HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2012-09-26

Itt van az ősz...

Kora őszi délután volt. A nap már nem perzselt úgy mint nyáron, de kellemes langymeleg volt az idő. Egy könyvvel a kezemben ténferegtem az udvaron, helyet keresve, hová ülhetnék le. A szekér ott árválkodott előttem. Édesapám nemrég érkezett haza, még az ebédjét fogyasztotta. Felmásztam hát a szekérre, felültem a bakra. Onnan néztem széjjel. A tanyát körülövező fák árnyékba borították az udvart, csak imitt, amott szűrődött át a lombok közt a langyos napsugár. Ahogyan a szél játszadozott a lombokkal, úgy táncolt a fény is az udvaron, az arcomon. Élveztem a hangulatát ennek a fényjátéknak. Be is vésődött a kép az emlékezetembe, szinte úgy tűnik, hogy most is ott ülök a szekér bakján, mosolyogva nézem a táncoló fényeket, csak valahogy, nem illik a képbe a monitor és a billentyűzet, amin éppen ezt a kis novellát pötyögtetem.

Kinyitottam a könyvet. Verset kellett tanulnom. "Itt van az ősz, itt van újra..." Valóban, már olyan őszies a hangulat, beleszagoltam a levegőbe, még az illatát is éreztem. "S szép, mint mindig, énnekem." Nekem is! Ujjongtam magamban, csodálatosan szép, s a költő, Petőfi is szereti... de hiszen ez nagyszerű! "Tudja Isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem." Nahát, én is nagyon szeretem. De hiszen én mindent szeretek... Isten biztos tudja, hogy mi okból... Lehet, hogy egyszer én is költő leszek, mint Petőfi?...
"Kiülök a dombtetőre..." Hát domb az nem igen volt, csak kicsi domborulatok, sík vidék volt az, viszont fenn ültem a szekéren, s onnan néztem szerteszét. Aztán csodáltam, mennyire szép, amikor azt mondja "hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét." Hallgatóztam... bizony én is hallottam, édesanyámnak azt szoktam mondani, hogy sírnak a fák, és én sajnálom őket, mert biztosan nagyon fáj nekik valami. Ő vigasztalt, hogy dehogy, látod megsárgultak a levelek, lehullanak, mert télen úgyis megfagynának. Így hát télen alusznak a fák, azután tavasszal újra rügyeznek, friss lombkoronát hajtanak, új leveleket... Igaza lehet anyának. Figyeltem a fákat, amikor jött egy kósza szellő, meglebegtette a leveleket, s az elsárgult levelek, lassan, imbolyogva hulltak alá, apró, alig hallható nesszel földet értek. Milyen gyönyörű, mennyi szépség, a természet mindig gyönyörűséggel töltött el, csak pakoltam puttonyomba a szebbnél szebb élményeket. Szinte mindig a természetben voltam, együtt lélegeztem vele, sokat, nagyon sokat tanultam tőle.

Édesanyám jött egy vödör vízzel, a kacsáknak vitte az itatóba. Perlekedett magában, hogy mindig lubickolnak a vályúban, s ő nem győzi a vizet hordani, hogy ne szomjazzanak. Megállt a szekérnél, látta, hogy bambán bámulok a levegőbe, a fákra, hát megkérdezte, hogy mit is csinálok én ott. Mondtam, verset tanulok.
- Én úgy látom, inkább bámészkodsz. Majd este felmondod azt a verset, jó? - s azzal ment tovább a dolgára. Én meg tovább hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét. Azonban még időben észbe kaptam, hogy bizony van még egy versszak, s már a nap lemenőben. "Mosolyogva néz a földre, a szelíd nap sugara, mint elalvó gyermekére néz a szerető anya." Sokáig néztem a napot. Bágyadtan, fáradtan mosolygott, s én visszamosolyogtam rá. Vajon anya is így mosolyog rám, amikor elalszom? Az biztos, hogy bágyadtan, fáradtan, mert annyit dolgozik szegény. Vajon mosolyog-e?
Majd egyszer meglesem, határoztam el. A vers viszont már megy, mehetek segíteni anyának, hogy legyen kedve rám mosolyogni, amikor elalszom.

Visszagondolva erre a kis epizódra, elmerengek. Milyen könnyen megtanultam akkor ezt a verset, hiszen nem csak olvastam és magoltam, hanem átéltem, éreztem mindazt amit a költő sugallt. Bizony, így könnyű verset tanulni, s meg is maradt bennem egy életre, soha nem felejtem el, mert személyes élményként éltem meg. Elmosolyodom. Az jut eszembe, hogy most már nem csak Isten tudja, hogy mi okból, hanem én is, hogy szeretem, de szeretem az őszt, nagyon.


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-10-01 20:24:34


Köszönöm, kedves Zagyvapart, örülök, hogy visszarepíthettelek a múltba.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-10-01 17:33:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Milyen érdekes az említett Petőfi verset, jónéhány társával én is tudom a mai napig, nyilván azért, mert szeretem, és mindig is szerettem Petőfit, mint ahogyan szeretem ezt az írásod is, mert visszavitt gyermekkoromba. Olyan jó volt olvasni.

Szeretettel: Zagyvapart.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-10-01 09:48:23

válasz Klára (2012-10-01 09:03:17) üzenetére

Örülök, kedves Klári, hogy tetszett ez a kis múltidéző írásom.
Köszönöm, hogy itt időztél nálam.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2114
Időpont: 2012-10-01 09:03:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Élvezettel olvastam emlékező írásodat, nekem nagyon tetszett.

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-28 19:48:05

válasz Finta Kata (2012-09-28 12:41:58) üzenetére

Kedves Kata!
Örülök, hogy szereted olvasni az írásaimat. Valóban az őszinteségre törekszem, s hogy azt hitelesen tudjam átadni. Az egyszerűségem, talán származásomból fakad. Soha nem is akartam más lenni, az a valamikori tanyasi kislány akartam maradni.
Örülök, hogy Te is kaptál sokat a természettől, valószínűleg a szüleidtől is, ahogyan én is, s az valóban rögzül egy életre. Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2012-09-28 12:41:58

Kedves Ida!
Szeretem olvasni a prózádat és verseidet egyaránt, mivel tisztán, egyszerűen - és nem mesterkélten - közvetítve az olvasóknak a mondandót. S elmondod azt, amit szeretnél átadni. Sokan nyitva hagyják a végét, nem fejezik be, mondván, hogy az olvasó találja ki. Ilyenkor mindig arra gondolok, ha nekem kell valamit kitalálnom, akkor keresztrejtvényt fejtek inkább.
Nagyon egyetértek a szavaiddal: "Szinte mindig a természetben voltam, együtt lélegeztem vele, sokat, nagyon sokat tanultam tőle."
Én is olyan helyen nőttem fel, ahol sokat jártuk a természetet, s ahol nagyon, de nagyon sokat lehet tanulni, s ami megmarad az emberben örökre. Az alsó osztályokban tanult legtöbb vers még ma is bennem él. Az én agyambn rögzültek. Most is szeretek olvasni és elmondani is. Élvezem, ha skandálhatom, főleg a jól szerkesztetteket.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-27 22:33:40

válasz Istefan (2012-09-27 21:35:04) üzenetére
Kedves István!
Pontosan erről beszélek. És nagyon jól látod, talán holnap fel tudja mondani a kislányod a verset, s azonnal ki is repül a fejéből. Nem fér a fejembe, hogy itt a 21. században magoltatnak az iskolákban. Tudod mi ennek a következménye? Az, hogy a gyerek nem tanul meg tanulni, már kicsi korában kiölik belőle a tanulási vágyat, mert olyasmit magoltatnak vele, amit nem ért, nem érez, nem él át, tehát nem is tanulja meg. Azután gimnazista korában sem fog tudni tanulni, az akit ilyen módszerekkel tanítanak. Azt nem értem, hogy a ma pedagógusai nem tanultak módszertant, avagy, ők sem tanultak meg tanulni, és amit bemagoltak másnapra elszállt a fejükből? Más magyarázatot nem találok rá.
Mégsem írtam hiába ezt a kis novellát, máris bebizonyosodott, hogy szükség volt rá. Csak a kislányodat sajnálom. Neked meg köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel, Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-27 22:17:47

válasz Bödön (2012-09-27 20:20:09) üzenetére

Bödön, ez nem vers-elemzés, és nem is akart az lenni. Módszertannak nevezik.
Csakhogy én nem nevezem annak, mert kisiskolás koromba bújva, hívom fel a pedagógus társadalom figyelmét, hogy nem magoltatni! Sem verset, sem pedig más tananyagot.
Merthogy sajnos, az iskolákban a csapból is az folyik.
Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-27 22:11:35

válasz oroszlán (2012-09-27 16:06:52) üzenetére

Én köszönöm, hogy olvastad és itt időztél nálam, kedves Oroszlán.
Szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2012-09-27 21:35:04

Egész délután egy modern költő nyakatekert versét az őszről próbáltuk a kislányommal valahogy bevésni az agytekervényekbe és bevallom nehezen ment. Magamban dühöngtem, hogy mi a csodáért nem elég a kisiskolásnak egy egyszerű, de nagyszerű Petőfi vers, amit könnyen megtanul, meg is ért, mert a tanulandó absztrakt versből vajmi keveset értettem én, nemhogy ő értett volna valamit.
Ezek voltak az előzmények és utána olvastam írásodat. Nos, bizonyára az a vers sose fog ilyen emlékeket ébreszteni senkiben és sorai nem hinném, hogy két napnál tovább megmaradnak a gyerek emlékezetében. Elolvasva az írásod, úgy éreztem a dühöm nem hiábavaló, hiszen nagyon nehéz megtanulni egy kisgyereknek olyan verset, amelyiknek nem érti a mondanivalóját, így semmi érzést nem vált ki belőle, így később nem lesz mire emlékezzen. Jó példa a tiéd! Szeretettel: István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-09-27 20:20:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2012-09-27 14:53:27) üzenetére
Kedves Ida! Egyet is értenék, ha ez egy vers-elemzés lenne, és ez egyértelműen ki is derülne belőle. Akkor azt mondanám, mint iskolás kisdiák. jól elmesélte ezt nekünk a tanítónéni. Sok szeretettel én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2012-09-27 16:06:52

Kedves Ida!
Én is emlékszem az ábrándozások korára, amikor talán egy vers, vagy csak egy érzés órákig tudott foglalkoztatni.
Ahogy leírtad úgy kellene tanítani is a verseket, hogy átérezzék nem csak a mondanivalót, hanem a hangulatát is.
Köszönöm, hogy átadtad a gyermeki érzéseidet.
Szeretettel üdvözöllek: oroszlán
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-27 15:05:32

válasz sgtGiggsy (2012-09-27 12:23:54) üzenetére

Szeretem az őszinteséget, és meg is értem, ismerve a korodat, hogy nem a Te stílusod, hiszen, ilyen fiatalon még nem szokás visszajárni a gyermekkorba emlékezni.
Ha ez az egyetlen írás, amit olvastál tőlem, akkor azt javasolnám, hogy olvass el mást is az írásaim közül, talán annyira nekem sem ez a stílusom. Bár van több írásom is a gyermekkoromból, de esetleg javasolhatom, az ez előtti írásomat "Miért?" címmel, vagy mondjuk, van egy ízig-vérig mai fiktív novellám "Vivaldi és az évszakok" címmel, ami igaz, romantikus történetként van jegyezve, de egyáltalán nem csöpögős, inkább kicsit humoros.
Válogathatsz kedvedre, talán valamelyik elnyeri a Te tetszésed is.
Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök az őszinteségednek.
Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2012-09-27 14:53:27

válasz Bödön (2012-09-27 08:43:49) üzenetére

Kedves Bödön!

Te is aranyos vagy, de nekem nem számítanak a csillagok, sokkal inkább a véleményed.
Azt mondod: kisiskolás. Valóban vándorolok az időben, egyszer kisiskolás koromba bújva, máskor a jelenben vagyok. Petőfi sorait nem hagyhattam ki, mert a verstanuláson, a felfedezésen van a hangsúly. Ennek a kis írásomnak üzenete van. Ha nem jött át, biztosan elhibáztam valamit, de lehet az is, hogy nem vagy pedagógus.:)
Azért kedves tőled, hogy olvastad. Köszönöm.
Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-11
Összes értékelés:
15
Időpont: 2012-09-27 12:23:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szépen megírt érzelmes történet. Nem egészen az én stílusom, de szép.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-09-27 08:43:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyon aranyos történet, szívből jön, ezért adom rá az öt csillagot, de nekem kicsit "kisiskolás" és túlságosan érzelmes. Azt vetném még fel kritikaként, hogy nem szerencsés Petőfi szavaival érvelni, magyarázni, még akkor se, ha idézőjelbe teszed. A "személyesség" csorbul így. Inkább saját gondolatot, saját szavakkal.

Sok szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Közelít az ősz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)