HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2012-10-14

Eszembe jutott - Miltonról



Művészek, de különösen költők szívesen ábrándoznak arról, hogy majd az utókor megadja nekik a forrón áhított elismerést; virágkötélen, selyempárnán bocsátják le őket a föld alá, odafönn zúgnak a harangok, sírjukon babérkoszorúk halmozódnak, érettségi tétellé avanzsál a nagy mű, amelyet annak idején az összes létező kiadó visszadobott. Szép dolog a poszthumusz dicsőség? Miltonnak feltehetően nem ez a véleménye, és a kései rajongókat abba a pokolba kívánja, amelyet érzékletesen, de messze nem olyan izgalmasan írt le, mint Dante.

John Miltonnak (1608-1674) nem volt nagy szüksége a halál utáni hírnévre, életében is elért mindent, amit akart. A vallásháború viharaiban Cromwell titkára lett, tollával szolgálta a "szent ügyet," ismerték egész Angliában, jól fogadták a verseit. Feleségből háromra is szert tett, bár egyik házassága sem sikerült. Nagy epikus költeményeit már vakon diktálta le. Emberileg nem szerették, de becsülték, mint alkotót, és egy poéta számára ez a legfontosabb.

A poszthumusz dicsőség úgy kezdődött, hogy Milton földi maradványait a St. Giles of Cripplegate templomban helyezték "örök" nyugalomra, de már 1681-ben megbolygatták, az emléktábla eltűnt, és senki nem emlékezett arra, hol is van a koporsó. A hagyomány úgy tudta, hogy a szentély alatt, de 1682-ben és 1710-ben nagy átépítések történtek, a szentély átkerült a déli oldalra, a régi helyére padokat tettek. 1790-ben ismét szükségessé vált a renoválás, és egyszer csak előkerült egy ódon koporsó. Futótűzként terjedt el a hír, hogy megtalálták Miltont. Mindenki látni akarta, de szerencsére y-csak Philip Neve, "of Furnival's Inn," adott ki az eseményekről írásos beszámolót.

A munkások felbontották a kőpadlót, gyertyafénynél ástak tovább, és ólomkoporsót találtak, egy közönséges fakoporsó fölött, amely ezt a feliratot viselte: John Melton, gentleman, 15th March 1646-7. Szokatlanul hosszú ideig tartott ez a márciusi nap, de a hagyomány szerint a költőt az apja mellé temették, úgyhogy ez rendben volt. Az ólomkoporsó réginek tűnt, megette a rozsda, de nem volt rajta semmilyen felirat. Pár nap múlva Cole, Laming, Taylor, Holmes és más urak "had a merry meeting," gondolom, berúgtak, mint az albán szamár, elmentek a templomba, és felfeszítették a koporsót. A test egy szemfödélbe volt csavarva, ezt lerángatták róla, aztán kiverték a fogait, és elosztották egymás között, emlékül. Felül már csak öt volt, "ép és fehér," ezeket Fountain úr vágta zsebre. Laming és Taylor hazamentek egy ollóért, előbb levágtak egy-két hajfürtöt, aztán csak úgy marokszámra tépkedték. Laming magához vett egy lábszárcsontot, aztán meggondolta magát, és visszadobta.

A sírrabló gentleman-ek elvonultak, alkalmat adva ezzel a sírásónak, aki elég meglepő módon egy hölgy volt, Elizabeth Grant, hogy hat penny-ért mutogassa az érdeklődőknek; amikor már csak kevesen jöttek, két penny-vel is megelégedett.

Folytatódott a fosztogatás. Neve is szerzett egy kis hajat, egy kis koponyabőrrel, és a szemfödél egy darabjával együtt. Ellis úr a hóna alatt vitt el egy papírba csomagolt bordát. Hawkesworth úr rájött, hogy neki mégsem kell a fog-ereklye, és eladta két shillingért, stb.

Megjelentek a szkeptikusok is, akik szerint ezen a helyen a Smith-család tagjait temették el, és az ólomkoporsó lakója egy Smith kisasszony. Amikor az emberek nagy nehezen rájöttek, hogy bizony itt sírgyalázás történt, siettek kijelenteni, ők csak azért cipeltek haza egy-egy csontot, hogy annak később méltó elhelyezést biztosítsanak.

Erre nem került sor, sem zápfogakat, sem bordákat nem temettek el külön-külön. Cowper írt egy méltatlankodó költeményt azok ellen, akik el merték lopni "Milton porát," míg Leigh Hunt-öt egészen föllelkesítette a tudat, hogy birtokol egyet a nevezetes hajfürtök közül.

Ezután hosszas és nem túl gusztusos vita következett arról, hogy a csontváz férfié vagy nőé volt, és milyen lehetett Milton koponyája, lapos vagy inkább domború.

Költők, ne reméljetek semmi jót a hálás utókortól. Meg a saját jelenkorotoktól se: Milton például mindössze húsz fontot kapott az Elveszett paradicsomért, alig többet, mint amennyit Elizabeth Grant, az emancipált sírásó a halotton keresett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2012-10-16 15:14:32

elég gusztustalanok vagyunk mi, emberek. koporsókban kotorászni, csontokat hazavinni, brrr.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2012-10-14 16:42:11

Hát, egy srófra jár az agyunk Bödönnel - nekem pontosan ugyanez jutott eszembe...!
Jó, hogy ma már nem ilyen sorsra jutnak szegény csontvázak.
(legalábbis míg a felmenők fizetik a sírgondozást, stb.)
Jó is írás, érdekes volt!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8394
Időpont: 2012-10-14 16:04:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sic transit gloria mundi -mondhatná az ember erre, s mondom is, más most nem jut eszembe...

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)