Mindig hazahúz a szívem.
Értenem nem kell, nem lehet,
Csak mennem, s megpihennem,
A nagyvilág bajait elfelednem,
A szabadságot átölelnem.

Érzem, hogy hol, s merre az otthon.
Megyek, kicsit várj, s nevess,
Addig akad nekem Pesten is leves,
De az otthoni tudod, mindig ízesebb.

Minden gólya elhagyja a fészkét, felrepül.
Minden szólam a szép jövőről hegedül.

Nyugodtan feküdj hanyatt, napozz.
Nézz az égre és élvezd a csendet.
Nyisd ki a könyvet, s lapozz még egyet.

Ikszek jönnek, s lassan mennek.
Ezek az ikszek, melyekben fiad felnevelted.
Emléktengerben mindig elmerenghetsz,
De a múltból csak a szépre emlékezhetsz.

A jó, rövid kétbetűs szó,
Neked és nekem is volt órából ezer ragyogó.
A romok, amik lábunk alatt voltak örökre eltűntek.
Egyirányú az élet, nézz pozitívan előre.

Légy boldog mindig, újra és újra!
A boldogságodnak nyitott szíved a kulcsa.
Nevess, s szeress ahogy tetted eddig, szárnyalj,
S ha bajba lennél, vagy már nagyon fáradt,
A gólyád hazaszáll, ahogy nevelted, bátran.