HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-11-12

Egy anya aggodalmai. Gondozásra szorulók sorsa 3

Alcím: Gyógyszer mellékhatása, és emberi mulasztások sorozata?*

Tudom, nem fogadták szívesen a megnyilvánulásomat.
Az Igazgató Asszony tulajdonképpen májusban azért hívatott magához, s kijelentette, hogy fiamat át fogja helyezni ápoló-gondozó intézetbe, mivel nem tudja magát ellátni (ami nem igaz!) s ennek előkészületei máris folynak, s azt sem értettem, erről engem, a gondnokát miért csak utólag tájékoztatott, s miért döntött azonnal, az én ellenvéleményem meghallgatása nélkül -?! Milyen ember az - akinek eszébe sem jut a intézetében élő, segítségre szoruló embernek a szükséges segítséget megadni, hanem csak arra koncentrál, hogy sürgősen megszabaduljon tőle... Most is úgy történt, meg sem fordult a fejében, mit jelent elhamarkodott döntése a gondozottnak, és a családnak...Amikor látta, hogy nekem nem tetszik, s szóvá tettem neki, hogy a fiam rendesen el tudja magát látni, nem fekvő beteg, maga tisztálkodik, öltözik, étkezik, akkor szó szerint közölte:
"Ha nem tetszik a döntésem, vigye haza!"

Elmondtam, hogy sajnos, ezt sem a fiam, se családi viszonyaim, és az egészségi állapotom miatt lehetetlen megoldanom. Viszont mindnyájunk helyzetét fenyegetné az intézkedése:Ugyanis korom, főleg sokizületi gyulladásom, egyéb más bajok mellett (gerinc elhajlás, kétoldali csípő- és térdizületi bajok miatt), már a lakásban, bottal is nehezen közlekedem, s egyetlen reményem, hogy ígéretet kaptam háromhetes kórházi kezelésre-kivizsgálásra (Visegrád-Gizella-telepi rehabilitációs kórházba, ahol legalább az állandó fájdalomtól mentesülhetnék. A gyógyszerallergiám miatt nem szedhetek fájdalomcsillapítót sem.

Anyagi helyzetem se rózsás. Diplomás fiam 12. éve nem tudja magát fenntartani, mivel az állásai megszűntek, munkanélküli, hazajött hozzám. A lányom is a fővárosban él, még dolgozik, mivel egyik gyermeke nem fejezte be a tanulmányait. Egyikük sem tud segítségemre lenni. Gépkocsijuk nincs, ezért mozgáskorlátozottságom miatt, még a fontos kezelésekre sem tudok eljárni.

Utánam a lányom veszi át testvére gondnokságát, akinek szintén nem lenne jó, ha valamelyik, tőle távoli, eldugott faluba helyeznék az öccsét, ahol a megközelítése nehézségekbe ütközne. Csak közeli intézet jöhetne szóba. De amikor szóvá tettem, mindez az intézet vezetőjét nem érdekelte.
Az egész áthelyezési tortúra családomra nézve vészhelyzetet szül. A fenntartási költségeket azért fizettem hosszú ideig, hogy azzal a Dunakeszi-i intézetben biztosítva legyen a helye! - s nem azért, hogy más helyre űzzék el onnan! Ezzel engem becsaptak, anyagilag megkárosítottak, mert szinte meg kellett koplalnom, mivel itthon merültek fel a kiadások, s a magas összegeket itthonléte idejére is képesek voltak velem befizettetni, s ami ilyen nehéz viszonyok között kidobott pénzt jelent.

Az Intézet részéről csupán megértés kellett volna, s olyan "gondoskodó hozzáértés", amilyenre az igazgatónő hivatkozott, s mindezt a felettes hatósága elhitte neki! Amikor májusban hazahoztam a fiamat, előtte fölmentünk a szobájába, mert a kis, hordozható rádiója nem volt nála. Nem találtunk rá a szekrényben sem. Előző eltávozása alkalmával pedig a kis válltáskáját otthagyta, állítása szerint abban volt a rádiója. Sajnos, azóta sincs meg a rádió, valaki eltulajdoníthatta.
Azonban a szekrénye rendezetlen volt, s amikor a rádió keresése miatt, fölemelgettem az egymásra halmozott holmit, a fehérneműi, törölközők, stb. vizesek voltak. Kiraktam az ágyára, és megkértem az ügyeletes nővért, hogy szárítsák meg, és minden úgy kerüljön vissza a szekrénybe.

Nem tudtam őt visszavinni a megállapított időben, mivel tulajdonképpen betegen érkezett haza, arca kipirult és izzadt. Amikor megláttam, mélyen szomorú-elkeseredett arcát, még a hideg is kirázott, látszott rajta, csak egy vak nem láthatta, hogy valami nincs rendben nála. Egész úton csendes, levert állapotban volt. Itthon berekedt, hangja teljesen elment, és ami nála szokatlan, azonnal lefeküdt, este már lázat mértem nála. Mint később megtudtam, influenza-járvány torokfájással és egyéb előjelek már az intézetben másoknál is előfordult, minderre azonban az illetékes személyzet nem figyelmeztetett. Otthon hétvége lévén, privát-orvost kellett igénybe vennem, mivel háziorvosa az intézetnél van s lázcsillapítóért nyitva tartó patikát kellett keresi. A rekedtségből hetekig sem gyógyult ki.
Amikor vissza kellett vinnem az intézetbe (ugyanis a behívót megkaptam a kórházból), fiamat hárman próbáltuk, némi erőszakkal meggyőzni, hogy lejöjjön az emeletről, s beüljön a gépkocsiba. Nem volt könnyű dolgunk, még sírva is fakadt, pedig ez nála nem szokott előfordulni.
Eddig a korábbi állapotról.

Augusztus 8-tól itthon van a fiam. Amikor később elhoztuk a ruhaneműit, szerettem volna, ha ő is eljön velünk, elköszön a társaitól, netán azoktól az alkalmazottaktól, akikhez valamilyen kellemes emlék fűzi...
Azonban reggel, amikor megérkezett a támogató szolgálat autója, félórányi könyörgésre sem volt hajlandó lejönni az épületből. Retteg és irtózik még a gondolattól is, hogy oda visszatérjen... Ezért nem erőltettem.
Azt hiszem, nem kell hozzá semmiféle pszichológiai ismeret, sem szakdiploma, hogy mindez miért történik. S amikor itt, helyben mentem vele kivizsgálásra, ugyanaz történt, nem hajlandó sehová indulni, retteg, és lecövekel a lakásban, nem hajlandó az ajtón kimozdulni! Nyilvánvaló, olyan trauma érte ott, hogy az emlékei miatt képtelen rá!

A leírt okokon kívül hamarosan kiderült, mi történt, s állítom, hogy rátapintottam!
Ugyanis háziorvosa még mindig Dunakeszin van. Már végleges hazatérése után kértem telefonon az intézet eü. csoportjától, írassák ki számára azt a gyógyszert, amelyet eredetileg itt, a helyi kórház neurológiai osztály vezető főorvosa írt elő, a Xanax 0.25 mg-os gyógyszert, előbb naponta kétszer, csupán ½ szemet kellett belőle adagolni. (Lásd a 2010. június 13-án kelt leltárán, ahol feltüntettem, és az Ambuláns-lap másolatával együtt adtam át egy teljes doboz tablettát az ügyeletes nővérnek.) Ezt is csak akkor kellett szednie, ha nyugtalan, naponta max. 2 x ½ tablettát! A gyógyszert először én adtam át az intézetben, utána már az ottani háziorvossal íratták föl, s amikor látogatóba hazajött, mindig kaptunk belőle egy-egy levéllel, itthoni használatra.
Akkor figyeltem föl arra, amikor már véglegesen itthon volt, hogy a gyógyszer, amit átadtak nekünk a nővérek, nem fehér, hanem rózsaszínű. Előbb azt hittem, csak a színe változott, de rá kellett jönnöm, hogy a rózsaszínű tabletták nem ugyanazok, mint amit fölírt a helyi főorvos!
A gyógyszer-dobozban lévő tájékoztatót olvasva, a mellékhatások felsorolása valósággal megdöbbentett!, mivel több ugyanolyan tünetet észleltem nála most már itthon is, amit az intézetben felsoroltak!

Az intézetbő a rózsaszínű, dupla adagos, Xanax 0,5 mg-os gyógyszerrel láttak el itthonléte idejére, amely abban is különbözik a 0,25 mg-ostól, hogy + két egyéb szert is tartalmaz! (A gyógyszercsomagban található bizonylatot megőriztem!)
A "csekély" mellékhatások jelzése - amelyekre egyes egészségügyi alkalmazottak csak legyinteni szoktak: "azt csak úgy, leírják...!" - nem ok nélkül kerül a tájékoztatóra, mert igen is, oka van annak, azért, hogy figyeljenek rá!
Sajnos, nálunk a "fenyegetés" bejött!Sorolom, mire panaszkodtak az intézetben, s valamennyi rajta van a tájékoztatón:

"Leggyakrabban: álmosság, feledékenység."
"Ritkábban" (de nála megnyilvánult): "depresszió, alvászavar, szorongás, hangulatzavar, teljesítménycsökkenés és zavartság." "A szakirodalomban benzodiazepinekkel kapcsolatban: ingerlékenység," vizelettartási nehézségek..."
(korábban sohasem pisilte össze magát, már 3 éves korától szobatiszta lett és felnőtt korábban sem fordult elő. Most pedig naponta kétszer-háromszor is kellett neki ruhát váltani! Nem értettem, miért öltözik át folyton...)
"Elsősorban pszichiátriai betegség fennállásakor... előfordulhat összpontosítási (koncentrálási) nehézség, zavartság, ingerlékenység, viselkedésbeli rendellenességek, pl. düh, agresszió, illetve ellenséges magatartás."



Őt hazahozva, megrémülve tapasztaltam, hogy a tünetek, bizony, jelentkeznek nála (az arca is rémültséget váltott ki), pedig én nem hittem el azokat a tüneteket, melyeket felsoroltak az intézetben...
Az én nyugodt, kedves természetű, béketűrő Down-szindrómás fiammal ezt tették! Ugyanis kezdetben, a gyengébb gyógyszert is 2 x ½ adagban írta föl a főorvos, később 2x1 szemet, de az sem okozott nála gondot!
Amíg, az intézetben, érthetetlen okok miatt duplájára emelték adagját, még a kétszeres 0.5 mg-tabletta változatát is, amely ráadásul többféle, egyéb anyagot is tartalmaz, mint a 0.25 mg-os. Vagyis nemcsak megduplázza a hatást, hanem éppen az egyéb anyagokban lehet olyan szer, amely árt a fiamnak, s kihozza nála a fenti, ijesztő mellékhatásokat!!!
Ki merem jelenteni, hogy
tönkre tették őt és a családomat, mivel megváltozott az egész életünk...

**


Folytatom.

2012. május-2012. november

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-24 17:34:47

Kedves Tibor!
Pontosan úgy van, ahogyan írod, mivel pont az egészségügy is olyan hely, ahol nem csak rutinból, megszokásból kell dolgozni. Nem mindegy, hogy a munkaeszköz egy fa- vagy vasdarab, netán írógép, mivel élő emberekkel dolgoznak, kik rájuk szorulnak. Ilyen helyre legjobb lenne, ha csak olyanok mennének, akik szívvel-lélekkel dolgoznak a rájuk bízottak egészségéért.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-24 17:28:48

válasz Lyza (2012-11-14 05:31:35) üzenetére
Kedves Lyza!
Köszönöm az érdeklődésedet, hogy szomorú történetemet olvasod és velem együtt tudsz érezni. Sajnos, ezen már nem lehet sokat segíteni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-17 21:28:19

válasz pirospipacs (2012-11-17 17:59:41) üzenetére
Sajnos, a gyógyszerekre én is allergiás vagyok, s lehet, hogy örökölte tőlem ezt. S az a baj, hogy orvosok és eü-ben dolgozók a gyógyszer mellékhatásokra csak legyintenek. Pedig nálam is az okozta azt, hogy egyik szemműtétem sikeres volt, de a másiknál az orvos olyan cseppeket használt, ahol le van írva, hogy 100 közül 25-nek okoz zölhályogot, ami általában vakságot jelent. Nos, nálam ez bevált! pedig arra is az orvos csak legyintett: azt csak úgy leírják. Nem hinném, hogy ilyet vállalni merne a gyógyszergyártó! S én is alig látok a másik szememre, inkább csak homályos mozgást észlelek... Föl is tettem ezzel kapcsolatos írásomat, Hogy csinálják a zöldhályogot címmel.
Azt a gyógyszert, amit ott adagoltak neki, csak orvos írhatja föl, nem forgalmazzák anélkül a patikák. Tehát ott az orvos is ludas lehet... Mert a gyógyszert eredetileg én itthoni kóráz szakorvosával írattm föl, s csak a kisebb adagot ajánlotta, most is fölkerestem ennél az ügynél.
Köszönöm az érdeklődésedet: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-17 21:18:05

válasz T. Pandur Judit (2012-11-14 13:24:33) üzenetére
Kedes Judit
Nem tudom hogyan, de valahogy egyszerre történhetett amit föltettél valaki máséval, s én ezért nem vehettem észre azt, amiről a következő részben tettél említést. El fogom olvasni a mgadott címen. Egyébként nem félek az ilyesmitől, volt már dolgom rázós bírósági ügyben és ügyvéd nélkül is sikeres volt a kezdeményezés. Csak az a bökkenő, hogy az illetékes szervek nem a mi városunkban vannak, hanem Pest megyében, s nekem az ilyen mászkálás már a nehéz, nem az ezzel kapcsolagos feladtok.
Majd a negyedik résznél folytatom.
Köszönöm az ajánlatodat: Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2012-11-17 17:59:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sajnos a gyógyszereknek komoly mellékhatásai vannak, és ha nem is mindenkinél, de sokaknál okozhatnak egyéb problémákat. Megdöbbentő az írásod, és az is, hogy önhatalmúlag megemelik a gyógyszeradagot. Persze az már senkinek sem jutott eszébe, hogy keresse a változás okát.
A beteg ember mindig kiszolgáltatott helyzetben van, főleg akkor ha családtól távol...
Olvaslak, Kata.
pipacs
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-16 18:16:25

válasz Jega (2012-11-15 22:07:50) üzenetére
Kedves Ibolya!
Mondhatom, sok évet megéltem már, és sajnálttal kell megállapítanom, hogy nem javul - úgy általában - a világ, az emberek hozzáállása ilyen szempontból sem - inkább nagyon is érezetően romlik. S gondoljunk arra, hogy már nem csak Afrikában éheznek gyerekek, s vannak magatehetetlen emberek, akiknek a sorsáról központilag kellene - emberek módjára - gondoskodni, s hol tartunk... Azt hiszem, nem kell sorolni, akinek szeme van látni, és füle hallani, az tisztán is gondolkodik ilyen szempontból.
S látható, hogy hiába tudunk mindenről, mindenhonnen információkat szerezni, mit ér...
S hogy állnak hozzá hivatalok, állami- és egyéb szervek is a témához...
Nem kívánom senkinek, hogy hasonló cipőben járjon.
Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-16 18:08:47

válasz csabaiandy (2012-11-15 19:23:27) üzenetére

Jól látod a valóságot. Nincs hová fordulni, ha baj van. Az ember igyekszik magában dönteni mindenről, legtöbbször teljesen magára marad.
Kösönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2012-11-15 22:07:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Olvaslak, és egyre dühösebb, és elkeseredettebb leszek, azon gondolkodom, hogy mindig ilyen volt ez a világ, vagy csak én érzem, hogy romlik minden téren. Néha arra gondolok, hogy most jóval több információ birtokába jutunk, ami jó, mert minden gazság, hiba a napvilágra kerül, de vajon ettől megjavulnak a dolgok?
Szeretettel Jega Ibolya
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1037
Időpont: 2012-11-15 19:23:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
az a baj hogy hülyének ( elnézést a kifejezésért de tudom hogy így van) nézik nem csak a beteg -gyermeket, gyermekeket, mint írod -Down szindrómás - hanem a szülőket is. és a szülők sokszor azt sem tudják hová is forduljanak igazán bármiféle segítségért...mert szinte (majdnem) mindenhol elutasítóak velük. vagy épp félvállról veszik az egészet...tragikus amiről írsz.
szeretettel.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2012-11-14 21:24:50

válasz Kőműves Ida (2012-11-13 20:03:51) üzenetére
Kedves Ida!
Ne reménykedj... ugynis inkább bonyolódik az ügy. Hihetetlen időnként az emberi gonoszság, mert ebben csak vagy azt kell látnom, vagy mérhetetlen ostobaságot. Ugynis a kiagylója továbbra is hibát hibára halmoz, sajnos, a mi kárunkra...
Holnap fölteszem a 4. részt (utolsó-előtti).
Köszönöm, hogy türelemmel olvasod.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2012-11-14 13:24:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon felháborító az egész történet! Sajnos általános jelenség, hogy a gondozásra szorulókat általában egyre jobban szedálják, nem törődve a következményekkel.
Kérlek, olvasd el ezt a cikket:
http://nol.hu/belfold/20100209-kameraval_felszerelt_duhongo_hiperaktivaknak
és fontold meg az ügyészségi feljelentését az intézménynek, vagy az intézményvezetőnek.
Tudom, hogy mindenki fél az ilyen körülményes eljárások elindításától, de talán ezért merik egy idős asszony sérült gyermekével ezeket a galádságokat elkövetni /és talán másokkal is/.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2012-11-14 10:18:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Olvasom Kata, és elszomorító...

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2012-11-14 05:31:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Már eláll a szavam is ennyi szörnyűségre. Osztom a véleményed, tudatosan tönkretették a fiad, hogy megszabaduljanak tőle... Erre már szavakat sem találni...Lelketlenség, hozzá nem értés vezérelte őket. Remélem vissza lehet állítani legalább az eredeti állapotát... Sajnos ehhez rengeteg kitartás kell... Szeretettel ölellek: Lyza
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2012-11-13 20:03:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *


Kedves Kata!

Csak jelzem, hogy olvaslak... és szörnyülködök...
Eláll a szavam, ilyen emberi magatartás hallatán...
Mindenképpen értesíteniük kellett volna Téged, bármilyen változás áll be.
Hogyan tehették ezt Veled, már csak a korodra való tekintettel is? Valóban felforgatták az életeteket. Még mindig reménykedem, hogy jól végződik, kívánom Neked, Nektek!

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)