HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47097

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2012-10-08

A lavina

Elmélyülten szürcsölte teáját a menedékház kicsiny éttermében. A hegyekre néző ablak előtt ült, a kora délutáni napsütés vakító fénnyel vonta be a tájat. Amerre a szem ellátott, mindenütt a hó uralkodott, csupán néhány kopár fa törte meg a ragyogást. A felvonónál emberek várakoztak türelmesen, a távolból vidám zsivaj hallatszott. Végignézett az üres helyiségen. Elgémberedett tagjai felmelegedtek kissé, ám tudta, most nem itt kellene lennie. A többiekkel együtt élvezhetné a síelés örömeit, ha reggel Péterrel nem támad nézeteltérése. Szokásuk szerint megint összevesztek, méghozzá most is apróság miatt. Előző este megbeszélték, hogy korán kelnek, és reggeli előtt sétálnak egyet, hogy felfedezzék a környéket. Péter azonban sokáig aludt, Klára unszoló szavaira sem reagált, így az üdülőfaluval való ismerkedésből nem lett semmi. Sebaj, gondolta Klára, gyorsan átfutja az útikönyveket, és majd este sort kerítenek rá. Hiába vizsgálta át háromszor is a bőröndöt, egyiket sem találta.
- Elraktad a könyveket? - kérdezte Pétertől.
A férfi a fejére csapott.
- Elfelejtettem.
- Pedig kértelek, hogy tedd el. Te pedig azt mondtad, hogy jó, csak előtte még átnézed őket. Hát még ennyit sem lehet rád bízni?
- Mondom, hogy elfelejtettem. Ne haragudj!
Klára egyre jobban feltüzelte magát. Amúgy is sérelmezte, hogy férje az előkészület összes terhét rá hagyta, neki kellett a ruhákat összekészítenie, az élelmiszert becsomagolnia, tárgyalnia az utazási társasággal, elrendeznie kutyát, még felsorolni is sok, mi mindent kellett elvégeznie. Péter feladata mindössze annyi lett volna, hogy azt a két könyvet, amit kimondottan erre az alkalomra vásároltak, megfogja, és beleteszi a táskába. Szó szót követett, egyre nagyobb sértéseket vágtak egymás fejéhez, míg végül Klára elrohant.
- De mi lesz a síeléssel? - kiáltott utána kétségbeesetten Péter.
- Menj egyedül - felelte Klára. - Nekem elment a kedvem az egésztől.

Abban a pillanatban, hogy kimondta, már meg is bánta. A látszatot azonban fenn kellett tartania, a faluban kóborolt össze-vissza, a frissen esett hó ropogott a lába alatt, önfeledten csevegő emberek igyekeztek a síliftek felé. Alig várta, hogy a szálláshelyükre érkezzen, és ők is felmehessenek a hegyre. Szobájuk ajtajában azonban Péterbe ütközött, aki sífelszerelésbe öltözve igyekezett elhagyni a szállodát.
- Hát te? - lepődött meg Klára.
- Megyek síelni - válaszolta Péter.
- És én?! Itt hagytál volna?
- Te mondtad, hogy nem jössz.
Hát igen, számíthatott volna rá, hogy a férfi nem kedveli a hisztériás jeleneteket, és tartja magát a kimondott szóhoz, márpedig Klára saját maga mondta, hogy menjen csak egyedül. Mégis rosszul esett, hogy Péter útnak indult nélküle. Hát ennyit számít neki? Pedig úgy várta már ezt a vakációt, a hegyekben eltöltött hét lelkesítette a szürke hétköznapokon.
- Jól van, akkor csak menj!
És másodszor is elrohant. Egész délelőtt járkált, többször is körbesétálta a falut, egyre jobban bánta, hogy nem ment el Péterrel. Miért is nem tudta jobban fegyelmezni magát. Akkor most fenn síelnének boldogan. Bár időközben a dermesztő hideg jelentősen enyhült, sőt, szokatlanul felmelegedett, mégis teljesen átfagyott, tetőtől talpig átjárta a borzongás, ám nem tett ellene semmit, úgy érezte, megérdemli a szenvedést. Többször is kacérkodott a gondolattal, hogy Péter után megy, az idő azonban gyorsan száguldott, és tudta, itt, a hegyekben korán sötétedik.

Most tehát az étteremben üldögélt, és indulatos természetén kesergett. Középkorú, őszbe vegyülő hajú férfi telepedett az egyik asztalhoz. Terjedelmes újságot szorongatott a kezében. Mielőtt belemerült volna a legújabb hírek tanulmányozásába, Klárára mosolygott. A nő bágyadtan viszonozta a gesztust. Bárcsak ő is hozott volna magával valami olvasnivalót, de a magazinokat a szobájában hagyta, és nem volt kedve fölcaplatni értük. Hirtelen dübörgés ütötte meg fülét. Úgy tűnt, mintha a távolban dörögne az ég. Vihar szikrázó napsütésben ráadásul a tél kellős közepén? A férfi ijedten emelte fel a fejét.
- Vihar készül? - kérdezte Klára.
A férfi aggódón fürkészte az eget. A robaj felerősödött.
- Nem hiszem. Ez valami más.
- Mi?!
- Alighanem lavina.
Klára arca falfehérré változott. Még sosem látott lavinát, de sokat olvasott az egyre növekvő görgeteg pusztító erejéről. Vajon hol lehet most Péter? A távoli vidám lárma megszűnt, helyét kétségbeesett kiáltás vette át, amit nemsokára teljesen elnyomott a vad moraj. A férfi a ház elé szaladt, Klára követte. Hatalmas hótömeget látott közeledni, vadul elnyelt mindent, ami az útjába került. Riadtan menekülő emberek dobták el síbotjaikat, hátizsákjaikat, fejvesztve próbálták kikerülni a havas áradatot. A vendéglős jajveszékelve figyelte, amint a lavina egyenesen a szálloda felé tart. Szerencsére nem érkezett el odáig, pár száz méterrel előbb egy mélyedés megállította. Mentőládákkal felszerelt piros dzsekis elsősegélynyújtók igyekeztek a helyszínre. Klára halkan Péterért fohászkodott. Ha sértetlenül megússza, soha többet nem veszekszik vele. Rohant ő is a többiekkel. Csak kerüljön elő épségben, minden megváltozik. Sokkal gondosabb és szerető feleség lesz, nem fog akármilyen apróság miatt megsértődni. Késő éjszakáig folyt a mentés, egyre több sebesült került elő. Péternek azonban se híre, se hamva. Klára nem adta föl, bízott abban, hogy férjének nem esett baja. Kell, hogy legyen közös jövőjük.

Éppen egy göröngyöt rugdosott lehorgasztott fejjel, amikor látóterében megjelent egy piros dzsekis, kissé bicegő alak.
- Péter!
Eddig tartotta magát, de a férfi ölelő karjában zokogni kezdett. Érezte, mostantól új élet kezdődik, a lavina sok mindenre megtanította.

2012. június

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-15 11:09:05

válasz Haász Irén (2012-10-14 17:27:44) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Irén!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3297
Időpont: 2012-10-14 17:27:44

Érdekes, kedves Eszter, hogy júniusban írtál a lavináról egy történetet.:)))
Egy jól megírt történetet...
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:27:16

válasz Finta Kata (2012-10-13 20:01:17) üzenetére
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, kedves Kata!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:26:43

válasz Zagyvapart (2012-10-11 17:24:51) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Feri!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:26:14

válasz dpanka (2012-10-10 16:48:02) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm, kedves Panka!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:25:23

válasz T. Pandur Judit (2012-10-09 23:27:47) üzenetére
Kedves Judit!

Egy élet sem elég ahhoz, hogy a férfi-női játszmákat leírjuk, vagy akár csak megismerjük. Rendkívül bonyolult és sokrétű. Az író azonban megpróbál elkapni néhány szeletet belőle.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:23:37

válasz Klára (2012-10-09 12:46:31) üzenetére
Kedves Klári!

Köszönöm, hogy itt jártál. Azt hiszem, kiveszem az utolsó mondatot.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:22:22

válasz Selanne (2012-10-08 21:56:11) üzenetére
Nagyon köszönöm, kedves Marietta!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-10-14 09:21:43

válasz Bödön (2012-10-08 20:48:48) üzenetére
Kedves Laci!

Igen, lehet hogy igazad van az utolsó mondatot illetően. Átgondolom. Köszönöm, hogy itt jártál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11984
Időpont: 2012-10-13 20:01:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Mindig meglepsz egy-egy jó történettel. Szeretem, hogy az életből vett eseményeket örökíted meg. A végefelé már nagyon izgalmas lett. Jól sikerült anyagot hoztál nekünk megint.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-10-11 17:24:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Tanulságos történet, a párunk elvesztésének lehetősége döbbent rá bennünket, hogy csak egy életünk van.

Szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5363
Időpont: 2012-10-10 16:48:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Bizony, néha a tragédiák döbbentik rá az embert, hogy csak egy életünk van. Tanulságos írás!
Tetszett!
szeretettel-panka
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-10-09 23:27:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Mint a lavina, úgy sodort végig a lendület az írásodon!
Bár síelni nem tudok, és a telet, havat sem szeretem különösebben, de ezeket a férfi-nő játszmákat én is ismerem. :) Van olyan meredek az is, mint egy narancsszínű extra nehéz sípálya. :)

Judit
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2012-10-09 12:46:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Amikor elolvastam a prózádat, szinte ugyanazok a gondolatok születtek bennem, mint Bödönben: remek írás, nagyon jól adod vissza az egész szituáció hangulatát. Az utolsó mondatnak csak a második felét hagynám el: Érezte, mostantól új élet kezdődik... Az olvasó pontosan tudja, mit ért ez alatt Klára:)))

Szeretettel: Klári
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-10-08 21:56:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti!

"A lavina" azt gondolom, a kapcsolatokra is értendő. Van épp elég az életben. A történeted hűen ábrázolja , van ami szerencsésen végződik Van min elgondolkodni.. Hála az égnek!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7985
Időpont: 2012-10-08 20:48:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszter! Ez nagyon élő, jó történet. Tudod én is szeretem a telet, a sízést, ismerem ezt a világot. Szóval tetszett. Egyetlen megjegyzés. az utolsó mondat nekem kicsit tanmesés, - kihagynám. Sok szeretettel üdvözöllek. én

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Empátia címmel

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Kár nevetned című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: Kár nevetned című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Lache nicht címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Halottaim címmel a várólistára

soltissimo alkotást töltött fel Öregedő október címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/8 című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Egy Hópehely címmel

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Kár nevetned címmel a várólistára

aphrodite alkotást töltött fel Vasutas-szerelem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)