mindig kérem
Mikor senki se hall
Én hallak
Mikor némán sírok
Még jajgatsz