HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49053

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: johnnyboyFeltöltés dátuma: 2012-10-06

Meggyóntam a bűneimet 2 rész

— Az... hát... az úgy volt, hogy... a barátnőm csodálatos ételeket készített. Még a lábast is kinyaltam.
— Na és?... na és? - sürgetett egyre türelmetlenebbül.
— Utána... aztán este... összefeküdtünk, de... az izé... nem jött össze. Úgy jóllaktam, hogy még moccanni sem tudtam. Rögtön elaludtam.
— És másnap?
— Másnap?... akkor... másnap a barátnőm megint remekelt: a kedvenc ételemet, valódi diós tésztát készített. Olyan szenzációs finomat gyermekkorom óta nem ettem!
— Remélem fiam... ugye nem jártál úgy, mint az előző nap?
— Hmmm... atyám... az izére... már sajnos... nem... akarom mondani... ismét csak a hasamra
koncentráltam... és... inkább a finom diós tésztát választottam, én marha ... mint azt a csodálatos...
— Mondd, te szerencsétlen! A barátnőd ezért nem karmolt össze-vissza? Nem akarta a szemedet kikaparni, amiért ... mást választottál?
— Nem. Nem emlékszem rá, atyám, mert újra elaludtam és... ahogy lefeküdtünk... én már nem is tudtam, hogy... izélni... izélés... aztán...
— Oh, homo nudus cum nuda iacebat... Et non commiscebantum ad invicem1... — mormolta alig hallhatóan anyanyelvemen is a latinul kántált szöveget.

— Ha még soha nem voltál az agyaddal vizsgálaton, akkor éppen ideje, hogy ellenőriztesd magad, mert egy normális ember nem követ el többször azonos hibát!— Ismét térdre vetve, fejét mélyen lehajtva imádkozott a lelki békességemért.
— Errare humanum est. Memo ante mortem beatus Domine!4 — Tüstént egy improvizált imát dünnyögtem, mert a hosszú latin szövegtől átszellemülve, éreztem, hogy most nagyon komoly dologról van szó.
— Fiam, ez az utolsó ima, hogy bűnöd feloldozást nyerjen — kaptam a régóta várt választ.
— Térdelj le gyermekem, tekints a feszületre és imádkozz!
— Igen, atyám! — nyekeregtem félelemmel.
Erősen koncentráltam. Éreztem, tökéletesen együtt vagyunk mindhárman: az Úr, és mi ketten.
Imádkozás közben olyan bűnbánatot éreztem, hogy majdnem sírva fakadtam. Az jutott az eszembe, hogy most nem azon a puha imazsámolyon kellene térdepelnem, hanem egy marék kukoricát érdemelnék a térdem alá büntetésképpen, amiért oly sok csalódást és szenvedést okoztam szegény barátnőmnek.

A fülledt levegő, kissé elbágyasztott a gyóntatófülkében. Óvatosan kinyitottam az ajtót, nehogy megzavarjam a körülöttünk imádkozó hívők istentiszteletét. A kis résen át felnéztem a hatalmas gótikus kupolára: parányi porszemnek éreztem magam. A beszűrődő fénycsíkon a leheletfinom porszemek vidám táncot jártak, csillogva megvilágították Krisztus fájdalmas arcát a feszületen. Fátyolos szemmel, mély alázattal tekintettem fel a megkínzott szentre, úgy tűnt, mintha a saját képmásomat látnám.
— Fiat voluntas Domine!5 — szólalt meg Isten szolgája, majd egy rövid magyar nyelvű imával fejezte be.
— Ismételd utánam az imát feloldozásodhoz. — Dünnyögő hangon rakosgattam össze a szavakat, majd méltóságteljesen mindkét kezét rám téve megáldott és feloldozott a bűneim alól.
— Ego te absolvo in nomine Patris et Filli es Spiritus Sancti... Dominus vobiscum!6 — hangzott el szentatyám utolsó szavai. Vesébe néző tekintetével félreérthetetlenül jelezte, hogy sürgősen el kell mennem orvoshoz, nehogy valakinek az átka üljön ismét rajtam, ha még egyszer hasonló hibát követnék el az életemben.
— Quod praeteiit7 — búcsúzott el tőlem bársonyos hangon.
Néma fejbólintással jeleztem, hogy betartom a bölcs tanácsát. A gyóntatófülkét elhagyva térdre borultam előtte és megcsókoltam a jóságos kezét.

Az ősi latin mondással, vallásos áhítattal köszöntem el:
"D i x i - e t - s a l v a r i - a n i m a m - m e a n s ." (Elmondtam és megmentettem a lelkemet.)
_____________________________________________________
1-Ó, a meztelen férfi a meztelen nővel egybefeküdt ... és mégsem
egyesültek egymással ...
2-Fordítsa Isten jóra dolgot!
3-És te Urunk könyörögj miértünk ... ki az eget és földet teremtette...
4-Tévedni emberi dolog. Egyetlen ember sem tudhatja, milyen jövő vár rá.
5-Legyen meg a Te akaratod, Uram!
6-Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.
7-Ami elmúlt nem nyomaszt többé.


— Vége —


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
johnnyboy
Regisztrált:
2012-07-20
Összes értékelés:
53
Időpont: 2013-07-14 06:19:54

Kedves Kata!
Köszönöm a sok csillagot, amivel jutalmaztál. Úgy érzem, mintha a Virtus Web oldalán már találkoztunk volna. Az alkotásaimmal könnyen megismerkedhetsz, ha gyakrabban visszatérsz az oldalamra. Néhány versemnél zenei linket is találhatsz, ahol meghallgathatod klasszikus zenével, vagy a saját zeneszerzeményemmel. Köszönöm a baráti tanácsodat, hogyan tudnék a segítségeddel lefekvéskor gyorsan elaludni. Sajnos nálam nem válik be, mert én nappal alszom és éjszaka foglalkozom a napi dolgaimmal, mert insomniában - alvászavarban - vagyok. Tehát sikerül az éjszakai könyvek olvasása nélkül is ébren maradnom. Biztos vagyok abban, hogy tudnál sokkal jobb terápiát ajánlani éjszakára, hogy elfáradjak és lefékezhessem a hiperaktív tevékenységeimet nappal. Azt éjszakai ébrenlétre férfi társaimnak én is adtam bölcs tanácsot: Isten óvjon mindnyájatokat, a lefekvés előtti diós tésztától!

Szeretettel üdvözöllek: Johnny
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2013-07-08 11:59:46

Kedves John!
Élvezettel olvastam műved második részét. Bizony-bizony mondom Néked, a következő rész: "Úgy jóllaktam, hogy még moccanni sem tudtam. Rögtön elaludtam." - megbocsájthatatlan bűnnek számít. Hogy tehettél, vagy a szereplőd hogy tehetett ilyet? (Tréfa.)
Fontos, hogy bűneinek bocsánatát megkapta!
Érdekes, olvasmányos a sztori, amit leírtál.
Üdvözlettel: Kata

Legutóbb történt

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz és tél című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Körforgásban címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Boldognak lenni... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel fénytörés címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)