HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48551

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: M IlkaFeltöltés dátuma: 2012-10-07

Isten véled...


Azon a nyáron énekelte Aradszky a táncdalfesztiválon a Piroskámat. Erre tisztán emlékszem.
"Isten véled édes Piroskám,
Van még rajtad kívül csinos lány,
Lennék én még nálad divatban,
És ha nem hát akkor mond, mi van?!"
Nagyon rég történt, amire most visszaemlékezem. Akkor már rég nem volt meg a hentesüzletünk. Anyám három fenyőt ültetett a lebontásra ítélt kis épület helyére. Mementóként? Olyan méteresek se voltak akkor még a fák. Megvolt viszont az a nagy vasoszlopos állvány, amikre Édesapám felhúzta a levágásra ítélt állatokat. Nem arra a célra lett használva, mint az készült. De működött jó pár esztendeig még utána is. A házkörül fellelhető deszkákból és egy ormótlan vastag kutyaláncból, eszkábált nekünk, lányoknak egy nagy-nagy hintát. Nem mindenki fért rá egyszerre? Dehogy is nem! Mi lányok mindenre leltünk megoldást, amit kieszeltünk. Kicsi lévén, a legkisebb lévén, általában ülnöm kellett. Mellém telepedett Zsuzsa, mert ő alkatilag nem rendelkezett terebélyes popsival. Rózsika folyton állt, nyomta a lábával a fenekem, de neki állni kellett, mert ugra-bugra lévén, annyi ideig nem is tudott volna ülni. Erzsike a másik oldalon állt, Zsuzsa mögött. Tényleg! Egyszer majd megkérdezem tőle, hogy neki is nyomta Erzsike lába a popsiját? Gizi a rangidős középről parancsolt. Kimagaslott termetével Rózsika és Erzsike közül. Naná! Ő volt a főnök örökké. Előtte talán soha nem is volt hintánk se még. Nem volt nap, hogy ne nyúztuk volna az új játékszerünk. Olyanra vágytam volna nagyon, hogy egyedül ülök csak rajta. Csak egyedül én. Azt hiszem soha nem sikerült. De buta vagyok! Most jut eszembe, hogy az nem is lett volna lehetséges. Hiszen nem ért le a lábam. Ugyan hogyan löktem volna be magam? Himbálózás nélkül meg mit ért volna az egész? Csak felmászni valamire és bitorolni? Jó az így, ahogy volt. Együtt.
Egyik délután, - akkor már napok óta nem esett az eső, - porzott alattuk a föld. Jól ki volt taposva a hinta alatt. Fű nem nőhetett, hiszen öt pár piciny láb gondoskodott róla. Szóval a megszokott elrendezésben fent vagyunk a hintán és piszkáljuk egymást, huncutkodunk a másikkal, csipkelődünk szokásosan, amikor a főnök, mármint Gizi, kiadta a parancsot.
- Dalra fakadás!
Hozzátartozik mindehhez, hogy egyikünk sem járt zenetagozatos képzésre. Énekelni viszont szerettünk olykor. Hát énekeltünk is. Jó negyedóra sem telt belé, a kertfaros szomszédasszony, aki olyan ötven körüli éveiben járhatott akkor és hatalmas teste volt, mint később kiderült hangja is. Ránk ripakodott.
- Azt a neveletlen fajtátokat! Hát nem tudtok csendben játszani? Miért kell állandóan üvöltözni?
Nóta elhalkult. Megszűnt. Csend volt a kertben. Hamar jött ki Édesanyánk és kérdezte mi a baj? Mindig ránk nézett, ha tízpercnél tovább voltunk csendben. Azt mondta a nagydolgok véghezvitelére minimum 11 perc kell. Mi, jól nevelt lányok elpanaszoltuk mi történt, és nagyon szégyelltük magunkat az új szomszéd néni szavai miatt. Igen, az volt, új. Azon a héten költözött be a tanyáról. Özvegyasszonyként, négy fiúgyermek édesanyjaként. Nem jártunk szerencsével, a fiúkkal. Mamlasz volt mindegyik. Báááár! Tibort, a harmadikat, amikor elvitték katonának, nagyon csapta volna a szelet az egyik nővéremnek. Azt írta neki a seregből: "He! Zsuzsikám! Jobban szeretlek, mint a hazámat." Ezen röhögtünk hetekig. Édesapám megsemmisítette a levelet, mert azt mondta: - ezért főbelövés járt volna az ő idejében. Visszatérve a hintázásunkra elmondtunk mindent Anyunak, ahogy történt, és a drága felemelt hangon elkezdett bennünket védeni. Nem hozzánk beszélt, nem nekünk szólt, csak úgy, hangosan, mint aki magában beszél.
- Nem hallottam még olyanról, hogy síri csendben kellene játszani a gyerekeknek, akinek nem tetszik, költözzön ki a tanyára, és szóljon rá a kecskéjére, hogy akkor mekegjen, amikor az ő fülének épp kívánatos.
Naná, hogy a kijött a néni. Beszélgettek ilyen felnőtt nyelven számomra. Arra emlékszem csupán a társalgás úgy fejeződött be, hogy édesanyám javasolta nyugodtan költözzenek vissza ahonnan jöttek, mert mi csak éjjel szoktunk csendesen élni, amikor alszunk.
- Bár maradtam volna kint a tanyán! Válaszolt szinte csak önmagának a szomszéd néni, és beletörődve visszavonulót fújva, bement a házába.
Édesanyánk mindig és mindenkivel szemben örökké védett bennünket. Rá a mai napig számíthatunk. Ez olyan jó érzés. Legutóbb, amikor otthon jártam, a hinta helyén is megálltam. Végigjártam a kertet. Hiába nincs semmi se már úgy, mint volt valamikor, én akkor is emlékszem mindenre. Hiszen ez az én gyermekkorom volt. Mikor is? Tegnap? Tegnapelőtt? Vagy még jóval előbb? Mindegy az.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-09 20:58:28

Köszönöm Atilla, hogy olvastál. Külön köszönet Édesanyám nevében is, aki nagyon büszke rám, amiért írogatok. Nem tudja még szegénykém, de addig nem megyek el, míg meg nem írom az ő történetét is. Most még az unokámról szólón dolgozom, ha azt befejeztem, utána tervezem, ha nem is Szabó Magdásan, de méltón hozzá. Tudom, hogy az anyák hasonlóak, én mégis úgy vélem, Édesanyám egy csoda.
Üdv.: Ilka
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-09 20:52:49

válasz Kőműves Ida (2012-10-08 20:58:28) üzenetére
Én az Alföldön gyerekeskedtem és szerintem 1960-ban, már szobatiszta voltam. :)
Bizonyára egy kamasznak ez csak a nyanya' nyávogása lenne.
Köszönöm Ida.
Szeretettel: Ilka
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-09 20:49:28

válasz Finta Kata (2012-10-08 19:22:26) üzenetére
Kedves Ida!
Hát lehet elfejteni azokat? Azt hittem soha nem leszek felnőtt, annyira hosszú volt egy nap akkor még. Azt tudom, hogy az idő megszépíti az emlékezet, de akkor is emlékszem a vizes-cukros kenyér ízére, míg élek. Úgy volt az jó, ahogy volt.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ilka
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5812
Időpont: 2012-10-08 20:58:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Élmény volt olvasni emlékeidet, valahol mindig találok egy momentumot, ami bennem is emlékeket idéz. Jó volt időzni nálad, kedves Ilka.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2012-10-08 19:22:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ilka!
Szeretem a gyermekkori történeteket, látom, Te is megőrizted azokat, mert nem lehet elfelejteni. Nagyon jó, hogy minden csűrés-csavarás-szépítés nélkül, egyszerűen leírod az eseményeket. Ugyanis azok úgy is nagyon érdekesek, aki átélte annak, s akik olvassák, azoknak is.
Jó volt nekem is elolvasni kedves emlékeidet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-08 18:47:24

válasz eszesg (2012-10-08 18:35:31) üzenetére
Kedves Sanyi!

Köszönöm, hogy olvastál. Részletességgel? Kávé mellett napokig tudnék beszélni, az írás az más. Másképpen jár az agyam, ha beszélek, másképp, ha írok. Hasonlóan ketyeg valami bent, de mégis másképpen. Érdekes dolog ez...
Üdv: Ilka
Alkotó
M Ilka
Regisztrált:
2012-10-04
Összes értékelés:
95
Időpont: 2012-10-08 18:43:03

válasz Bödön (2012-10-08 08:42:12) üzenetére
Kedves Bödön!
Az építőjellegű kritikát szeretem. De szerintem mindegyikőnk így van ezzel.
Így tudok csak írni, mesterkélten nem is menne. Ihletnek nevezik a nagyok, azt hiszem. Parancsóra nem tudnék. Rossz újságíró lennék, az már biztos. :)
Üdv: M Ilka
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-10-08 18:35:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves M Ilka!

Aki ilyen részletességgel emlékszik a szép dolgokra, annak a lelke is szép. Emlékezz sokat!
Gratulálok!

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2012-10-08 08:42:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ilka! Itt a Napvilágon egészséges, bajtársi szellem uralkodik: nem személyeskedünk, nem bántjuk egymást. Ha kritikát írunk az, a műről szól nem az írójáról. Nem azt mondjuk, hogy te ilyen vagy, meg olyan vagy, hanem azt, hogy, amit írtál, az ilyen vagy olyan. (általában!) Amit írtál, az, különben nagyszerű írás. miért az? mert élő, eleven nyelvezettel írsz, amit élvezet olvasni! Üdv: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Szereposztás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álom (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Borostyán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)