Szöllősi Dávid:

Szomorú vasárnap

Napfényes hétvége, nyugalmas délelőtt,
ilyenkor érdemes járni a temetőt.
Halottak napja jön, ma még nincsen tömeg,
látogassuk hát meg kinn az "öregeket".

Vannak változások kapun kívül, s belül,
a körforgalomnak autós csak örül;
a virágosok mind új helyükön vannak,
benn a temetőben már felsorakoztak.

Autóval mentem, kényelmes az ember,
a sírig cipelni, gyalogolni nem kell.
Kicsit rendbe tettem, kicsit meglocsoltam,
a márvány sírkőre hálacsókot nyomtam.

Ahogy körbejárom seprűvel a követ,
mögötte egy lyukat nyomban fölfedezek.
Ott állott a kereszt, jó keményfa-fajta,
szüleim nevével volt egy tábla rajta.

Hát, a fakeresztet, azt bizony ellopták,
a műanyag táblát még jó, hogy meghagyták.
"Rendes" volt a tolvaj, neki az nem kellett,
tán meghalt az anyja, s keresztre nem tellett.

A táblát elhoztam, elteszem emlékbe,
sírjuk szentségének, sajnos, immár vége.
Drágáim, kereszt nincs, helyette van virág...
ne bosszankodjatok, ilyen lett a világ!
____________________________________________

2012. október 7.