Szeretném, ha a sok beszélgetős alkony
elszaladna hozzád így hajnal felé,
és elmesélné, hogy várlak itt a parton,
szellőkkel dúdolva vágyaim elé.

Szeretném, ha az éj csillagrónás tája
énekelne neked az álmaid alatt,
aztán minden éke, fénye és homálya
szerelemről súgna füledbe titkokat.

Látná, hogy indulok feléd minden percben,
hogy együtt induljunk majd innen tovább,
szerelmem hozzád, ha megénekeltem,
s láthatlak, ezúttal tán nem délibáb...

Hitem, lelkem lettél, s így az éji órán
éretted és hozzád imádkozom már,
szemedből, mint holdfény árad minden jó rám,
credom lettél, s tudom szíved visszavár.

Itt várlak a parton, hatalmas e tenger,
hatalmasabb talán mint az életünk,
úgy hívják Szerelem, s ha Ő van más nem kell,
mert nélküle a létben nem lenne életünk.

Szeretném ha tudnád, hogy az Örökkében
kóbor perceim csak rád várnak rég
s Téged énekellek, ha életem élem,
s hosszú út nyújtózik a lábunk alá még.