Rakétaroller száguld az égig.
Egy kis barna mackó vezeti.
Képzelete élénken működik neki,
mert a mesét Ő is szereti!

Ez a roller csodaroller.
Az én lelkem teremtette.
Csak a mesében van e szerkezet.
Írói lelkemnek szülötte.

A kis mackó megérkezik az égre.
Rollerjáról nem száll le.
Onnan nézeget le a Földünkre
és onnan jön le vidékünkre.

Majd egyszer csak eltűnik. Én felébredek.
A szobámban körülnézegetek
Sem mackó, sem rakétaroller... mind eltűntek.
Álom volt, amit e verssel elmesélhettem.

A meséket még felnőttként is nagyon szeretem.
A mese idejéig én is gyerek lehettem.
Talán innen eredhet a mesélőkedvem.
Mesékkel van tele felnőttként is gyermeki lelkem.