Kibuggyant a szőlőtőke vére
gyöngyözve forr a kádak begyében.
Száll felém az édes nektár illat,
ilyenkor a jókedvem sem illan.

Csillan, lubickol a szőlő szeme,
prés alatt van a kedve megszegve.
Levében vízhangoz a szőke nyár,
letisztult bora dalra, táncra vár.

Csorduló pohár virraszt kezemben,
hordó tetején züllött őszi csend.
Csavarog az a tél még valahol,
ajkamon könnyű őszi bor dalol.

Ölelkezik a dallam és a szó.
Ölemben tüzes vággyal táncol
a tavasz és a nyár s a szerelem,
Te csavargó tél egészségedre!