HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51243

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Cikkek / egyéb
Szerző: RebbelFeltöltés dátuma: 2012-10-11

A kettő tényleg nem ugyanaz! Válasz Enikő cikkére.

"Azt mondták nekem még nyolcadik év végén, hogy a nyaram nem lesz különösebben észvesztő. Hogy nem fogom találni a helyem és elveszett lélekként fogom járkálni a város utcáit." (Berki Enikő: A kettő nem ugyanaz)
Kinevettem azt aki hasonlót mondott, hiszen ez csak rossz duma. Lehet valakinek jelentett valamit az a nyolc év, de nekem nem jelentett még csak ugródeszkát sem a feltörekvéshez, amit annyira dicsérnek az emberek...
A lehető legmélyebbre taszított, és csak egy kis mentsváram volt kéthetenként Pesten, mely az általános iskolával együtt "megszűnt". Ez tényleg (BORZASZTÓAN) hiányzik, de az itt szerzett barátiam, akik tényleg BARÁTOK, megmaradtak és tartottam velük a kapcsolatot, és tartom a mai napig mind személyesen, mind interneten. Míg egyesek sírtak az általános iskolai ballagáson, nekem mosoly ült az arcomra. Boldog, örömteli mosoly.
"Végre elhagyhatom a retkes falakat, az élet tortájából enyém egy újabb falat." Gondoltam valami ilyesmit.
Az új iskolát nem kezdtem semmilyen reménnyel, célom egy volt. Úgy tenni, mintha nem is léteznék és túlélni a 4 évet. De minden törekvésem és bújásom ellenére, én kerültem a középpontba. És, hogy miért? Később rájöttem, a távolságtartásommal, és a korai teremelhagyással csak a figyelmüket keltettem fel, aztán más évfolyamból megismert barátok, azt mondták, ideje nyitni. És így is lett.
Az életnek nem várt csodáját fedezhettem fel, mert a társas tevékenység új oldalát ismertem meg. Eddigi életemben nem voltam osztályközösség része, csak egy közösségé, mely különböző általános iskolás korosztályokból, az ország több részéről volt "összedobálva". Nagyon furcsa számomra a helyzet, és ijesztő az egész létem, mert nem tudok megszabadulni régi, nyomasztó problémáimtól. Gyakran felvillannak régi képek, melynek egy-egy nyomát mai napig érzékelem testemen, s csak azt tudom rá mondani... a sárga föld kiszívja. Ez is emlékeztet a rettenetre...
De kezdek elkalandozni, térjünk vissza osztályomhoz, kik befogadtak, s ezért nem is tudják mennyire hálás vagyok, de azt sem, hogy mennyire frusztrált is a régmúlt idők miatt. Szerencsére megtanultam a teljes pókerarcot felvenni az idők során, és elhatárolódni az érzelmektől, ha szükséges. De amennyire áldás ez, annyira átok is, mert nem tudok teljesen nyitni a világ felé, pedig esküszöm, én szeretnék. Jól esne végre tényleg nyíltan ismerkedni másokkal, nem pedig méregetni félve a másikat az elején, hogy vajon fájni fog-e ez nekem... (úgy látszik ez nem az én műfajom, hisz túl sok mondanivalóm van, de nektek kevés időtök...)
Mivel ez válasz Enikő vallomására, ezért most kifejezetten neki is írnék pár sort.
Nálunk az osztályban egyáltalán nincs rivalizálás, teljesen jó osztályközösséget alkotunk, és ha bárkinek kell valami, tudja, hogy a másikra számíthat (természetesen iskolai dolgokban, életem nem bíznám rájuk... kevés emberre bíznám, de már lassan van olyan itt, akire rábíznám). Ők elismerik, hogy én tudok írni (hozzájuk képest profi vagyok, ez tény, de még nagyon zöldfülű), én elismerem, hogy Lú jó tornász, és Su könnyen tanul bármilyen hangszeren. Természetesen egyiküknek sem ez az igazi neve Egyikünk sem akar túltenni a másikon, szerintem erre lehet építeni, de te nyilván másképp látod, de szerintem rosszul. Az egymással való rivalizálásra nem lehet hosszútávon erősen építeni, ez csak az individumokat erősíti, amely a nemzetet/országot/népet/közösséget roncsolja, ez pedig nem éppen az ember evolúciója, hanem devolúciója (leszek én a következő nyelvújító :P). Ezért hibás az elved is, miszerint: "Állj fel és csináld! Az élet senkiért sem áll meg, ezt jobb ha tudod."
Ez nagy hiba, van erről versem, olvasd el nyugodtan, és gondold át újra filozófiádat, hidd el, én is megteszem gyakran a sajátommal.
Viszont az, hogy a bukkanó után felállsz és csinálod, az helyes. Én már 2. éve nem tudok a nagy gödörből kimászni, de már megtaláltam a falat, és azt hiszem mászok, de az út hosszú a peremig. Már tudom, hogy mindig vissza fog valami vinni a gödör széléhez miután kimásztam, és bele kell néznem... De lehet nem jutok ilyen messzire, és csak a szélén ülhetek. Csak visszazuhannom nem szabad, mert az egyenlő a kínhalállal...

Utószó: Nem támadásnak szánom ezt Enikő, csak egy könnyed válasz, mert gondolatiam támadtak miközben olvastalak, és úgy hiszem, ez megfelelő válasz, ha te nyíltan ébresztettél gondolatokat bennem, nyíltan válaszolok. :))

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2012-11-04
Összes értékelés:
22
Időpont: 2013-02-18 20:12:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Balázs!

Őszintén szólva tetszik ,de egyáltalán nem tudom megfogalmazni miért. Komolyan megfogott és mégse tudom elmondani ,hogy mi. Uhh...elég rossz érzés, mert akarok valamit mondani, és mégse tudok ,cseverből vederbe. Áh....mielőtt még nagy monológ lesz ,jó lett ,tetszik , így tovább ....és örülj, hogy vannak ilyen barátok , remélem létrájuk is van,amit kölibe adhatnának neked, mondjuk összeépíteni és ..... :) Hali, Cat
Alkotó
Regisztrált:
2012-07-06
Összes értékelés:
300
Időpont: 2013-01-28 18:53:14

Szervusz Patyolat!

Ezt nem is azért írtam, hogy bármi irodalmi értéke legyen, szóval kénytelen vagyok igazat adni neked, és "öri hari, sose bocsi" mint mondani szokás bizonyos körökben. :DD
A "Töki" viszont mindig "tanul", de agyal is. Kikérem magamnak azt, hogy ne agyaljak... Jó, hogy nem azt mondod keverjek le a szüleimnek egy pofont ezért. ;)) (bocs mindenki)
Ami Enikőt illeti... Szerintem nem vágyom rá (Enikő meg ne sértődj kedves), az élet sava-borsát és annak vitatását máshova tartogatom.
Örülök annak, hogy örömet okoztam, mégha nem is volt célom.

Köszönöm, hogy benéztél,
Balázs

UI: Igazán a PRÓZÁHOZ is írhatnál, de ha az is egy 14 éves szintjén van, hanyagolom egy ideig a dolgot :DD

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kis Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kis Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) nyikorog csak padló című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel A rozsdafarkú címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hódító Konrád című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A táncoló címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (1/8) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)