Most szeretnék mesélni egy szeretettel teli családról. Akik, Édesanyám halála után felkarolt engem és a két Bátyámat is. Hálásak lehetünk érte, hogy ide kerülhetünk Hozzájuk! Gondoljanak bele, minekünk otthonba kéne leélnünk az életünket a legidősebb Bátyámmal, mert mi nem vagyunk képesek magunkat ellátni az életben. Mindig kell, legyen a hátunk mögött sajnos Valaki! Én bele sem tudok gondolni abba, hogy nekem és szerető testvéremnek valamiféle otthonba keljen élünk. mert nagyon valószínűséggel, hogy ott szétválasztottak volna bennünket egymástól. De így hálás szívvel, Nekik köszönhetem minden egyes percemet. az Istennel együtt. Sajnos sokan nem tudják felfogni milyen egy mozgássérült gyerekkel vagy egy fiatallal együtt élni. Semmiképp nem tagadom, hogy tiszta szívemből érzem, ahogy sugárzik felém Tőlük kapott szeretet, szinte olyan ez számomra mintha Édes szüleim lennének! Szerintem nem egyszer és kétszer hallották a Tv-be, hogy emberek elhagyják a gyermeküket az Anyukák, de ugyan úgy az Apukák is. Nem tudom, ilyenkor mit érez az, aki ezt megteszi. Abba viszont nagyon biztos vagyok, hogy annak az Embernek nincs a szívébe szeretet.

Ebbe a családba ahol most élek tele vannak szeretettel. Hisz úgy vesznek minket körül, mint a saját gyermeküket. Még azt mondhatnám, hogy én úgy érzem, mintha Mi több szeretet kapnák Tőlük. Pedig tudom, hogy nem így van.

Persze azt is kell, mondjam, hogy azt is érzem mi több energiát elveszünk Tőlük, mint az egészségesek, Mivel mi sok nehézségen megyünk keresztül.

Én orvosról orvosra jártam és sok műtétet éltem át, hogy javuljon az állapotom! Mivel születésemkor megsérült az a szervem, ami a mozgást irányítja. S így műtétekkel próbáltak az orvosok egy kicsit jobb állapotba hozni a mozgásom, legalább segédeszközzel, vagyis bottal tudjak járni. Azért mondom azt, hogy nem tudnak, velem érezni, csak meg tudnak érteni, mert Ők nincsenek ebbe a helyzetben,

Meg is lett a sok műtét eredménye. Hiszen két bottal tudok közlekedni rövidtávon, ha pedig hosszabb távra, akkor pedig háromkerekű biciklimmel vagy elektromos kocsim, segítségével vígan boldogan kimozdulhatok a négy fal közül, amikor csak kedvem van. Igaz a téli időket a fal között élem, de az csak pár hónap.
Most szeretném két versemet megmutatni, amit tiszta szívből írtam Nekik.

Árva

Kis gyermekként árva lettem,
Mivel szüleim megpihentek,
Nagynénémék magukhoz vettek,
S szeretettel felneveltek,
Így nem kell semmitől sem félnem,
Hisz érzem, ők szívből szeretnek,
Amit csak tudnak, értem megtesznek,
S ezért mély hálát érzek szívemben!

Nevelőszülők

Nevelőszülőknél élem,
Én már az életem,
De én úgy érzem.
Hogy úgy szeretnek engemet,
Ahogy saját gyermeküket,
Sok mindent nekik köszönhetek,
De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!

Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,
Ahogy más gyermek valódi szüleit,
Hiszen ők neveltek fel engemet,
S a két testvéremet is,
Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!


Mai napig hálásan köszönöm Nekik a boldog életemet!

Dátum: 2012-04-10