Szeretem a rímet,
itt viszi a prímet
néhány hímes-hámos
rím mely iker-páros,
egypetéjű kínrím,
tudnék ilyet írni ím...

A kínrím kínos,
s bármilyen csinos,
vélem kibékül.
s nem írok rím nélkül.
Íme egy példa,
elkezdem még ma:

Soraim ég alatt,
rovom s már ég a lap!
Szikrát sercen a toll,
amit a kezem tol.
Eközben serényen
lobog a sörényem.

Díjt nem ad Minerva,
ezért vagyok herva-
tag, bégető új juh,
taszterjáró ujjú,
mint trójai faló,
kínrím-zabot faló...

Látod most Aletta?
Színes e paletta.
Elemzés veséin
jól ülnek meséim.
Írván kínrímeket,
bár van ki kinevet,
így szerzek hírnevet.

Sosem leszek kerge,
míg nyergem nyekerge,
dróttáltost tekerve,
ím e végső szusszra
jutok Parnasszusra,
mert nem telik buszra.

Kimondom, Zeuszra,
a nagy görög válság
nem csupán kis álság!
Mostmár olümposzi,
ezért nem jár puszi
a néptől, mely hellén,
Athéné dús mellén
nincs bő Drachma-termés!

T'án túl gyors volt Hermész
fogni kígyós pálcát,
és elvarázsolni
a pénzügyi tárcát,
csiribá-csiribú,
s Euróra állt át...

Megjósolta Platon
egy vén Csepel-platón,
Athén és Mükéne
tudja majd mi kéne!

Nézz ide Apollóm,
tintakék a pólóm!
Nem oly kék,
mint az ég,
de nekem így is kék!

Beülök hintába,
tollam a tintába
mártom,
s magam versbe ártom,
bár nem vagyok Márton!

Pár kínrím helléni,
s ha tollam elvéti,
egy-kettő-háromra,
úgy dőlök majd romba,
érzem én magam is,
mint az Akropolisz
rozoga
oszlopa...

Nem rímel eme sorhoz
a következő:
A rímvetkőztető
verskezelő
fősebészorvos...
felesége
elvégre
aneszteziológus, s szorgos...

Hoz nyugtató tűt,
tudja Athén-város,
hogy eme víg páros
megműt!
Mert hogy kín e rím,
s legyen belőlem
kinn e rím!