Az lehet a mennyországban,
Ki életét adja oda bátran,
Boldog boldogtalanságban.

Okozott oktalanság talán
Hogy fodrozódás vagyunk csupán,
Az öröklét tükörsima taván,

Öleld át a Mindenséget,
Ezt az aprócska semmiséget,
Ő épp úgy megteszi véled.

Égből vagy, hát alaktalan maradj,
Ne légy akarat, harag, indulat,
Vágyad öli meg azt, aki vagy.

Hangod csend legyen, találkozz,
Egyél, ölelj, szeretkezz velem,
Túl az estén, a reggelen.

Hogy elveszíts, hogy megtalálj,
Te légy a társaság, a magány,
Új-Delhiben és Óbudán.

Százszor is menj, utazz, maradj,
Ajkadat el ne hagyja panasz,
Akár ősz van, akár fagyos tavasz.

Te magad légy a tükörsima kedély,
Mindegy, mit is nyersz, mit remélsz,
Te csak áss, taníts, szeress, mesélj.

Csak add oda életed bátran,
Velem leszel a mennyországban
Boldog boldogtalanságban.