Naponta nézek a tükörbe,
szépítkezem, fésülködöm.
Sajnos, az üvege nem görbe,
és amit látok, nem öröm.

Másnapos megint a szakállam,
a szemem mélyen karikás,
lapos a mellem, szűk a vállam,
hol a hajdani daliás?

Fodrászhoz is el kéne menni,
a hajam már nagyon lenőtt,
és edzeni kéne vagy szedni
valami tömegnövelőt.

Tükröm, tükröm, mondjad meg nékem,
fogyni tovább meddig lehet?
És súgd meg, akár a mesékben,
fiatal, üde hogy leszek?

És a tükör kétséget nem hagy,
mutatja híven, ami van.
Mit tehetnék? Összetöröm vagy
nem izgatom vele magam.

De fikció mindez, higgyétek,
és depresszió sem gyötör,
ahhoz, hogy lássam, ami lényeg,
nem szükségeltetik tükör...