HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2012-09-18

Az aranytolvaj


Kincsem rejtem ezer helyre,
Csak ne feledje öreg fejem,
Aranyaim rejtekét.
Kezem hiába keresgél,
Aranytolvajt sejtek én.

- Tudom, most megijesztettem kedves, de én már csak egy feledékeny öregasszony vagyok. Otthon is folyton keresek valamit. Hiába az évek... Voltam itt a szanatóriumban, úgy hét éve, már minden megváltozott itt. Akkor egy férfi volt az osztályos orvosom, és az első emeleten volt a szobám. -
Az öregasszony tovább keresgeti a borítékba rejtett pénzét, végre megtalálja, és újfent elrejti a szekrénybe rakott ruhák közé.
- Elmondok magának egy történetet, ami velem esett meg, azóta is rejtegetem az értékeimet. Tudja ez a világ nagyon elromlott, tönkrement anyagilag, erkölcsileg, a kommunisták teljesen tönkre tették. Horthy rendbe szedte ezt a hazát, gazdag virágzó ország volt a miénk az én fiatalságom idején. Maga akkor még meg sem született. Apám katonatiszt volt, tisztességes jómódban éltünk. A családunk Erdélyből származott, de egy katonatisztnek folyton költöznie kellett, ment a család is utána.
Nyarakat többnyire valamelyik fürdőhelyen töltöttük, de sokszor mentünk Erdélybe is. Apám minden születésnapunkon arany ékszerrel lepett meg bennünket, csodálatos ízlése volt, tudta mindegyikünkről, hogy minek örülnénk a legjobban. Anyánk fiatalon rákbetegséget kapott, és épphogy betöltötte a negyvenet, amikor itt hagyott bennünket. Apánk ekkor szétosztotta közöttünk a mama aranyát is, mondta, jön a háború, jó lesz az, ha netán megszorulunk. De én soha nem nyúltam az aranyakhoz, vigyáztam rájuk, volt, hogy a testemen, a ruhámba bevarrva hordtam, nehogy lába keljen Utoljára Miskolcon telepedtünk le, a férjhezmenetelem után kerültem a Dunántúlra. Jó és nagyon ügyes ember volt az uram, Isten nyugosztalja, már tizenöt éve meghalt. Mondtam neki ne cigarettázzon olyan sokat, de hiába volt az intő szó. El is vitte a rák. Se a fiam, se az unokám nem gyújtott rá szerencsére soha. A férjem Erdélyben az Almássy uradalomba tanult ki négy szakmát is, a kommunistáknak is kellett a tudása, kénytelen volt nekik mindig elkészíteni a prototípust, mert azok nem értettek a rajzokhoz, meg úgy általában semmihez sem. Nagyon szerette a történelmet, és gyűjtötte a történelmi könyveket, sok különleges egyedi könyvünk van, de soktól megváltam már, van amit elajándékoztam, van amit eladtam. Kevés a nyugdíj, a lakás nagy, de nem cserélem kisebbre, mert nagyon öregek és értékesek a bútorok. Az aranyaimhoz nem akartam hozzányúlni, azok emlékek.
Gondoltam, mielőtt meghalok, odaadom az aranyaimat a fiamnak és az unokámnak. Mondták, hogy fordítsam magamra, nem kell nekik. Aztán arra is gondoltam, hogy jó lehet az még a gondozásomra is, mert a nyugdíj az nem sok, mert későn kezdtem el dolgozni, a férjem nem szerette, ha nem vagyok itthon.
A történetet másnap mesélte el, mert este lett és belefáradtam a hallgatásába, de előtte még egyszer kénytelen kelletlen, de végighallgattam az élete történetét újfent, ja és még előadást is tartott az egészséges táplálkozásról, csak zöldteát iszik, barna kenyeret vesz és ingyen úszik mindennap egy órát.
Szóval, volt nekem egy takarítónőm, mesélte, egy erdélyi lány, a Katus. A földszinti lakásban lakó református lelkészék ajánlották. Tudja, mi reformátusok vagyunk, a mi templomunk egyszerű, nem olyan magamutogató, mint a katolikusoké. Szóval hetente egyszer jött és végig takarította az egész lakást. A takarítás napján mindig jól elrejtettem a kincseim, mert az ember soha nem tudhatja. Kedves lány volt ez a Katus, egyszer elhozta az udvarlóját a húsvéti nagytakarításkor, hogy segítsen neki a munkában. Nem igazán örültem neki, de mit volt mit tenni, belenyugodtam, azt gondoltam, hogy az aranyakat elviszem a fiamhoz. Mert az ember sosem tudhatja. A fiamék elutaztak az ünnepekre, majd úgy két hét múlva jöttek meg, mondom neki, hogy már hazahozhatja az aranyakat.
- De anya, nem adtál nekem, semmiféle aranyat megőrzésre!
- Az lehetetlen, mert itthon sincs, én odaadtam, az ünnepek előtt.
- Kutassuk át a házat itthon lesz az.
Egy egész álló nap kutattunk, minden lehetséges rejtekhelyet megnéztünk, és nem volt sehol az arany.
- Ellopták! Biztos a Katusék voltak, nem véletlenül hozta az udvarlóját segíteni.
Bejelentettük a lopást a rendőrségen. Sok tortúrával járt. A Katus sírt, váltig állította, hogy ők soha nem lopnak, ők hívő emberek. A rendőrség egy idő után nem foglalkozott az ügyel, mert még az sem volt bizonyítva, hogy egyáltalán voltak e aranyaim. Nagyon elkeseredett voltam, és folyton azon járt a fejem, vajon hova lettek a féltve őrzött kincseim. A Katus megorrolt rám, új lány után kellett néznem.
Az unokám egy este hazatelefonált, hogy jön szabadságra, mert letelt a féléves szolgálata egy luxushajón, amely a Bahamáknál rótta a tengert a sok gazdag amerikaival.
- Remélem Mama, megvannak az aranyaid, amit a kiutazásom előtt adtál oda megőrzésre, este azt is visszaviszem, őrizd te, mégiscsak a tied.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-12-07 22:43:39

Köszönöm Judit, utólag is az olvasást.
Kedves Patyolat, a nénit annyit a hallgattam a három hét szanatóriumban eltöltött idő alatt, hogy ezt a történetet egyesszám első személyben sem volt nehéz elmondanom. Köszönem az olvasásért.
Üdvözlettel Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2012-09-26 00:02:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Sajnos ismerős a helyzet, amiről írtál. Az én nagymamám is folyton a kis pénzecskéjét dugdosta, időnként az egész család azt kereste, hogy hová tette el, mert ő nem találta. Még rosszabb volt, amikor ifjúkori ruháit, kabátjait siratta, hogy ellopták, hiszen azt meg sem tudtuk keresni neki...
Sejtettem előre a csattanót, mégis örültem, hogy meglettek a féltve őrzött aranyak, amiknek a legfőbb értékük: az emlékek, amik hozzájuk fűződnek.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-09-20 14:01:23

Köszönöm Ida. A történet ugyan fikció, de a néni nagyon is valóságos személy, egy szobában voltam vele a balfi rehabilitációs szanatóriumban. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6737
Időpont: 2012-09-20 09:21:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!
Írásod emlékeket ébresztett bennem. Hiszen, édesanyámmal átéltem hasonlót. Ugyan neki nem volt aranya, ékszere egyáltalán, viszont mindig panaszkodott, hogy mennyi a dolga, mert mindig keresnie kell valamit, hol a kulcsait, hol a kis pénzét, mert ő is rejtegette, s mindig jobbnál jobb rejtekhelyet talált neki... ez, csak a kezdet volt...
Mélyen megérintett az írásod, nagyon hitelesen, élethűen ábrázolod azt, amit már magam is átéltem. Tetszett, nagyon.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-09-19 20:55:47

Igen Istefan és keresné napszám hogy hova rejtette a rejtekhelyet rejtő cetlit. Az öregségnek is megvannak a felejthetetlen percei. Köszönöm az olvasást. Szeretettel Ibolya
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1658
Időpont: 2012-09-19 20:37:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ha az ember meg ne öregedne és a szklerózis se lenne, bizonyára ilyen tolvajok se garázdálkodnának! Jó ha egy bizonyos kor után, az ember felírja mit hova dugdos el, a papírt amire felírta jól elrejti, gondolom ez biztos módszer. Szeretettel: István

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három tünet - Január 2/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Díjat kapni egy üres színházteremben című alkotáshoz

Dorothy alkotást töltött fel Számoló címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Füzetlapok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) megbomlik a békés együttlét című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ima című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Nem kell túlélni az urat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)