Vér folyt... és mámoros szabadság volt,
Néhány napig... aztán zűrzavar...
Az őszi avar leplét felkavarták
Véres, ordas eszmék,
És árulók, tankok és harckocsik,
Az ország most elbukik...
Vagy megmarad?
Most ősz van... nem tavasz.

Holtan fekszik a szabadság,
Sírás és fogcsikorgatás, és panasz,
Hol, jaj, hol az irgalom, a vigasz?
A remény oda, el nem jön
A várva várt csoda,
Csak tankok, a bitangok
Lőnek, lőnek... az időnek
Fáj megszülnie a percet,
Melyben csak kínok
És fájdalmak teremnek.

Dicsőség a bátraknak!
Dicsőség a szabadságnak!
És jaj azoknak, kik
A szabadságra tipornak,
Mely igazán és örökkön a mienk.
Nézz ránk világ, vidd hírül vándor:
Hogyan adott hitet e nemzet
A Szabadságról!