Csak tettem mit
gondoltam dolgom lehet
fűztem fonalra perc
szemeket, fontam
időm hálóját várva
kitágul dimenziója
új világnak, alattam
elsuhan tér és mit
akartam csak az
leszek magamban.
Csak láttam víz
habját, patakom
görgetett reménykavicsot.
Ki vagyok ? Ki vagyok ?
Valahol ott vagyok
minden remegésben
távolban és közel
mostanában darabban
vagy teljes egészben
újra csak magamban.
Csak hittem szóban
halkan suttogóban
akartam bízni legalább
egyszer rám is ordítóban
ott hang látszik kevésnek,
de ki lesz a versosztó odaát
ki farag rímeket és a sorok
zengenek-e csendet
ha magamba tisztul vágya
az utolsó ébredésnek.